Koszta Márk: Nem voltam kibékülve a helyzetemmel

– „Koszta beb...ta" – háromszor is énekelhették a kispesti szurkolók Debrecenben.
– És milyen jó volt hallgatni – mosolygott Koszta Márk, a Bp. Honvéd húszesztendős szélsője, aki három gólig és egy gólpasszig jutott a DVSC elleni idegenbeli bajnokin. – Nem tagadom, már hiányzott, hogy Eppel Márton vagy Zsótér Donát mellett nekem is énekeljenek a szurkolók, és bár nem éppen szép szót használnak, azért ez azt jelenti, elfogadtak, befogadtak. Amiért persze tennem is kellett. Nélkülük nem lennénk sehol! Rendkívüli boldogsággal tölt el, hogy ilyen teljesítménnyel járulhattam hozzá a csapat sikeréhez.

– Melyik gólja tetszett a leginkább?
– A harmadik. Eppel Mártontól kaptam szép passzt, jobbról befelé húztam, majd három rúgómozdulat után lőttem csak el a labdát, s visszahúztam a bal alsó sarokba. Sosem szereztem még hármat a felnőttek között. Pedig lehet, hogy ha Zsótér Donát makkegészséges, nem is lépek pályára. A sors úgy akarta, hogy emlékezeteset nyújtsak.

– Érez elégtételt? Az ősszel alapembernek számított, a tavasszal mellékszereplő lett.
– Érzek valami elégtételfélét. Nem voltam kibékülve a helyzetemmel, több időt szerettem volna pályán tölteni, de a posztomon Donát hétről hétre kiemelkedően futballozott, így érthető, hogy Marco Rossi vezetőedző nem változtatott. Ettől függetlenül nem éreztem magam valami jól a bőrömben. Jólesett, hogy a mester odajött hozzám a szombati meccs előtt, mondta, hogy tiszta fejjel, nyugodtan futballozzak. Biztatott. Nyilván tudta, hogy nehéz időszakot hagytam magam mögött, a lefújás után pedig hátba is veregetett, gratulált.

– Volt is mihez. Húszévesen eldönteni egy létfontosságú bajnokit nem mindennapi teljesítmény.
– Azért ne feledjük el, Gróf Dávid tizenegyest védett egy nullás vezetésünk után, ez kulcsfontosságú volt. De tényleg jól ment a játék. Álomszerű történet a miénk, és az enyém is: az előző idényt még a másodosztályú Kisvárdában töltöttem, igaz, ott rengeteget fejlődtem, kilenc gólt szereztem. Révész Attila, a csapat szakmai igazgatója mondta, hogy sokra vihetem, a tizenhatoson belül nagyon veszélyesen futballozom. A Loki elleni harmadik gólomhoz is szükség volt cselekre, jó ütemérzékre. Szóval bizakodva vártam a szezont, hogy mire lehetek képes.

– Pedig a hírek szerint még az sem volt biztos, hogy Kispesten marad. A Mezőkövesd vitte volna el.
– Borsodi, putnoki gyerekként lehet, hogy elmentem volna Kövesdre, de végül Marco Rossi azt mondta, maradjak. Oké, ne beszéljünk mellé, minden bizonnyal a fiatalszabály miatt is szerette volna a szakmai stáb, hogy maradjak a klub kötelékében. De ha rendre rosszul futballoztam volna, nyilván nem kapok szerepet. Jól kezdődött a történetem, de aztán egyre kevesebbet játszottam. Szerencsémre édesapámék erős lelki támaszt nyújtottak, segítettek.

– Édesapja edző, az NB III-as Putnokot irányítja. Szakmáznak olykor?
– Persze, és örülök is neki, hogy nem édesapaként, hanem edzőként értékeli a játékomat. Sokszor veszünk össze, nem mindig látjuk ugyanúgy az egyes játékhelyzeteket, de végül mindig kibékülünk.

– A döntetlennel is kibékülne szombaton a Videoton ellen?
– Ha egy pontot szerzünk, miénk a bajnoki arany. De... Marco Rossinak kell kitalálnia, mit szeretne, milyen taktikával küld minket pályára. Egészen biztos vagyok benne, hogy az edzőnk nem sokat alszik a következő napokban, mondjuk lehet, mi sem. Remélem, azon is töri a fejét, hogy nekem vagy Zsótér Donátnak szavazzon-e bizalmat. Életünk nagy lehetősége előtt állunk, karnyújtásnyira vagyunk az álmunktól. Jobban örültünk volna, ha már szombaton eldől az aranyérem sorsa, de sajnos a Ferencváros nem nyert a Vidi ellen, mi pedig hazafelé a buszon próbáltuk kiszurkolni a sikerét. De semmi baj, majd a záró körben behúzzuk a győzelmet.

– Segítségükre lehet, hogy Djordje Kamber a Győri ETO-val, Dusan Vasziljevics a Videotonnal, míg Laczkó Zsolt a Debrecennel nyert már bajnokságot, vagyis tudják, hogyan kell elhódítani egy trófeát.
– Ez igaz, de a fehérváriaknál is van jó néhány futballista, aki már csúcsra jutott. Hazai pályán, telt ház előtt azonban nem veszíthetünk.