Halmosi Péter: Sohasem gerjesztettem vitát vagy széthúzást

– Megbánta, hogy őszinte volt?
– Sohasem kerteltem, nem vagyok ilyen személyiség – mondta Halmosi Péter, a Haladás 37 esztendős labdarúgója. – Ha mást mondanék, mint amit gondolok, nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel. A mai világban sajnos nem kifizetődő, ha túl őszinték vagyunk. Ugyanakkor senkit sem akartam megbántani, senkinek sem akartam ártani. A Haladás a mindenem, és a klub iránti aggodalmam miatt kerültem kellemetlen helyzetbe.

– A lapunkban tett nyilatkozata miatt nem készülhetett két hétig az első csapattal, vagy egyébként is nehezteltek önre, az pedig az utolsó csepp volt a pohárban?
– Így döntött a szakmai stáb. Elmondtam a véleményemet, a klub döntést hozott, elfogadtam, tettem, amit kértek tőlem. Az első héten egyedül készültem, mindennap beszámoltam, milyen edzésmunkát végeztem. Majd felhívtam Tóth Miklós ügyvezetőt, engedélyt kértem, hogy az U19-es csapattal gyakorolhassak. Semmi olyan konfliktus nem volt, mint amilyet sokan belegondolnak a történetbe.

– A Haladásnál említették, hogy amikor a nyáron az új szerződéséről tárgyaltak, a fiatal labdarúgók támogatását is kikötötték.
– Valóban elhangzott, hogy a klub szeretné a fiatal labdarúgókat játszatni, ezért elképzelhető, hogy kevesebb lehetőséget kapok. De hogy szerződést szegtem volna… Ma minden futballistának ugyanolyan szerződése van Magyarországon, egyedül az utolsó oldalon szereplő összeg tér el. Olyan dokumentum sehol sincs a világon, amelyben külön pontban szerepelne a fiatalok segítése.

– Hogy fogadták az U19-es csapat öltözőjében? A példaképet látták önben, vagy azt a futballistát, aki nem szimpatizál a fiatalokkal?
– Könyörgök, felejtsük már el, hogy nem szeretem a fiatal labdarúgókat! Annyit mondtam a nyilatkozatban, hogy szerintem annak kellene játszania, aki a legtöbbet teszi a Haladás sikeréért. Teljesen mindegy, idősebb vagy fiatal játékos-e az illető. Én lennék a legboldogabb, ha a csapat kezdőjében csak húsz éven aluli futballisták szerepelnének, és sorra nyernénk a meccseket. A lányom tizenegy éves, a fiam négy, és remélem, hogy a fiamból futballista lesz. Meglátjuk. De én is voltam fiatal labdarúgó, és ő is kerülhet hasonló helyzetbe. Az évek során számos tehetség kérte a véleményemet az esetleges eligazolásával vagy a teljesítményével kapcsolatban, és mindig segítettem. Megesett, hogy akkor is elmondtam a véleményemet, ha nem kérdezte, de csakis azért, hogy segítsek neki és a Haladásnak. A pályafutásom befejezése után szeretnék az utánpótlásban dolgozni, szeretném átadni a tapasztalataimat. Talán sikerül, talán nem, de azt egy életre felejtsük el, hogy nem szimpatizálok a fiatalokkal.

– Hogyan élte meg azt a két hetet?
– Semmi sem törhet meg. Amióta hazatértem Szombathelyre, akadtak nehezebb időszakok, nekem is, a klubnak is. Mindegy, min megyek keresztül, a klubszeretetemet semmi sem tompíthatja. Édesapám gyakran megkérdezte, mi szükségem van még arra, hogy idegileg kikészítsem magam… Debrecenből többször megkerestek az évek során, de hiába mondta a szívemhez egyik legközelebb álló családtagom, fogadjam el az ajánlatot, maradtam. Amíg tudok, segítek a Haladásnak.

– Ha ennyire szereti a klubot, miért éppen önt utasították ki az első csapat öltözőjéből?
– Sokan tudják rólam, hogy a Haladás a mindenem, de ha mindenki tudná, nem kerültem volna ilyen helyzetbe.

– Tényleg csak ennyi volt a bűne? Hogy féltette a klubot?
– A mai napig féltem. De sohasem személyeskedtem, nem mondtam, hogy X vagy Y hibázott, és az sem igaz, hogy megsértődtem a kevesebb játéklehetőség miatt. Sohasem voltam önző, mindig a Haladás érdekeit néztem. A klub címere, történelme, jelene és jövője a fontos.

– Többeknek megfordult a fejében, hogy ha a klub ikonja elkezd hőbörögni a mellőzése miatt, az a vezetőedző állásába kerülhet…
– Sohasem gerjesztettem vitát vagy széthúzást. A hét év alatt minden vezetőedzőnek, így Mészöly Gézának is elmondtam a véleményemet. A vezetőknek is, a tulajdonosoknak is. De csak akkor, ha kérdeztek. Sohasem vesztünk össze Mészöly Gézával.

– Akkor is beszéltek, amikor nem készülhetett az első csapattal?
– Akkor nem léphettem be az öltözőbe, ezért nemigen találkoztunk. Amikor elbúcsúztunk, sok sikert kívántunk egymásnak. De hogy esetleg én fúrtam meg… Mészöly Géza benn tartotta a Haladást, aztán az ötödik, majd a hatodik helyen végzett a csapattal. Ha áskálódtam volna ellene vagy rosszat akartam volna neki, a Haladásnak ártok. Azzal szembeköptem volna magam.

– A múlt hét végén visszatért a keretbe, és csereként pályára is lépett a Videoton ellen.
– Az első félidőben pedig Németh Márió gólja után a kispadról szaladtunk be a pályára ünnepelni Leandro Martínezzel. Ennyit arról, hogy megsértődöm, ha csak csere lehetek… Hatvan percig működött az elképzelésünk a bajnoki cím várományosa ellen, erre építhetünk. De nehéz idény vár ránk.

– Mekkora szerepet kaphat benne?
– Elfogadom, ha csereként számolnak velem, de a profi sportoló sohasem adhatja fel, mindent megteszek, hogy a teljesítményemmel visszakerüljek a kezdőbe. Ennél több nincs ebben a történetben.