NB I: Doll elárulta, melyik Vidi-játékostól tart a legjobban

– Ez lesz a döntő?
– Nem mindegy, ki nyer – vágta rá Thomas Doll, a zöld-fehérek vezetőedzője. – Ha mi győznénk, négy ponttal meglépnénk a Videoton elől, a jelenlegi helyzetben az nagyon sok. Mégsem mondanám, hogy ha szombaton miénk lesz a három pont, máris kijelenthetjük: a Ferencvárosé az aranyérem. Néhány mérkőzés még akkor is hátravan, itt lesz a Vasas, a Honvéd, a Diósgyőr, és zárásként a Balmazújváros elleni kilencven perc.

– Mi dönthet szombaton?
– Az, hogy melyik csapat játékosai hibáznak kevesebbet. Ezen a szinten az ellenfelek könyörtelenül kihasználják a legkisebb kihagyást is, láthattuk, a múlt héten a Haladás is megbüntetett bennünket azért, mert a meccs elején könnyelműek voltunk a saját kapunk előterében. Itt volt a hét közben a Bayern München példája is, két hatalmas egyéni hiba megpecsételte a sorsát. Állítom, ha ezek nincsenek, a bajorok vannak most ott a Bajnokok Ligája döntőjében, nem pedig a Real Madrid. Szombaton Felcsúton is az dönthet, ki koncentrál jobban, kinek hagy ki ritkábban a figyelme. Okosan kell futballozni, és az is fontos, hogy aznap ki lesz jobb formában.

– Ha egytől tízig terjedő skálán kellene értékelnie csapata elmúlt hetekben nyújtott teljesítményét, hányast adna?
– Jó kérdés! Hetek óta veretlenek vagyunk, ugyanakkor becsúszott néhány döntetlen, ami fájó volt. Hatosnál mindenképpen jobbat adnék a saját csapatomnak. Összességében jó formában vagyunk.

– A székesfehérváriakat nyilván nem értékeli osztályzattal, de annyit áruljon el, kit tart a legveszélyesebb játékosuknak?
– Huszti Szabolcs és Danko Lazovics remek futballista. Rájuk nagyon oda kell figyelni. Közülük nem tudnék választani. Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Videoton csapatként erős, kompakt, masszív együttes, amelynek kereté-ben rendkívül tapasztalt játékosok vannak. Ahogy a miénkben is. Nehéz lenne összehasonlítani a két keretet, erre nem is vállalkoznék. Nálunk ott van a gólerős Böde Dániel vagy a szélvészgyors Joseph Paintsil, őket is fel kell majd valahogy tartóztatniuk a fehérvári védőknek. Nem irigylem őket.

– Nem tart attól, hogy amire elkezdődik a mérkőzés, a játékosai túlpörögnek?
– Erre valóban oda kell figyelnünk. Az elmúlt napokban sokat beszélgettünk a srácokkal, és ha lehet, még többet videóztunk, mint máskor. Mondhatom, ismerjük a rivális gyengeségeit és erősségeit, ezzel nem lesz gond. A pályán is rengeteget taktikáztunk, mindenki tudja, mi a a dolga. A játékosok elszántak és koncentráltak. Nem lesz könnyű mérkőzés, mentálisan és fizikailag is a topon kell lennünk. A fejnek és a testnek is készen kell állnia a harcra.

– A hetedik fordulóban három egyre kikaptak Felcsúton a Videotontól.
– Ne is mondja! Az akkori és a mostani mérkőzést nem szabad összehasonlítani. Az akkori és a mostani Ferencváros ugyanis teljesen más csapat. Augusztusban a sok sérült és az utolsó pillanatban érkező igazolások miatt olyan fiatalok is pályára léptek, mint Csonka András vagy éppen Csernik Kornél, most a kispadunkon is olyan futballisták ülnek, akik egymaguk képesek eldönteni egy ilyen összecsapást.

– Leandro sérülése rendbe jött?
– Az utolsó pillanatban derül ki, hogy pályára léphet-e. Kockáztatni hatalmas luxus lenne, ha egy sprint után kiderülne, hogy mégsem jó a lába, máris cserélnünk kellene.

– Jól alszik ilyenkor a döntő összecsapások előtt?
– Sokat járt az agyam odahaza is, állandóan azon kaptam magam, hogy a Videoton elleni rangadón gondolkodom. Előfordult, hogy éjszaka felriadtam, eszembe jutott valami, ami a segítségünkre lehet szombaton, és nyomban papírra vetettem. Megnyugtatok mindenkit, álmatlan éjszakáim azért nem voltak. Készen állunk a harcra.

– Ez lesz a döntő?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy kisdöntő – finomított Marko Nikolics, a Videoton vezetőedzője. – Döntőnek akkor nevezhetnénk a Ferencváros elleni mérkőzést, ha kizárólag ezen múlna az első hely sorsa. Mindent megteszünk azért, hogy legyőzzük a riválisunkat, de ha sikerül, akkor sem akasztanak aranyérmet a nyakunkba a lefújást követően, hiszen négy meccset még meg kell vívnunk a szezonzárásig. Más kérdés, hogy az a csapat, amelyik nyer, a pontelőny mellett lelki előnyre is szert tehet – a bajnokság hajrájában ez sokat érhet.

– Ebben az idényben kétszer csaptak össze a Fradival, Felcsúton három egyre győztek, az Üllői úton három egyre kikaptak. Megállapítható, hogy azonos játékerőt képvisel a két együttes?
– Nincs kétségem afelől, hogy az élvonal két legerősebb csapata találkozik, nem véletlen, hogy huszonnyolc forduló után minimális a különbség. Év közben sokszor dicsértem a Ferencvárost, a múltja és a jelene egyaránt tiszteletet érdemlő, méltán sorolható a nagy klubok közé. Erős a kerete, még a kispadon is remek futballisták várnak bevetésre, a légiósai legalább olyan jók, mint a magyar játékosai. Szóval csak oda szeretnék kilyukadni, hogy nagyon nehéz meccs elé nézünk. Nehéz, de izgalmas és színvonalas meccs elé.

– Milyen megérzései vannak?
– Jók.

– A paksi vereség ellenére is?
– Egy hete nem játszottunk jól, ezt kár tagadni. Mindemellett nem árt megjegyezni, hogy az volt az első tavaszi vereségünk – és remélhetőleg az utolsó. Azért, mert egyszer kikaptunk, nem vesszük senkinek a fejét. A korábbi meccseken jó teljesítményt nyújtottunk, legutóbb nem. Ez azonban benne van a futballban. Úgy vonultunk téli szünetre, hogy három pont volt a hátrányunk a Fradival szemben, most csak egy, tehát ha innen nézem, előreléptünk.

– Ez igaz. Mint ahogy az is, hogy két hete két ponttal vezettek.
– Vasárnap reggel ébredhetünk úgy, hogy megint annyival vezetünk.

– Mi szükséges ehhez?
– Megfelelő koncentráció, fegyelem és inspiráció. Tudom, ilyenkor minden edző ezt mondja, ám egy rangadón tényleg apróságokon múlik, hogy nyersz-e vagy veszítesz. Minél kevesebb hibát követsz el, annál nagyobb esélyed van a sikerre. A hozzáállásunkon semmi sem múlhat, annak tökéletesnek kell lennie. Ha nem állunk bele a meccsbe százszázalékosan, ne is reméljünk győzelmet. Nem mintha tartanék attól, hogy nem lesz kellőképpen motivált a csapatom.

– Ha nem tévedek, nem az utolsó pillanatban dönt a kezdő tizenegyről.
– Már napok óta megvan a fejemben az összeállítás.

– Írom is: a kapuban Kovácsik Ádám, a védelemben...
– Ne haragudjon, de a névsor még nem tartozik a nyilvánosságra.

– Azt sejti, hogy ferencvárosi kollégája, Thomas Doll kiket küld csatába?
– Igen, van elképzelésem róla.

– A kapuban Dibusz Dénes, a védelemben...
– Neveket ebben az esetben sem említenék, már csak azért sem, mert lehet, hogy Thomas Doll megpróbál meglepni bennünket valamivel – vagy valakivel. Afelől nincs kétségem, hogy a lehető legerősebb csapatával áll fel, nem ellenünk próbál meg kísérletezni.

– Mivel döntetlennel is megmarad az előnye, felkészültek arra is, hogy a Fradi a védekezésre helyezi a hangsúlyt?
– Ez is benne van a pakliban. A labdarúgásban sok mindent szabad, védekezni éppúgy, mint támadni. Nekünk megvan a stílusunk, ahhoz minden körülmények között ragaszkodunk – nyerni akarunk, nem pedig nem kikapni.

– Edzői karrierje során hányszor volt már ennyire kiélezett szituációban?
– Sokszor. A Partizan edzőjeként azt is megtapasztaltam, milyen a Crvena zvezdát üldözni, az alapszakaszban a városi vetélytársunk volt a jobb, de miután a rájátszásban három egyre legyőztük az otthonában, fordult a kocka, és onnantól fogva nem engedtük ki a bajnoki címet a kezünkből. Élvezetes csata volt, főleg úgy, hogy a végén mi ünnepelhettünk.

– Valami azt súgja, szereti az éles helyzeteket.
– Nem bánnám, ha tizenöt ponttal vezetnénk a Ferencváros előtt, csakhogy ez nem lenne reális. Ha valamiben a legjobb akarsz lenni, azért meg kell feszülnöd – mi becsülettel küzdünk, és legkésőbb június másodikán kiderül, mit érünk el vele.

– Ha megverik a Fradit, megnyerik a bajnokságot?
– Ezt nem merném kijelenteni. Egyebek mellett azért sem, mert bár bizonyítottuk, hogy bárkit legyőzhetünk, sajnos az is megesett velünk, hogy olyan csapatokkal szemben vesztettünk pontokat, amelyek ellen nem lett volna szabad. Úgyhogy egyelőre nem tekinthetünk messzebb a szombat esténél – előbb szerezzük meg az olyannyira fontos három pontot, aztán beszéljünk a folytatásról.