„Amikor a Fradi edzője voltam, még a fizetésekkel is gond volt”

– Milyen érzésekkel ült a kispadon és nézett körbe az új stadionban a Budafok vezetőedzőjeként? Sok minden megváltozott az Üllői úton azóta, hogy ön irányította a Ferencvárost.
– Igen, én még a régi stadionhoz kötődöm ilyen szempontból. Annak idején is elmondtam, most is elmondom: nem születtem fradistának, de azt gondolom, aki ebben a klubban egyszer megfordul, az soha nem tudja kitörölni a lelkéből. Azt kívánom, nyerje meg a Ferencváros a kupát és a bajnokságban is minél jobban szerepeljen.

– Látva a mostani körülményeket, a játékoskeretet, nem játszik el a gondolattal, milyen lenne most a Ferencváros kispadján ülni?
– Nem. De az biztos, hogy az egy másik időszak volt, amikor még a fizetések terén is voltak gondok, elmaradások.

– A szintén volt ferencvárosi Csizmadia Csaba szerint most az NB III-ban több klubnál jobb körülmények vannak, mint a kétezres években az NB I-ben.
– Igen, ez így igaz. Látható, hogy ma már az olyan kisebb klubok, amilyen Budafok is, igyekeznek minden feltételt megteremteni a szakmai munkához. Viszont az építkezés nem megy egyik napról a másikra, ehhez idő kell.

– És ahhoz, hogy újra az élvonalban dolgozzon? Vannak még ilyen ambíciói?
– Természetesen, de most azért dolgozom, az a cél, hogy Budafokon minél jobb csapatot építsünk, s hogy feljussunk az NB II-be.

– Hogyan éli meg azt a különleges légkört, ami Budafokon körülveszi a csapatot? Az Üllői úton a nyolc-nullás vereség ellenére ezer vendégszurkoló felállva éltette a csapatot, még a Himnuszt is elénekelte.
– A Budafok tradicionális klub NB II-es szinten. Ebben az egyesületben régen voltak olyan edzők, játékosok, mint Sebes Gusztáv, Mészöly Kálmán, Esterházy Márton, Mezey György, szóval sokan voltak itt olyanok, akik letettek valamit az asztalra. Ezt a klubot most Bélteky Róbert segítségével próbálja újraéleszteni a városrész. Remélem, be tudjuk váltani az ígéretünket, hogy a csapat feljut az NB II-be, és akkor annak a néhány ezer embernek – akik között tudom, hogy fradisták is vannak, mert a kerület nagyon fradista, de a szurkolók most mellénk álltak – örömet tudunk szerezni. Szerdán egy kis szomorúság volt, de remélem, hogy a bajnokikon és a Ferencváros elleni hazai visszavágón örömünnep lesz.

– Mi játszódott le önben a góloknál, hiszen mégiscsak nyolc gólt kaptak?
– Néhány Fradi-találatnál nálunk olyan koncentrációhiány volt, ami értethetetlen, még ezen a szinten is. Pedig Vaszicsku Gergő és Grúz Tamás is játszott, igaz, Grúzt egy hete injekciózzák, ahogy több játékosunkat is. Egy járvány megtizedelte a csapatot, tíz napja nem tudtunk rendesen edzeni, most is volt olyan játékos, aki lázasan futballozott, mert nem tudtam volna pótolni. Már Pécsen is úgy játszottunk, hogy éppen csak lézengtünk a pályán… Olyan erős csapat ellen, mint a Fradi, ez nem megoldható. Viszont olyan kommunikációs hibáink is voltak, amiket meg kell oldani. Természetesen voltak nagyon szép támadásai a Ferencvárosnak, de magunktól többet vártam. A nyolc gól sok, ennél jobb csapat vagyunk, ezt bátran merem mondani, és ezt majd bizonyítjuk is. Ettől függetlenül büszke vagyok a csapatomra, mert nem úgy jutottunk ide, hogy nekünk „odaadták” ezt az elődöntőt, hanem el kellett idáig jutni NB II-es csapatokon és a Videotonon keresztül.

A 8–0-s vereség ellenére tomboltak a budafoki szurkolók a Groupama Arénában

Csizmadia Csaba és Bognár István értékelése