„A jó sportközvetítés mindig egy magyar siker is egyben” – érzékeltette Hajdú B. István, mi az egyik fontos feltétele annak, hogy egy-egy „aranyköpése” emlékezetes maradjon.
„1996 óta minden nyári olimpián ott vagyok, közvetítettem vízilabda magyar olimpiai bajnoki címet Athénból, Pekingből – idézi a szekelyhon.ro Hajdút. – A riporter pályafutásának csúcsa az, ha magyar olimpiai bajnoki címet közvetíthet. A futball a sportágam, ott minket nem ért olyan sok siker. A Fradi és a Debrecen anno bejutott a Bajnokok Ligájába, de egyértelműen a 2016-os Európa-bajnokság volt az, amire az ember nagyon szívesen visszagondol, mert jól szerepeltünk és nagyszerű futballmeccsek voltak.”
Kérdésre válaszolva a sportriporter elmondta: Erdélyben, Székelyföldön még nem járt, Bukarestben is csak sportközvetítés miatt. „Erdély nem olyan hely, ahol át kellene rohanni, majd egyszer inkább magánúton nézném meg, amikor egy-két hetet rá tudok szánni.”
A nyári labdarúgó-világbajnokság kommentátori csapatába válogatott Hajdú B. Istvánt a példaképeiről is kérdezték.
„Senkire nem akartam igazán hasonlítani. Vitraybb a Vitraynál vagy knézybb a Knézynél nem lehetett lenni. Az én időmben volt 8-10 sportriporter, és mindenkitől el lehetett lesni valamit. Szerencsére sokukat személyesen is ismerhettem, és be tudtam építeni saját munkamódszereimbe azokat a dolgokat, amiket tőlük tanultam.”
S hogy mit üzen az erdélyi, székelyföldi magyar sportkedvelőknek?
„Nehéz, mert én nem tudom, milyen nekik átélni egy érzelemdús magyar sikert, eseményt, mert nem vagyok ott, nem oda születtem. Az a legfontosabb, hogy próbáljanak a magyarságukból minél többet megtartani, bármilyen körülmények között is kell élniük. Mindig meghatottsággal hallom, hogy a kárpátaljaiak, a felvidékiek vagy akár az erdélyiek magyarul nézik a közvetítéseket, és nekik is milyen sokat jelent egy Dzsudzsák- vagy egy Gera-gól. Úgyhogy elsősorban további sok-sok élményt kívánok nekik.”