Ismét nyert a Debrecen a Puskás Akadémia ellen

LABDARÚGÓ NB I
1. FORDULÓ
Puskás Akadémia–Debreceni VSC 0–1 (Calvente, 77.)
Felcsút, Pancho Aréna, 931 néző. V: Vad II

A MÉRKŐZÉS ONLINE KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA OLVASHATJA!

Majd' öt esztendővel azután, hogy 2013. július 26-án Benczés Miklós először ült NB I-es mérkőzésen a Puskás Akadémia kispadján (1–1 a Lombard Pápa vendégeként), és valamivel több mint három évvel azt követően, hogy 2015. május 30-án legutóbb dirigálta a felcsúti együttest (3–0-s vereség a Haladás otthonában), a negyvennyolc esztendős szakembernek megadta a sors, hogy ismét a Puskás Akadémiát irányítsa a legjobbak között. Nem kérdés, azzal, hogy visszahívták Felcsútra, a korábbi munkáját ismerték el, s persze abban bíztak a klub vezetői, hogy a korábbihoz képest más játékospolitikával (elsősorban magyar labdarúgókra építve) tovább építi az előző idény hatodik helyen záró és nem mellékesen Magyar Kupa-döntőt játszó csapatot.

Az, mondjuk, nem ígért sok jót, hogy a DVSC az eddigi élvonalbeli meccseiből egyet sem veszített el a riválisa ellen, igaz, azt viszont aligha bánták a Puskás Akadémiánál, hogy a másik oldalon Herczeg András vezetőedző öt stabil kezdő futballistájára, Bényei Balázsra, Ferenczi Jánosra, Aleksandar Jovanovicra, Könyves Norbertre és Haris Tabakovicra sem számíthatott sérülés miatt.

Hamar bebizonyosodott, a hazai védelem helyezkedésén még van mit csiszolni: alig három perce tartott a mérkőzés, amikor Kinyik Ákos a saját térfeléről hosszan indította Takács Tamást, Jonathan Heris csak asszisztált a támadó mellett, és ha Hegedűs Lajos nem véd bravúrral (bár fogalmazhatunk úgy is, amennyiben a DVSC játékosa egy kicsit határozottabb...), szinte azonnal hátrányba kerülhetett volna a PAFC. A folytatásban is a Loki játszotta a veszélyesebb futballt, Bódi Ádám remek beadása pontosan Takács Tamás fejét találta meg, csúsztatása azonban elkerülte a bal sarkot. Idővel azért a hazai együttes is magára talált, és ha Ulysse Diallo egy lépéssel hátrébbról indul Jonathan Heris beadásánál, meg lehetett volna a felcsúti vezetés. Jó félórányi játékot követően Tőzsér Dániel szöglete után alakult ki veszélyes helyzet, Márkvárt Dávidnak a gólvonalról kellett kirúgnia a Jonathan Heris fejéről a saját kapuja felé tartó labdát. A játékrész hajrája a vendégtizenegyé volt, Haris Attila lövésében és Tőzsér Dániel szabadrúgásában egyaránt benne rejlett a vezetés megszerzésének lehetősége.

A szünetben két, az aktív pályafutását befejező felcsúti labdarúgót, a 79-szeres válogatott Vanczák Vilmost és a háromszoros válogatott Polonkai Attilát búcsúztatták el a klub vezetői – tapasztalataikat mostantól mindketten a Puskás Akadémia szakmai stábjában kamatoztathatják.

A folytatás sem hozott igazán jó futballt... Nem tűnt a valóságtól elrugaszkodott gondolatnak, hogy a párharc (csakúgy, mint márciusban is a Pancho Arénában) gól nélküli döntetlennel ér véget. A két szakember közül Herczeg András határozta el magát előbb cserére, a korábban Békéscsabán közönségkedvencnek számító Ezequiel Calventét küldte pályára, majd Benczés Miklós is lépett, ám ez nem az a meccs volt, amikor a becserélt Kiss Tamásnak sok lehetősége lett volna megjelenni az ellenfél kapuja előtt. Aztán végre láttunk három gyors passzt a 78. percben (Bódi Ádám Szatmári Csaba, Kinyik Ákos volt a labda útja), és a tétmérkőzést kis túlzással emberemlékezet óta nem játszó spanyol légiós, Ezequiel Calvente megszerezte első gólját az új klubjában. A hátralévő időben a Puskás Akadémiában nem volt annyi erő, hogy kiegyenlítse a hátrányát, így rossz sorozata nem szakadt meg riválisával szemben: a tizenegyedik egymás elleni élvonalbeli meccsén is nyeretlen maradt ellene.

A szezon első gólja