Henning Berg: Nem mi állunk a tabella élén – legalábbis egyelőre…

– Bár mindenki a szombati meccsről beszél, ha megengedi, kanyarodjunk vissza a múltba: ha azt mondom, 1995. május tizennegyedike, mi jut eszébe?
– Különleges nap volt – vágta rá a Blackburn Rovers akkori védője, a Videoton jelenlegi vezetőedzője, a norvég Henning Berg. – A Premier League utolsó fordulóját kétpontos előnnyel vártuk a Manchester Uniteddel szemben, mi a Liverpool vendégei voltunk, az MU pedig a West Ham Unitedé. Az Anfield Roadon sohasem könnyű játszani – természetesen akkor sem volt az. Noha egy nullára vezettünk, a Pool megfordította a meccset, második gólját közvetlenül a lefújást megelőzően szerezte. Jószerével megijedni sem volt időnk, mert másodpercekkel később érkezett az örömteli hír Londonból, hogy a Manchester sem tudott nyerni, így maradtunk az élen. Óriási boldogság volt számunkra! Istenem, de rég volt.

– Huszonkét éve... Most újabb aranycsata vár önre és csapatára. Más érzésekkel készül a kispesti mérkőzésre?
– A legnagyobb különbség az, hogy most végképp a saját kezünkben van a sorsunk, a legfőbb riválisunkkal játsszunk, nem függünk más csapat eredményétől. Harminckét forduló elteltével kijelenthető, a bajnokság két legjobb együttese csap össze. Nem mindennapos, hogy az utolsó játéknapon dől el az elsőség, ráadásul az érintett klubok egymás ellen dönthetnek a bajnoki címről. Ez mindenképpen jót tesz a magyar futballnak.

– Az ön idegrendszerének is?
– Nézze, az idény elején az volt a célunk, hogy mindvégig versenyben legyünk az aranyéremért. Ha innen nézem, megfeleltünk a magunkkal szemben támasztott elvárásnak: előttünk az esély, hogy bajnokok legyünk. Az előző bajnokságban nem volt ennyire izgalmas a verseny, a Ferencváros huszonegy pontos előnnyel nyert, az idény utolsó két hónapjában már csak az volt a kérdés, melyik csapat végez a második helyen. A helyzet ezúttal más, szerintem ezt sokan értékelik.

– Az imént úgy fogalmazott, hogy a bajnokság két legjobb együttese csap össze. Mennyire lepte meg, hogy a Honvéd az egyik?
– Amikor Magyarországra érkeztem, tisztában voltam a mezőny erősségével, igaz, néhány részletet nekem is meg kellett ismernem. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a bajnokság színvonala jó, a legtöbb csapat bármikor legyőzheti a másikat. A Honvéd kétségkívül remekül teljesít a szezonban, ha fogalmazhatok így, jó minőséget produkál. A tavasszal különösen jól szerepel, de szerencsére ez a Videotonra is igaz. Mi is szép eredményeket értünk el idáig, annak különösen örülök, hogy a gólkülönbségünk imponáló – miközben a legtöbb gólt mi szereztük, a legkevesebbet kaptuk. Erre büszkék lehetünk. Ettől függetlenül nem mi állunk a tabella élén – legalábbis egyelőre... Ahhoz, hogy elsők legyünk, nyernünk kell a Bozsik-stadionban.

– Az, hogy győzelmi kényszerben lépnek pályára, jelenthet előnyt?
– Nem is tudom. A három lehetséges végkimenetelből kettő a kispestieknek kedvez, ha ebből indulok ki, ők várják jobb helyzetből a sorsdöntő meccset. Tudjuk jól, minket csak a győzelem tehet boldoggá, más kérdés, hogy én már annak is örülök, hogy küzdhetünk az elsőségért.

– Az elmúlt hetekben, amikor igazán kellett, megnyerték a bajnoki mérkőzésüket, az Újpest ellen három, a Fradi ellen négy gólt szereztek. Kijelenthető, hogy mostanra érték el a csúcsformát?
– Jobb formában vagyunk, mint az ősszel voltunk, az vitathatatlan, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a bajnokság első felében is voltak jó meccseink. Lassan egy éve dolgozunk együtt a csapattal, ebben az időszakban sok mindenen változtattunk. A védekezésünkön éppen úgy, mint a támadójátékunkon. Tudtam jól az elején, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, az előrelépéshez idő kell. Ahogy telt az idő, úgy váltunk egyre erősebbé és úgy ismertük meg egyre jobban a másikat. Ha azt nézem, honnan hová jutottunk, nincs okom az elégedetlenkedésre.

– Mi vagy ki dönthet leginkább szombaton?
– Mindkét csapatban számos jó játékos szerepel, felesleges lenne bárkit kiemelni. S hogy mi dönthet? Nos, rengeteg apróság... A labdarúgásban az is szép, hogy nem tudhatod előre, mi történik.

– A hétfőn megműtött Fiola Attila pótlására viszont fel kellett készülnie. Eldöntötte már, kivel helyettesíti a válogatott jobbhátvédjét?
– Több lehetőséggel kalkulálhatunk, ígérem, legkésőbb szombaton kiderül, melyik megoldást választottuk.

– Játékosként és edzőként egyaránt ünnepelhetett már bajnoki címet. Nagy a különbség a kettő között?
– A legnagyobb az, hogy míg futballistaként szinte csak a játékra kell összpontosítanod, trénerként nagyon sok mindenre figyelned kell. Ami ellenben hasonló, az a győzelem utáni csodálatos érzés, na, azt nem lehet megunni!

– Vagyis szakvezetőként nehezebb feladata van?
– Talán igen, de nem árt megjegyezni, hogy az életben semmit sem adnak könnyen.

– Képesnek tartja csapatát arra, hogy nyerjen Kispesten?
– Mint már többször is utaltam rá, a Honvéd nagyon jó csapat, pillanatnyilag az egyik legjobb. Ez azonban nem rémiszthet meg minket, hiszen már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy elsőként érjünk célba. Hogy a kérdésre konkrét választ adjak, úgy utazunk a fővárosba, hogy győzni akarunk – és igen, képesnek tartom rá a csapatomat.