Több mint egy klub, kettő – az Újpest az Újpest ellen, ott voltunk a történelmi meccsen

Történetünk 2014-ben kezdődött, amikor az Újpest FC úgy döntött, az anyaegyesülettől elszakadva saját utánpótlás kiépítésébe kezd. Alig három évet kellett várni arra, hogy a két klub összefusson egymással a bajnokságban. Az FC ugyanis az előző szezonban az MLSZ U17-es III. osztálya Közép A-csoportjának megnyerésével (és az eredményes rájátszásbeli szereplésével) kiharcolta a feljutást a tizenhat csapatos másodosztályba (U19, U17, U16), amelyben az UTE is vitézkedik.

Újpest az Újpest ellen. Szürreálisan hangzik… Pedig így történt.

A történelmi első mérkőzés november 18-án volt, az U16-os bajnokságban a tabellán első helyen álló UTE egygólos hátrányból Tatai Tamás duplájával győzött, majd néhány órával később az U17-eseknél is az UTE szerzett három pontot (ezúttal 2–0-ra nyert).

Az U19-esek, azaz az 1999-ben, 2000-ben vagy 2001-ben születettek megméretésére egy héttel később a Szusza Ferenc Stadion melletti műfüves pályán került sor – három nappal azt követően, hogy a Megyeri úti sporttelepen felavatták Bene Ferenc, az Újpest egykori kiváló labdarúgójának szobrát.

A zord időjárás ellenére több mint hatvan néző (zömében szülők, hozzátartozók, edzők) gyűlt össze a pálya melletti emelkedőn. Mint azt az egyik szurkolótól, Imitől megtudtuk, az újpesti drukkerek körében volt szó szervezett szurkolásról, de végül elvetették az ötletet. Imi szerint jobb, hogy így alakult a helyzet, mert a pályán lévő gyerekek és az edzők áldozatai a körülményeknek, nem az ő hibájuk, hogy két Újpest csap össze egymással.

Amikor Imit arról kérdeztük, a szíve mit diktál, melyik csapatnak tud jobban szurkolni, határozott, elutasító választ kaptunk. Mint mondta, ő az Újpestnek drukkol, azaz az UTE-nak és az FC-nek is. Éppen ezért tartja szégyennek, hogy egy ilyen mérkőzés egyáltalán létrejöhetett. Nem tud őszintén örülni egyik csapat góljának sem, mert tudja, így is, úgy is az Újpest kapja.

No igen, a gyerekek és az edzők… A főszereplőkkel beszélgetve kiderült, egyik fél sem tekintett erre a mérkőzésre másképp, mint a többi bajnokira – igaz, azzal azért tisztában voltak, ennek a találkozónak az átlagnál nagyobb a presztízse. Persze korántsem akkora, mint, mondjuk, egy Újpest–Fradi derbinek…

A pályán nem volt érezhető, hogy a kelleténél pikánsabb lett volna a hangulat. Csupán egy kakaskodás volt a kilencven perc során, ami bőven átlagosnak mondható egy szoros bajnoki mérkőzésen.

De miért is lett volna feszült a légkör? A pályán barátok, korábbi csapattársak, jelenlegi osztálytársak és ami a legfontosabb, újpesti kötődésű fiatalok néztek egymással szembe, akik szeme előtt ugyanaz a cél lebeg: az Újpest NB I-es felnőttcsapatában játszani.

Az FC-ben például kezdő volt Petry Zsolt, aki a nyáron épp az UTE-ból igazolt a másik szóban forgó lila-fehér együttesbe. Csapattársa, Ferkel Ádám 2009 és 2015 között (egy féléves MTK-s kitérőt nem számítva) futballozott az UTE-ban, azóta viszont már az FC-t erősíti.

Újpesti érzelműeknek egészen megrázó pillanat lehetett, amikor a játékosok bevonulása után a köszöntéseknél az egyik fél azt kiabálta, „Újpest!”, míg a másik brigád torkaszakadtából üvöltötte: „UTE!”.

A találkozó első félideje gólt nem hozott, az FC-nek nagy helyzetei, az UTE kapusának, Koplányi Krisztiánnak pedig nagy bravúrjai voltak. A szünetben Erős Károly, a pályaválasztó UTE vezetőedzője – aki nem mellesleg profi játékosként több mint száz NB I-es mérkőzésen képviselte az Újpestet – becserélte Vastag Richárdot, aki a 79. percben gyönyörűen fejelt a kapuba egy szögletet követően.

Már-már úgy tűnt, az UTE egy hét alatt harmadszor is legyőzi az FC-t, ám a hosszabbítás harmadik és egyben utolsó percében Szijártó Gábor beadása megtréfálta Koplányit, így egy drámai potya góllal pontot mentett az Újpesttel játékosként 1990-ben bajnoki címet szerző Kovács Ervin legénysége.

Az UTE-ban kapusedzőként dolgozó, a mérkőzést a nézők közül megtekintő Koszta János majdnem földhöz vágta szotyis zacskóját mérgében, Koplányi pedig a könnyeivel küszködött, miközben az FC-sek egy kupacban fekve ünnepeltek. Erős Károly a lefújást követően egyből megvigasztalta fiatal kapuvédőjét, aki csak decemberben tölti be 17. életévét. Szimpatikus gesztus volt.

A találkozó után Kovács Ervin, Erős Károly és Fórián Zsolt, az UTE szakmai igazgatója is egyetértett abban, a helyzet korántsem ideális, s jó lenne minél előbb megoldást találni rá, hogy a két klub egy irányba húzza a szekeret. Az újpesti (és a magyar) labdarúgás számára sok hátránnyal jár, hogy az UTE és az FC is a legmagasabb szintre vágyik az utánpótlásban, de egymás nélkül – jelenleg – egyik sem tudja felvenni a versenyt az élmezőnnyel.

Csak egy példa a sok közül: az UTE és az FC sem kerülhetett be az MLSZ nemrég bevezetett tizenkét regionális központja közé. Mindkét egyesület a Vasas Kubala Akadémia alá tartozik hivatalosan, ez alapján az angyalföldieknek kellene továbbadniuk tehetséges játékosaikat…

Két csapatot láttunk (egy lilát és egy fehéret), két gólt, és – ami sokaknak elkeserítő lehet – két Újpestet. Pedig a látottak alapján a két U19-es keretet egybegyúrva egész jó kis csapat jönne össze, talán az első osztályban is megállnák a helyüket az ifjak.

A pályán nem volt különbség Újpest és Újpest között – már ami a végeredményt illeti.

Az egyetlen eltérés a játékosok mezén feszülő címer volt…