2003. szeptember 28-án egy 20 éves szélső kapott lehetőséget a Ferencváros–Pécsi MFC mérkőzésen Garami Józseftől, az FTC akkori szakvezetőjétől. Huszti Szabolcs Marek Penksa helyére állt be az addigra már nagyjából eldőlt mérkőzésen, megkezdve ezzel profi karrierjét, mely a Sopronon, ismét a Ferencvároson, a francia Metzen, a német Hannoveren, az orosz Zeniten, a német Eintracht Frankfurton és a kínai Csangcsun Jatajon keresztül visszavezetett Magyarországra, a Videotonhoz.
Nem volt hangos debütálás: a Nemzeti Sport tudósításában Huszti neve csak a jegyzőkönyvben bukkan fel. A mérkőzésen a fő témát az szolgáltatta, hogy az élvonalbeli közvetítési jogokat tulajdonló Football Duó Kft. ügyvezetője, Bodnár György alig tudott bejutni (saját szavaival: „A koncentrációs táborokból könnyebb volt kijutni, mint ide be…”), majd dühében kijelentette, hogy ha ilyenek az Üllői úton a körülmények, akkor a televízió inkább nem közvetít meccset onnan. Szóval nem Huszti Szabolcs állt a középpontban.
Aztán villámkarrier következett: a Matáv Sopronnak kölcsönadott Huszti 2004. áprilisában, Lothar Matthäus szövetségi kapitánysága alatt debütált a válogatottban – Japán ellen a 92. percben váltotta gólra a meccset eldöntő tizenegyest –, s szeptemberben tétmérkőzésen is játszhatott, igaz, a horvátok elleni vb-selejtezőn 11 perc után kiállították. 2005 nyarára egyértelmű volt már, hogy Husztinak pályafutása kiteljesítése érdekében légiósnak kell állnia.
Több mint 12 évnyi légióskodás igen nagy idő, kevés magyar futballista tölt ennyi időt megszakítás nélkül külföldi bajnokságokban. A meghatározó magyar játékosok közül az utóbbi időben Király Gábor (1997–2015), Hajnal Tamás (1998–2014) vagy Gera Zoltán (2004–2014) tért vissza évtizedes légióskodás után az NB I-be. Ők már „visszaszokhattak”, Huszti azonban sok újdonsággal szembesülhet ahhoz képest, amikor legutóbb az élvonalban játszott.
MELYIK VOLT A LEGUTÓBBI?
Huszti Szabolcs legutóbbi NB I-es mérkőzését 2005. május 26-án játszotta a Honvéd ellen, a Fradi 1–0-ra nyerte meg a meccset. Az FTC a Szűcs L. – Balog Z., Vukmir (Botis), Gyepes, Takács Á. – Sowunmi, Tőzsér, Huszti, Rósa D. – Bajevszki (Penksa), Bartha (Sasu) összeállításban játszott. Az azon a mérkőzésen pályára lépők közül már csak Tőzsér Dániel (DVSC) és Bartha László (Paks) játszik az NB I-ben, Gyepes Gábor a második ligás Soroksár futballistája. Az ellenfélből már senki sem futballozik NB I-es vagy NB II-es csapatban, az akkori honvédosok közül Vadócz Krisztián viszont továbbra is légióséveit tapossa – kilenc országon és három kontinensen át vezetett az útja.
MI VOLT A HELYZET AKKOR SZÉKESFEHÉRVÁRON?
Visszafogottan fogalmazva is kritikus: a szakadék szélén tántorgott az éppen FC Fehérvár néven szereplő Vidi. A fehérváriak napról napra éltek, súlyos anyagi nehézségek közepette, tulajdonképpen a megszűnés árnyékában.
„Nem könnyű a helyzetünk, az biztos. Én csodálattal nézem ifjú csapattársaimat, akik hajtanak, lelkesednek, a szívüket kiteszik a pályán, ugyanakkor pontosan tudom, hogy napi megélhetési gondokkal küzdenek. Nem akarom sajnáltatni magunkat, magamat meg főleg nem, mert nekem van olyan tartalékom, hogy egyelőre nem kell idegeskednem, amiért csak a közelmúltban vehettem fel az októberi fizetésemet. De itt vannak a tizennyolc, húszéves játékosaink, ők egymástól kérnek kölcsön, vagy a szüleiktől, vagy tudom is honnan. Itt tartunk. Hétfőn hosszú távra dőlhet el a sorsunk. Erre a napra ígérte a város vezetősége, hogy pénzhez jutnak a játékosok, s végre hosszabb távon tervezhetünk, valóban végigjátszhatjuk a tavaszt. Mielőtt megkérdezné, mi van akkor, ha mégsem kapunk pénzt, azt mondom: erre nem is merek gondolni. Abban az esetben előfordulhat, hogy a húszas keret valamennyi tagja azt mondja, elég, most már tényleg elég. Ha így történik, azzal vége lenne a székesfehérvári futballnak” – kongatta a vészharangot a válogatott védő Kuttor Attila a fehérváriak Üllői úti meglepetésgyőzelme után, március 21-én.
A fehérváriakat hamarosan kifizették és be tudták fejezni a bajnokságot – a Vidi a középmezőnyben végzett, a 8. helyen fejezte be az NB I-es idényt. Ez volt a székesfehérvári futball egyik kritikus éve – aligha hihette Huszti, hogy amikor visszatér Magyarországra, a Videoton anyagilag a legerősebb csapatok közé tartozik az élvonalban.
MI VÁLTOZOTT AZ NB I-BEN?
Az élvonal akkor 16 csapatos volt, ez azóta 12-re redukálódott. Az Újpest, a Bp. Honvéd, a Videoton FC (akkor FC Fehérvár), a DVSC, az FTC, a DVTK és a Vasas most ugyanúgy élvonalbeli, mint akkor, igaz, közülük a Ferencváros, a Diósgyőr és a Vasas Huszti 12 és fél éves légióskodása alatt megjárta a másodosztályt is. Öt csapat (MTK, Győr, ZTE, Nyíregyháza, Békéscsaba) most NB II-es, a Kaposvár és a Pécs az NB III-ban szerepel. Megszűnt Huszti második magyar élvonalbeli klubja, a Matáv FC Sopron (a szélső kölcsönben játszott a hűség városában, innen került be a válogatottba is), illetve a Lombard Pápa – a soproniakat most az SVSE képviseli a második vonalban, a pápaiakat a Pápai Perutz FC az NB III-ban.
A Haladás akkor a másodosztály alsóházában volt (csak egy átszervezés miatt maradt bent), a Paks a harmadosztály nyugati csoportjának második helyén végzett, tíz ponttal lemaradva a Felcsút SE-től (a helyi akadémia 2007. április 1-jén, Puskás Ferenc születésnapján vette fel Puskás nevét). A következő idényt már mindkét csapat a második ligában kezdte meg: az újonc Paks óriási fölénnyel megnyerte az NB II Nyugati csoportját és története során először feljutott az élvonalba, a felcsútiak a második helyen végeztek.
Ha keletre nézünk, a Mezőkövesdet és a Balmazújvárost sem az NB I-ben, sem az NB I B-ben nem találjuk. Sőt, még az NB II-ben (2004–2005-ben a harmadosztály) sem. A Mezőkövesd az NB III Mátra csoportjában lett második a Tura mögött (az átszervezések miatt a következő idényben már harmadik ligás volt), míg Balmazújváros akkori csapata, a Balmazújvárosi FC az NB III Tisza csoportjának 12. helyén hervadozott. (A most NB I-es balmazújvárosi együttes, a Balmaz Kamilla Gyógyfürdő 2011-ben jött létre, az akkor NB II-es Bőcs Sport Kft. jogát vásárolták meg az újvárosiak, s a csapat előbb Balmazújváros Sport Kft. néven játszott, majd Balmaz Kamilla Gyógyfürdő lett a hivatalos neve.)
A felcsúti sportpálya anno
A BOZSIK ÉS A SZUSZA LEGALÁBB ISMERŐS
Huszti a Bozsik József Stadionban játszotta legutóbbi NB I-es meccsét, és a kispesti pálya azon kevesek közé tartozik, amelyek ismerős kulisszákat jelentenek neki, hasonlóan az újpesti pályához (bár azóta mind a két létesítmény átesett egy „ráncfelvarráson”).
A másik tíz NB I-es csapat jelenleg használt pályáján Huszti még nem járt magyar klub futballistájaként: a Groupama Aréna, a Nagyerdei Stadion, a Haladás Sportkomplexum, a Pancho Aréna, a balmazújvárosi Városi Sportpálya vagy a mezőkövesdi Városi Stadion vagy jelenlegi formájában, vagy egyáltalán nem létezett. Pakson Huszti egyrészt nem járt (hacsak nem felkészülési mérkőzésen), másrészt a Fehérvári úti stadion is átalakult 2005 óta. Három csapat (Diósgyőr, Vasas, Videoton) új stadionja építés alatt áll.
VANNAK-E MÉG JÁTSZÓTÁRSAK?
Az NB I őszi idényében pályára lépő labdarúgók között csak 15 olyat találunk, aki Huszti legutóbbi élvonalbeli szezonjában (2004–2005) is az első osztályban futballozott. Bartha László, Laczkó Zsolt, Leandro de Almeida és Tőzsér Dániel Husztihoz hasonlóan az FTC kötelékébe tartozott, Belényesi Miklós, Tisza Tibor és Virág Aladár Diósgyőrben futballozott, a most paksi Gévay Zsolt első NB I-es mérkőzését játszotta a Fehérvár színeiben. Ferenczi István a Vasas, Halmosi Péter a DVSC, Juhász Roland az MTK, Priskin Tamás a Győri ETO, Vanczák Vilmos az Újpest erőssége volt, Kaposváron pedig reménykedtek abban, hogy a Rákóczi ifjú középpályása, a csak percekre becserélt Szakály Péter még sokra viszi. A 2004–2005-ös kiírásban Újpesten futballozó Polonkai Attila is pályára lépett most ősszel az NB I-ben, ám klubja, a PAFC augusztus végén kölcsönadta őt Csákvárra.
Így változtak a játékosok és az edzők
AKKOR ÉS MOST – EGY MONDATBAN
Amikor Huszti Szabolcs legutóbb NB I-es mérkőzést játszott…
…Orbán Viktor miniszterelnök aktív játékosként a Felcsút SE igazolt labdarúgója volt, sőt, néhány napig beugró edzőként irányította a csapat felkészülését.
…Böde Dániel neve másodszor jelent meg nyomtatásban a Nemzeti Sportban – az adatbankban a Paks ifjú tehetségeként szerénykedett.
…a jelenlegi élvonalbeli edzők közül Horváth Ferenc, Bódog Tamás és Kuttor Attila is aktív játékos volt.
…Thomas Doll a Hamburger SV vezetőedzőjeként, Michael Oenning a Borussia Mönchengladbach másodedzőjeként dolgozott. A most a Haladást irányító Michal Hipp a szlovák válogatott pályaedzője volt.
…a most a Hoffenheim csapatát irányító Julian Nagelsmann az 1860 München ifjúsági játékosa volt. Az RB Leipzig még nem is létezett (a lipcseiek az SSV Markranstädt licencét vették meg 2009-ben, de hol volt az még).
…Huszti legutóbbi külföldi csapata, a Csangcsun Jataj történetében először jutott fel a kínai élvonalba.
…Bernd Storck épp két munka (a VfL Wolfsburg és a Partizan Beograd pályaedzősége) között volt. Georges Leekens a KAA Gent csapatánál dolgozott vezetőedzőként.
…a Haladás fiatalja, Kiss Tamás még nem töltötte be az ötödik életévét.
…a Barcelonában hét bajnoki mérkőzésen 75 percnyi bizonyítási lehetőséget kapott Lionel Messi, aki az Albacete ellen a kapuba is talált.
…a Chelsea 1954–1955 után nyert ismét angol bajnokságot.