Túlsúlyos? Távozhat! – Erőnlét kell az eredményességhez

A magyar futball nagy történelmi kataklizmái után a múltban is rendre szóba került a játékosok erőnléti fejlesztésének szükségessége; a hetvenes években, Kutas István MLSZ-elnöksége idején például központilag törekedtek az előrelépésre e téren.

Nil novi sub sole – mondják latinul, vagyis nincs új a nap alatt.

Történelmi kataklizmára ugyan az idén is akadt példa Andorrában és Luxemburgban, mégis azoktól némileg függetlenül egyszerre két NB I-es edző is megkongatta a vészharangot. Előbb Bódog Tamás, a Diósgyőr tavasszal kinevezett szakvezetője mondta a napokban az M4 Sportnak, hogy hazatérése után súlyfelesleggel küzdő játékosokat talált maga körül, ezután Michal Hipp, a Haladás frissen kinevezett vezetőedzője fogalmazott úgy lapunknak nyilatkozva csapata bajnoki mérkőzése után: „A negyvenedik percre elfogyott a levegő.”

A két klubra, illetve az említett trénerek elődjeire ez nem vet túl jó fényt, de gyanítható – sőt gyakran szemmel látható –, hogy ez általánosságban jellemző az egész NB I-re.

„Biztos, hogy sok klubnál alapvető hiányosságok vannak e téren – mondta Lipták Zoltán, a Diósgyőr 18-szoros válogatott védője. – Az erőnlét és a jó fizikai állapot nemcsak az edzésektől vagy az erőnléti edző munkájától függ, sokkal összetettebb. Orvosi háttér, helyes étkezés ugyanúgy kell hozzá, mint az, hogy legyenek olyan műszerek, amelyekkel el lehet végezni fontos méréseket. Ez gyakran pénzkérdés, és sok klub az ilyesmin igyekszik spórolni, hiszen elképesztően drágák ezek a műszerek. Bódog Tamás érkezése óta óriási fejlődés történt, most például már van dietetikus is nálunk.”

A hátvéd a válogatottnál tapasztalhatta, milyen a korszerűbb háttér: „Tagadhatatlan, hogy a válogatotthoz képest a klubok sokkal rosszabb helyzetben vannak. Akik voltak válogatottak, vagy futballoztak külföldön, mind látták, hogy nagy az elmaradás.”

Bódog Tamással érkezett Diósgyőrbe kapusedzőnek Andrusch József, akiről közismert, hogy élharcosa a fizikai felkészítésnek, emiatt többször került konfliktushelyzetbe.

„Ma már mindent lehet mérni, és az eredmények azt mutatják, hogy elsősorban a gyors futásokban, a sprintekben vannak elmaradva a magyar futballisták az európai élvonaltól – mondta a háromszoros magyar bajnok, korábbi ötszörös válogatott kapus. – Mennyiségre csaknem ugyanannyit futnak, de kevésbé hasznosan. Bogdán Ádámtól is tudjuk, hogy Liverpoolban egy órával az edzés előtt a játékosok már a konditeremben vannak. Nem kell az erőnléti edzőnek szólnia, ez alapvető. Nálunk is ez van most, de korábban nem így volt. Sok magyar klubnál megfordultam, van, ahol konditerem sincs. Nem csoda, hogy az itthon játszó magyar futballisták többsége nem tud ütközni, lepattan az ellenfélről. Nincs kidolgozott, kemény izomzata. Természetesen ez a mezőnyjátékosokra vonatkozik, a kapusoknak speciálisabb képességekre van szükségük.”

A 41-szeres válogatott Fehér Csaba egy évtizedet játszott külföldön, Belgiumban és Hollandiában, neki van összehasonlítási alapja.

„Nem minden itthoni klubnál figyelnek oda erre a rendkívül fontos szegmensre, de egy profi játékosnál belső igénynek kellene lennie – mondta a korábbi remek hátvéd. – Ismerek olyan magyar futballistákat, akik pénzt, időt, energiát nem sajnálva nagyon odafigyelnek rá, de sajnos nem ez a jellemző. A fitt és a topfitt sportolók között óriási a különbség, sokan nem értik ezt meg. A klubok és az edzők részéről a legtöbb helyen megvan az igény az előrelépésre, de ez csak úgy működne, ha a magyar futballban valós versenyhelyzet teremtődne, és a túlsúlyos labdarúgókat kivetné magából a rendszer. Az egyesületek és az edzők is jóval könnyebb helyzetben lennének, ha az ilyen játékosokat tudnák valahonnan pótolni. Külföldön is előfordul, hogy valakire felszalad néhány pluszkiló. Először figyelmeztetik, másodszor már nem. Azonnal kiteszik, mert négyen-öten várnak a helyére. Idehaza ez nem fenyegeti a játékosokat, így megtehetik, hogy kissé elengedik magukat.”