181 támadás, 13 lövés – mire menne ezzel a Fradi és a Vidi Európában?

A labdarúgásban az az egyik legnehezebb feladat, amikor elméletben, gondolati síkon szeretnénk összehasonlítani csapatok, bajnokságok vagy konkrét mérkőzések színvonalát, erősségét, és ebből még előremutató következtetéseket is szeretnénk levonni.

Pedig a Videoton–Ferencváros „aranycsatának" (még ha az aranyéremről konkrétan nem is döntött, ám a 0–0-val a Fradi nagy lépést tett felé) szakmailag akkor lehet igazán hozadéka, ha le tudjuk mérni, hogy úgy két hónappal a nyári nemzetközi kuparajt előtt hogyan is áll a futball – de leginkább a futball minőségének és még inkább hatékonyságának – dolgában két kirakatcsapatunk, hogy miben kellene a leginkább fejlődniük. És azért érdemes most, a két legjobb honi alakulat egymás elleni meccse után mérleget készíteni, mert azt biztosan elmondhatjuk, hogy például egy El-főtáblához a Videotonnak a Fradinál jobb együtteseket is le kell majd győznie és ez fordítva, a zöld-fehérek esetében is igaz.

Ahhoz, hogy ne csak üres szavakkal dobálózzunk, számok kellenek és egy megfelelő mérce. A számokat a Videoton–FTC mérkőzés legfontosabb, a játék képét véleményünk szerint leginkább meghatározó statisztikák adhatják a labdabirtoklás, a passz- és lövésmutatók alapján, mércének pedig a Vidi és a Fradi tavaly nyári, utolsó selejtezős összecsapását választottuk, a Midtjylland–Ferencváros (3–1) és a Videoton–Partizan (0–4) találkozókat. A dán és a szerb együttes szintjére ugyanis minimum el kellene jutniuk csapatainknak, ha komolyan gondolják a többször hangoztatott El-csoportkört.

LABDABIRTOKLÁS – KÖZEL 50-50%

Kezdjük az elemzést a labdabirtoklással, amellyel kapcsolatban már a bajnoki rangadót felvezető írásunkban kifejtettük, hogy döntő lehet, mert a Videoton és a Ferencváros is általában úgy nyeri meg a meccseit, hogy labdabirtoklásban ellenfele fölé nő. Nos, az első félidőben a Fradi (60–40 százalék), a másodikban a Videoton (55–45%) volt fölényben, de az összességében nagyon kiegyenlített labdabirtoklás (52–48 a Fradi javára) is hozzájárult ahhoz, hogy egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni.

A labdabirtoklás a nemzetközi szereplés szempontjából azért fontos kérdés, mert szinte biztosra vehető, hogy az erősebb riválisokkal szemben már nem tud majd úgy dominálni a Vidi, Fradi kettős, mint az NB I-ben, ergo nem tudja a saját játékát játszani. Nagy kérdés és nagy edzői feladat, hogy a teljesen más felfogású futballt kívánó új helyzethez, a magasabb elvárásokhoz miképpen tudnak majd alkalmazkodni a csapatok a pályán. Az előző években általában nem tudtak hatékony megoldást találni erre a problémára.

A Videoton itthon a Partizan ellen 50–50 százalékra végzett a labdabirtoklásban, vagyis ebből a szempontból ugyanolyan küzdelmes volt az a meccs, mint most a Ferencváros elleni, összességében ugyanúgy nem tudott a Vidi ellenfele fölé nőni, nem tudta azt játszani, amit a magyar bajnokságban szokott, a belgrádiak pedig a Fradival ellentétben könyörtelenül kihasználták az adódó lehetőségeiket, és simán nyertek. A Ferencváros is hasonlóan járt a Midtjylland otthonában. A dánok szoros csatában, 54–46 százalékban megnyerték a labdabirtoklást, 3–1-re pedig a meccset. Igaz, a Fradi azon a találkozón némileg tartalékos összeállításban játszott (sok volt a sérült, és a jelenlegi keretből akkor többen még nem is álltak rendelkezésre), de a fő problémát abban látjuk, hogy az FTC és a Videoton hasonló szellemben, sok labdabirtoklásra alapozva próbál játszani a nemzetközi színtéren is, de vannak ellenfelek, melyek ellen ez már nem működik úgy, mint az NB I-ben.

PASSZOK – HÁTRAFELÉ 100%; BEADÁSOK: 22/2

A labdabirtoklással összefügg, azt alapjaiban meghatározza a passzjáték, illetve annak pontossága. Ezen a téren ami megfigyelhető: az oldalpasszokban és a hátrapasszokban, vagyis azokban az átadásokban, amelyek nem szolgálják a támadójáték építését, ugyanolyan jók vagyunk, mint az erősebb, nemzetközi riválisok, hozzájuk hasonlóan közel százszázalékos pontossággal mennek ezek a labdák. Na, de előre?

A Videoton és a Fradi egymás ellen 234, illetve 220 támadópasszt mutatott be, egyaránt 73 százalékos pontossággal. A Partizannak a Vidi ellen Felcsúton 320 ilyen passza volt, a Midtjyllandnak a Fradi ellen 312, és a támadópasszok pontosságát illetően is mindkét gárda jobb számokat produkált, mint a két kirakatcsapatunk (a szerbek támadópasszainak a 81, a dánoknál 76 százaléka volt sikeres).

A Nemzeti Sport Online-on a válogatott mérkőzései kapcsán sokat emlegetjük – amolyan vesszőparipánk – a kulcspasszokat, vagyis a közvetlenül gólhelyzetet teremtő passzokat, amelyekben véleményünk szerint az egyik legnagyobb az elmaradásunk még az európai középmezőnyhöz képest is. A Videotonnak és a Ferencvárosnak egyaránt 5-5 sikeres, gólhelyzetet előkészítő passza volt 13, illetve 9 kísérletből, a Partizannak 13 ilyen passza volt 17 próbálkozásból, míg a Midtjyllandnak 14 a 22-ből. Mennyiségileg és a hatékonyságot illetően is óriási a különbség. A Fradi a Vidi ellen éppen csak átlépte az 50 százalékot, a Vidi pedig 38 százalékot produkált. Miközben a Partizan ellen is csak 39 százalékot tudott felmutatni – a szerbek 76 százalékával szemben.

Klubcsapatainknál ugyanazt a problémát érezzük a támadójáték terén, mint a válogatottnál, hiányoznak azok az előkészítő emberek, akik egyáltalán helyzetbe tudnák hozni a csatárokat.

Ennek szemléltetésére még egy „csekélység": a Vidi és a Fradi egymás ellen összesen 22 beadással próbálkozott (12–10), ebből mindössze kettő volt sikeres, mindkettőt a vendégek mutatták be.

LÖVÉSEK – 181/13

Egy következő tényező, ami miatt nagy hiányérzete lehetett a szurkolóknak a Videoton–Ferencváros meccs után, és amiben ugyancsak elmaradás mutatkozik a Partizan és a Midtjylland szintjéhez képest, az a lövéssel záruló támadások száma, aránya. Az NB I-es rangadón a pályaválasztó fehérváriak 92 támadást vezettek a Fradi kapujára, abból összesen négy zárult kapura lövéssel (4.3%), a négyből pedig csak kettő találta el a kapu felületét. A fővárosiak 89 támadásból kilencszer (10%) vették célba Kovácsik Ádám kapuját, négyszer találták el. Vagyis a két csapat együttvéve 181 támadást vezetett, amiből 13-at fejezett be lövéssel.

Ezzel szemben a Partizan tavaly nyáron 101 támadásból 19 lövéshez jutott a Vidi ellen (19%), a Midtjylland pedig 91-ből 13-ig (14%) a Fradi ellen.

Ami még érdekesség, hogy a Videoton–Ferencváros mérkőzés előtt felhívtuk a figyelmet arra, hogy mindkét csapat viszonylag veszélyes a kapura rögzített helyzetekből, nos, ehhez képest a Videoton nyolc ilyen lehetőségből egyszer, az FTC pedig 12-ből egyszer jutott el lövésig. Szögletből a Vidi mutatója 2/0, a Fradié 8/0, jóllehet az NB I-ben mindkét gárda a góljainak 32-32 százalékát rögzített helyzetekből szerzi.

Amit viszont sikerült eltalálnunk a meccs előtti felvezetésünkben, hogy Lazovics-gól nélkül nem lesz Videoton-győzelem. Mindkét csapat kapcsán elmondhatjuk, hogy azok a játékosok, akik a legtöbb NB I-es csapattal szemben húzóemberek tudnak lenni, meccseket tudnak eldönteni, most nem tudtak főszereplővé előlépni. Kíváncsian várjuk, mire számíthatunk majd tőlük a nemzetközi porondon...

KONKLÚZIÓ – MÁR CSAK 2 HÓNAP...

Azon napestig lehetne vitatkozni, hogy egy NB I-es meccset milyen mértékben lehet és szabad összehasonlítani egy nemzetközi kupamérkőzéssel. Az viszont jól látszik, hogy a legfontosabb mutatókban a Ferencváros és a Videoton két hónappal az újabb nemzetközi megméretés előtt nagyon hasonló számokat produkált egymás ellen, mint a legutóbbi, vereséggel záruló európai kupameccsén. Az is látszik, hogy a Videoton és a Fradi között ezekben a statisztikákban nincs lényegi különbség.

A labdabirtoklásban, a támadópasszokban, a kulcspasszokban, a támadások számában nagyon hasonló eredményeket értek el, nem véletlenül zárult döntetlennel a szombati találkozó. A különbséget a számok alapján továbbra is a Partizanhoz és a Midtjyllandhoz képest érezzük, pedig nem topcsapatokról van szó, utóbbi a legutóbbi két alkalommal, amikor előbb a Vidit, majd a Fradit búcsúztatta, még a főtábláig sem tudott eljutni az Európa-ligában.

És nem jó jel, hogy igazából a téli igazolásokkal sem lett egyik bajnokaspiránsunk sem erősebb az őszhöz képest. Az igaz, hogy a Fradi a tavalyi, Midtjylland elleni meccshez képest Miha Blaziccsal, Sztefan Szpirovszkival vagy éppen Joseph Paintsillel masszívabb lett, de kérdéses, hogy ez mennyit ér majd a nemzetközi porondon, pláne akkor, ha az NB I-ben főnyereménynek számító, de csak kölcsönbe érkezett Paintsil a nyáron távozik. Ráadásul a Fradinál egy sor játékos jövője tűnik kérdésesnek különböző okok – sérülés, lejáró szerződés, formahanyatlás – miatt. Márpedig, ha a nemzetközi kupamenetelés közben egyszerre kell megoldani mondjuk Gera Zoltán, Hajnal Tamás, Paintsil, Pedroso, Priskin Tamás, Julian Koch, Janek Sternberg és Rui Pedro helyettesítését, az azért okozhat nehézséget, még úgy is, hogy többségük már tavasszal sem játszik meghatározó szerepet.

De van még két hónap arra, hogy a játék fenti elemeiben fejlődjenek a csapatok, és hogy megoldást találjanak a keretben jelentkező esetleges problémákra – már csak két hónap...

A cikkben szereplő statisztikák forrása: InStat Football