– A játékvezetőkről egy szót sem?
– Nem – mondta lapunknak határozottan Bódog Tamás, a Diósgyőri VTK szakmai igazgatója két edzés között. A szakember a múlt heti, Debrecen elleni (1–3) bajnoki után azt nyilatkozta a játékvezetéssel kapcsolatban, hogy – idézzük – ha elmondja a véleményét, nemhogy eltiltják, egyenesen lecsukják. – Ez már a múlt.
– A jelen a következő: negyedik helyen áll a bajnokságban a DVTK. Elégedett?
Ha a pozíciót nézem, minden rendben, viszont van bennem hiányérzet, hiszen több pont is állhatna a nevünk mellett. Nekem az a legfontosabb, hogy az előző szezon végi megmenekülés után látom a csapatomon a fejlődést, s ezt a helyezésünk is bizonyítja. Egyedül a Balmazújvárostól kapott négy nullás pofon nagyon fájó... Kis lépésekkel haladunk előre, persze látni kell, hogy, mondjuk, a bajnoki cím megszerzése nem lehet reális cél.
Lipták Zoltán, DVTK csapatkapitánya: „Mindenképpen pozitívumként értékelem a csapat eddig teljesítményét, hiszen nem is olyan régen még a kiesés elől menekültünk, most meg a negyedik helyen állunk. Tudom, sablonszöveg, de tényleg csak egy-egy meccsig nézünk előre, abból baj nem lehet. Legközelebb fogadjuk a Paksot, nyernünk kell, de nem lesz egyszerű. Láttam a szombati ellenfelünket a Videoton és a Honvéd ellen is, s bár csak egy pontot szerzett, nem játszott rosszul. Vannak veszélyes, gyors játékosai, észnél kell lennünk a védelemben. A tizenhárom kapott gól? Nem tudok mást mondani, mint Bódog Tamás: a balmazújvárosiak és a debreceniek ellen kapott hét nagyon sok, de ha ezeket kivesszük, már nem olyan sötét a kép. De kétségtelen, van mit javítani a védekezésünkön.” |
– De ahhoz, hogy jó eredményt érjenek el, a védelmet stabilizálni kell. Egyetért?
– Kétségtelen, a tizenhárom kapott gól nyolc forduló alatt nagyon sok, viszont erőltetjük a támadófutballt, hibára akarjuk kényszeríteni az ellenfelet, s ebben a játékban az is benne van, hogy több területe nyílik a másik csapatnak. Kétségtelen, rizikós taktika, magában hordozza a veszélyt. Ha viszont kivesszük a sorból a Balmazújvárostól kapott négyest, valamint a Lokitól kapott hármast, hat meccsen hat gólt kaptunk – az már jobban néz ki. A tizenhárom szerzett gól viszont nem rossz.
– Problémának tartja, hogy nincs egy olyan gólvágója, aki már hat-hét gólnál tartana?
– Diego Vela négygólos, a többiek kevesebbet szereztek. Nálunk nincsenek sztárok, akiknek a neve mellett tizenöt-húsz gól állna a szezon végén. Nem csak duma, hogy mi csapatként vagyunk erősek.
– Amelyben több fiatal is szerepet kap – Debrecenben például a tizenkilenc éves Bárdos Bence lépett pályára csereként.
– Az lenne az optimális, hogy a fiatal ne azért játsszon, mert így bevételhez jut a klub, hanem érdemelje ki a bizonyítási lehetőséget. Ha csak a támogatás miatt jár a játék, az már régen rossz…
– Ha már fiatalok. Lát olyan tehetséget az NB I-ben, aki belátható időn belül jegyzett nyugat-európai bajnokságban folytathatja pályafutását?
– Friss az élmény: a debreceni Varga Kevin nemcsak ügyes, hanem vér is van a pucájában. De nálunk, a Honvédban és a Haladásban is akadnak reménykedésre okot adó futballisták.
A Diósgyőri VTK Regionális Utánpótlásközpont vezetője, Benczés Miklós, és néhány napja Bódog Tamás Salgótarjánban tartott előadást edzőknek. A DVTK „alá” három megye felügyelete tartozik, Heves, Nógrád és persze Borsod-Abaúj-Zemplén. „Élveztem a salgótarjáni beszélgetést, örülök, ha segíthetek – mondta Bódog Tamás. – Fontos a kapcsolattartás az egyesületekkel, hogy eljussunk Salgótarjánba, Egerbe vagy Kazincbarcikára. Pozitív visszajelzéseket kaptam a tarjáni előadás után, nyitottak a szakemberek az újdonságra. Ha időm engedi, szívesen megyek megosztani a tapasztalataimat.” |
– Évek óta azt mondogatjuk, hogy majd az akadémiák ontják a jobbnál jobb labdarúgókat. Egyelőre erről sajnos szó sincs.
– Lépegetünk előre, az infrastruktúra fejlődik, ezt lassacskán ki lehet pipálni. Hogy mikor jöhetnek szép számmal a tehetségek, jó kérdés. A világ úgy működik, hogy amire pénzt adunk, ott egyszer megkérdezik, hogy mi a végtermék. Az akadémiáknak az a céljuk, hogy saját klubjuknak adjanak játékosokat, olyanokat, akiket csak be kell illeszteni az első csapatba. Hogy ne kelljen neki elmagyarázni azt a filozófiát, amelyet az NB I-es klub képvisel. Ne ezzel teljen az idő, hanem azzal, hogy a gyerekfutballról átszokjon a felnőttre. Diósgyőrben ez biztosan működik majd, hiszen itt kapnak bizonyítási lehetőséget a legjobbak. Ha ez működik, ha nemzetközi szinten is megállják a helyüket az akadémiáról kikerülők, a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is lehet esélyünk. Mert így, hogy egy, kettő vagy három kör után fejbe kólintanak, nincs miről beszélni. Mert jó meg izgalmas, hogy idehaza eljátszunk egymás ellen, de az az igazi, ha a határon túl is tudunk bizonyítani.
– A DVTK-nak egyelőre külföldre nem kell utaznia, idehaza viszont rendszeresen buszra szállnak. Milyen érzés minden fordulóban idegenben játszani?
– Borzalmas. Ettől függetlenül megszoktuk, hogy több mint száz kilométert utazunk Debrecenbe. De nem magunkat, hanem a szurkolóinkat sajnálom. Nem olcsó mulatság az útiköltség, ez sok időt el is vesz. Gondoljunk csak bele: ha egyedül megyek, a családtól veszem el a szabadidőt, ha feleséggel és gyerekekkel, akkor meg mélyen a zsebembe kell nyúlnom. A pluszkiadás megterheli a pénztárcájukat – le a kalappal előttük! Tavasszal már Diósgyőrben, az új stadionban játsszuk a hazai meccseinket, az lesz az igazi! Mert azért nem mindegy, hogy kétezer vagy tízezer fanatikus előtt lépünk pályára. Várom már, hogy a diósgyőri katlanba érkezzenek az ellenfelek.