Lanzafame: A szurkolók dühönghetnek, de van egy határ…

– A Budapest Honvéd honlapján közölt búcsúüzenetben úgy fogalmazott, már nem tud többet adni a kispestieknek. Valóban ezért távozott?
– Azokban a sorokban az őszinte gondolataimat mondtam el – mondta lapunknak a 31 esztendős Davide Lanzafame, akinek szerződtetését vasárnap jelentette be a Ferencváros. – Ezért is állok értetlenül a kispesti drukkerek reakciója előtt. Láttam a dühös, felháborodott szurkolói hozzászólásokat, amelyeket nem értek, de elfogadok. Mindent kiadtam magamból a Honvéd sikeréért, de tudom, hogy a múlt keveset számít a labdarúgásban.

– Lelkizős alkat?
– Harmincegy esztendős koromra megtanultam kezelni a szurkolók reakcióját, nem vagyok már könnyen zavarba hozható fiatal. Van tapasztalatom ezen a téren, de azt gondoltam, hogy az elmúlt szezonok tükrében – a bajnoki cím tavalyi megnyerésével például hatalmas tettet vittünk véghez – a szurkolók megértőbben reagálnak a klubváltásomra. Én mindig megadtam a tiszteletet a Honvédnak, a csapattársaimnak, a klub alkalmazottainak és a drukkereinek. De semmi gond, a negatív érzelmek is a labdarúgással járnak, engem bárminek elmondhatnak, a lényeg, hogy a családomat és a szeretteimet hagyják ki a címzettek sorából.

– Azért annak a futballistának, aki – klubtól függetlenül – a legnagyobb hazai riválisához igazol, számítania kell a drukkerek haragjára.
– Ahogy mondtam, a szurkolók dühönghetnek, de van egy határ, amit nem léphetnek át. Én mindenesetre szép emlékekkel gondolok vissza a Kispesten töltött időszakra, de vasárnaptól új fejezet kezdődött az életemben.

– Gyorsan megegyeztek az FTC-vel?
– Miután a Honvéd tulajdonosa, George F. Hemingway elfogadta a Fradi ajánlatát, velem is leültek tárgyalni a vezetők, és hamar megegyeztünk. Magyarország legnagyobb klubjához kerültem, boldog vagyok, hogy megszületett az egyezség. Az ismerkedésre viszont nincs sok idő, mert a jövő héten már Európa-liga-selejtezőt játszunk, és bár csak júliusban járunk, a Maccabi Tel-Aviv elleni párharc az egész idényt meghatározhatja.

– Az új csapattársaival megismerkedett már?
– Igen, hétfő reggel már a Népligetben jelentkeztem edzésre. Nagy okosságokat nem tudok mondani: az első benyomásaim alapján összetartó közösségbe csöppentem, a klubnál barátságosan fogadtak.

– Az előző bajnokság hajrájában rendezett Honvéd–Ferencváros bajnoki után sokáig beszéltek arról a tizenegyesről, amikor Dibusz Dénes elrúgta ön elől a labdát, ön pedig átesett a kapuson. Megbeszélték az akkor heves indulatokat kiváltó esetet?
– Nem, a viccelődés és a csipkelődés még odébb van. Egyelőre csak bemutatkoztam a többieknek, megmutatták az öltözőt, az edzőpályát, mindenki nagyon készséges volt. A kicsit távolabbi jövőben talán majd megbeszéljük Dénessel azt a szituációt.

– Beszélt már Thomas Doll-lal a posztjáról? Böde Dániel mellett vagy mögött kap szerepet?
– A szerződés aláírása után négyszemközt váltottunk néhány szót a vezetőedzővel. A konkrét posztomról még nem egyeztettünk, de őszintén szólva számomra ez nem fontos. Mindenki tudja, hogy csatárként, illetve visszavont támadóként érzem magam a legjobban, de akármilyen szerepet szán nekem a szakvezető, igyekszem a legjobbat nyújtani.

– Tavaly a Honvéd színeiben is izraeli ellenféllel találkozott a nemzetközi porondon. Mire számít a Maccabi elleni meccsen?
– Minden rivális más. A Hapoel Beer-Sevának nagyobb volt a nemzetközi tapasztalata, mint a Honvédnak, most ötven százalék esélyt látok a továbbjutásra. Az biztos, hogy a szurkolók támogatására nagy szükségünk lesz, fontos lenne, hogy az első meccsen mögöttünk álljanak, mert a Maccabi elleni párharc a játékosoknak, a klubnak és a drukkereknek is fontos lesz.

– Mit vár magától a következő idényben?
– Továbbra is fejlődni szeretnék, és kíváncsi vagyok, hogy képes vagyok-e jobb teljesítményt nyújtani annál, amit a Honvédban mutattam. Nem ígérek semmit, az idény végén majd kiderül, hogy sikerült-e. Ami a Ferencvárost illeti, a klub éppen jövőre ünnepli a százhuszadik születésnapját, és ezt bajnoki címmel akarjuk megünnepelni. Azért dolgozunk, hogy végre a harmadik csillag is felkerüljön a címer fölé.

– Tudja, mi vár önre, amikor ellenfélként tér vissza a Bozsik-stadionba?
– Ismételni tudom magam: sosem feledem a Honvédnál töltött éveket, de már a Fradi sikeréért hajtok. Ha ezek után a kispesti szurkolók úgy döntenek, hogy velem foglalkoznak, lelkük rajta.