Bódog Tamás: Nem akartam részt venni a lenyúlásban

– Pihen?
– Volt egy kis idő végre a családomra – mondta Bódog Tamás. – Miután elköszöntem a Diósgyőrtől, visszajöttem Németországba, ahol élünk, de a futballtól itt sem szakadtam el. Voltam a korábbi csapataim edzésén, láttam Bundesliga-meccseket, s jutott egy hetünk rövid nyaralásra. Ezen a héten Koppenhágában jártam, ahol korábbi csapatom, a Bröndby meccsét néztem meg.

– Milyen érzésekkel gondol vissza a Diósgyőrre?
– Hálás vagyok a klubnak, amiért lehetőséget adott, hogy kipróbáljam magam vezetőedzőként. Az első pillanattól kezdve nagy lelkesedéssel, teljes szívvel próbáltam a tőlem telhető legjobb teljesítménnyel segíteni a csapatot. Sok értékes embert ismertem meg, és különleges volt érezni a szurkolók támogatását.

– Korábban is kerestük, de nem akart megszólalni. Most mégis kötélnek állt.
– Barátsággal jöttem el a klubtól, és kellett némi idő, hogy leülepedjenek a történtek. Ugyanakkor megjelentek olyan hírek, amelyek azt sugallják, hogy mindenért én vagyok a hibás, s mert néhány tény nyilvánvalóan nem igaz, úgy éreztem, reagálnom kell.

– Mire gondol?
– Nem is tudom, hol kezdjem… Amikor eljöttem, még azt olvastam, hogy a szolgálati autók játékosoktól való elvétele az én ötletem volt. Azóta kiderült: hazugság, hogy az enyém volt, hiszen elleneztem. Néhány napja pedig a közösségi oldalon olvastam, hogy a tulajdonos, Leisztinger Tamás találkozott néhány szurkolóval.

– Az ott elhangzottakból lapunk szerdai számában is idéztünk.
– Habár én messze vagyok Magyarországtól, de ma már mindenkihez eljutnak az információk. Tényleg mindenért én voltam a hibás? Elismerem, hibáztam, talán néhány dolgot másként csinálnék, de… Erről a bizonyos szűk körű szurkolói találkozóról hozzám az jutott el, a tulajdonos sajnálja, hogy telefonon mondtak fel nekem, továbbá elismerte, hogy teljesen magamra hagytak a szakmai igazgatói teendők ellátásában, annak ellenére, hogy többször jeleztem, túl sok feladat hárul rám, amelyet egyedül képtelen leszek megfelelő minőségben elvégezni. Kicsit furcsa, hogy a tulajdonos ez ügyben tett kijelentései aztán kimaradtak a beszámolóból.

– Ami a tulajdonos és a szurkolók találkozóján elhangzottakat illeti: a kívülállókat talán az döbbentette meg a leginkább, mi folyik a háttérben az átigazolási díjak és a fizetések kapcsán. A tulajdonos amondó, tisztában van azzal, hogy eltűnnek a pénzek. Mit tapasztalt ezen a téren?
– Rosszulesett, amikor Leisztinger Tamás erről beszélt, nem lehet tudni ugyanis, kikre utalt és hogy pontosan mire gondolt. A jelenséggel én is találkoztam, s felhívtam a tulajdonos figyelmét arra, itt egyszerűen lehúzás folyik, becsapják őt – de ő azt válaszolta, tisztában van vele, és nem zavarja. Szerettem volna tenni ez ellen, de erre támogatás nélkül nem nagyon lehetett esélyem.

– Sarkalatos pont ez, hiszen arról hallani, hogy a Diósgyőrnek pénzügyi problémái vannak, miközben a városban jelentős fizetésekről beszélnek.
– Pénzügyi problémákkal nem találkoztam. Azt tudom, amit én tapasztaltam és amit a tulajdonos nekem mondott. Amikor megegyeztünk, úgy fogalmazott, nem elégedett az öltözői morállal, kiábrándult a léhűtő játékosokból, a futballisták túl sokat keresnek, és nagyon keveset tesznek a pénzükért. A pénzügyi szisztémán mindenképpen változtatni akartam, elküldtem a csapatból olyan magas fizetésű futballistákat, akik csak perememberek lehettek volna. Az egész fizetési struktúrát át akartam alakítani, hogy a bérezést a teljesítménytől tegyük függővé. Aki játszik, többet keressen annál, aki a cserepadon ül, vagy még ott sem, a győzelemért járó prémium legyen magas, ne pedig a fix juttatás – én ugyanis ebben a világban éltem hosszú évekig, nekem ez a normális.

– Hát igen, ez a normális…
– Nekem egy fillért se adjon senki azért, mert átigazoltunk valakit. Nem akartam részt venni a lenyúlásban, de az, ahogyan a tulajdonos fogalmazott, becsületsértéssel ér fel. Nevezze meg, aki szerinte így dolgozik!

– Azért az roppant furcsa, hogy a tulajdonos tisztában van ezzel a helyzettel.
– Ne legyen félreértés, minden tiszteletem az övé, mert rengeteg pénzt tett a sajátjából a diósgyőri futballba. Ettől még úgy gondolom, néhány folyamat nem úgy alakult, ahogy azt nekem megígérték. Amikor tavaly tavasszal odakerültem, azt mondták, maradjunk bent, akkor lesz lehetőség előrelépésre, pénz erősítésre, fejlődésre. Már az ősszel látni lehetett, hogy ez nem így történt, csak olyan játékosokat tudtunk szerződtetni, akik nem kerültek pénzbe, vagy annak a helyére jöhetett valaki, akit elküldtünk. Tárgyaltunk több poszton is bevethető minőségi játékosokkal, de ha pénzbe kerültek, félbeszakadtak a megbeszélések. Nem tudtunk Diósgyőrbe vinni olyan futballistákat, akiket szerettünk volna. Megígérték azt is, hogy az átigazolási díjért értékesített játékosokból befolyó pénzt visszaforgatják a csapatba, de ez sem történt meg.

– A szurkolói találkozón Leisztinger Tamás úgy fogalmazott, ön mentálisan és fizikailag taccsra tette a csapatot. Mit szólt ehhez?
– Ami leginkább lelkileg megviselte a játékosokat, az a céges autók elvétele és a fizetésekből történő levonás volt. Éppen ezért nem túl sportszerű, hogy utólag ennek a felelősségét is rám akarják hárítani, holott ezzel a döntéssel nem értettem egyet. Azt mondtam, nem ez a megoldás a problémákra. Tudom, hogy kemény voltam, de következetes, és a játékosokkal mindig őszinte. Rendet és fegyelmet tartottam az öltözőben. Ha valakinek nem voltam elégedett a munkájával, a teljesítményével, azt szemtől szembe elmondtam neki, ám azt is, min kell változtatnia, miben kell javulnia, hogy újra lehetőséget kapjon. Az erőnlét? Ugyanazzal a módszerrel és ugyanannak az edzőnek a terve alapján dolgozott a csapat tavaly tavasszal is, amikor elkerültük a kiesést. Christof Elser dolgozott a Hoffenheimnél, Lipcsében, Salzburgban, elismert szakember – az ő módszere egy évvel ezelőtt jó volt, fél éve jó volt, most már alkalmatlan? Ezenkívül két, a szakterületén kiemelkedő szaktekintélyű orvos vizsgálta, mérte folyamatosan a játékosokat. Tőlük az a visszajelzés érkezett, hogy soha ilyen jó erőállapotban nem voltak a labdarúgók – akkor most melyik állítás az igaz? Ráadásul azt olvastam, Debrecenben jó tempóban futballozott a csapat, pedig az első perctől emberhátrányban játszott, a Paks ellen ugyancsak létszámhátrányban volt a DVTK, több mint egy félidőt játszott tíz emberrel, mégis győzött. Ez azért aligha megy jó kondíció nélkül. Az orvosi mérések összes adata és a két mérkőzés e tekintetben megcáfolja a tulajdonost.

– Miben hibázott ön?
– Mindig őszintén elmondtam a véleményemet mindenről, ami sokaknak nem tetszett. Lehet, hogy ebben hibáztam. A játékosokat időnként ki kell billenteni a komfortzónájukból, hogy megerősödjenek, jobbak legyenek, de ezt nem mindenki fogadta el. A szakmai igazgatói pozíció túlságosan sok energiát felemésztett, és hiába kértem ezen a téren segítséget, magamra maradtam. Az is igaz, hogy nagyon sokat tanultam ebből az időszakból. Bízom benne, hogy jobb edző lettem a Diósgyőrben eltöltött egy év alatt.