– Elárulja, ki volt az a magas szinten futballozó játékos, akit szerettek volna hazacsábítani?
– Maradjunk annyiban, a válogatott egyik támadóját kerestük meg – indította a Nemzeti Sportnak adott interjúját Kovács Zoltán, a Videoton sportigazgatója. – Ha végül nemet is mondott, örömmel tapasztaltam, hogy megtiszteltetésnek vette az érdeklődésünket. Ugyanakkor élő megállapodás köti a klubjához, ráadásul nem titkolta, még nem gondol a hazatérésre. Hozzáteszem, mi sem feltétlenül a héten lezárult átigazolási időszakban szerettünk volna megállapodni vele, inkább a hosszú távú elképzeléseink között szerepel a szerződtetése. Úgyhogy egyszer még visszatérhetünk a kérdésre.
– Attól nem tart, hogy egyesek csak levezetni jönnének Székesfehérvárra?
– Már nem. Korábban volt bennem némi aggodalom emiatt, de Danko Lazovics minden kételyt eloszlatott. Aki kicsit is benne van a futballban, ismeri a fantasztikus múltját. Amikor júniusban aláírt hozzánk, mindenben biztosak voltunk, egyedül abban nem, mennyire motiválja majd, hogy az NB I-ben játszik. Nyolc hónap elteltével kijelenthető, ezen a téren is a maximumot hozza, ami egyrészről jó a Videotonnak, másrészről jó a magyar labdarúgásnak. Ha az egyébként jelentős, európai kupaszereplésre vonatkozó terveinket nézzük, előbb vagy utóbb – lehetőleg előbb – el kell jutnunk odáig, hogy nemzetközi szinten jegyzett futballistákat igazolunk. Arra ugyanakkor ügyelnünk kell, hogy a szerződtetésükkel ne boruljon fel az öltöző rendje, hiszen van egy pénzügyi határ, amelyet egyszerűen nem léphetünk át.
– Ha már szóba hozta az anyagiakat, a vidi.hu oldalon a minap úgy nyilatkozott, ha itthonról kerestek meg valakit, hirtelen kétszeres-háromszoros szorzó jelentkezett a vételárban. Meglepődött ezen?
– Tudomásul kell venni, hogy mindenki pénzből él. A tények valóban azt mutatják, hogy a Videoton esetében vastagabban fog a ceruza, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Tegyük fel, szívesen látnánk a sorainkban olyan játékost, akinek csapata a kiesés ellen harcol. Az egy dolog, hogy elhoznánk, mert úgy véljük, erősítést jelentene, az viszont egy másik, hogy a klubja nem szívesen válik meg tőle, hiszen a bennmaradás eléréséhez nagy szükség van rá. Ebből következően nem mi szabjuk meg az esetleges megállapodás feltételeit – nekünk annyi marad, hogy elfogadjuk-e azokat, vagy sem.
– A fenti eset mintha hajazna Torghelle Sándorra és az MTK-ra.
– Anélkül, hogy cáfolnám vagy megerősíteném a felvetést, annyit leszögeznék: Sanyi olyan labdarúgó és nem mellékesen olyan karakter, aki tudott volna segíteni a Videotonnak. Sajnos kevés olyan játékos szaladgál a magyar pályákon, mint ő, ami rá nézve hízelgő, ám a futballunkra nézve nem az.
A TELJES INTERJÚT – AMELYBEN KOVÁCS ZOLTÁN TÖBBEK KÖZÖTT BESZÉL A BAJNOKI ESÉLYEKRŐL, ELMONDJA, KI DÖNT ARRÓL, MENNYIT FIZET A VIDEOTON EGY-EGY JÁTÉKOSÉRT, ILLETVE HOGY MIT TANULT SPORTVEZETŐKÉNT AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN – ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN, AKÁR DIGITÁLIS FORMÁBAN IS!