Edzője azt kérte tőle, legyen az NB I Luka Modrica!

– A bajnokság első harmadához érkezve a negyedik helyen áll a Haladás, de hátradőlni nincs idő, máris jön a Ferencváros elleni rangadó.
– Ráadásul az első hely sincs messze – reagált a szombati bajnokira készülő Németh Márió a Nemzeti Sport Online felvetésére. – Az előző szezon is jól sikerült, hiszen ötödikek lettünk, három ponttal lemaradva a dobogóról. Ennek ellenére nem számítottam arra, hogy ilyen előkelő helyen leszünk, de a meccseink képe alapján reális a helyezésünk. Sőt, előrébb is lehetnénk, ha a könnyebb mérkőzéseket is hoztuk volna – most itt elsősorban a feljutókra, a Gyirmótra és a Mezőkövesdre gondolok –, de a két csapat ellen csak egy pontot szereztünk.

– És a saját teljesítményét hogy értékeli? Kicsit hullámzónak tűnik, mint az egész pályafutása. Vannak jó időszakai, remek meccsei, de nem sikerült ezt a formát állandósítani.
– Ez így igaz. Érdekes, mert még fiatal vagyok, de már nyolcvanhat NB I-es meccsem van – nem mondom, hogy nagyon tapasztalt vagyok, de van némi rutinom. Az előző szezonban a közepes szintet általában tudtam hozni, viszont voltak kiemelkedő mérkőzések. Most az első három fordulóban nem úgy teljesítettem, ahogy szerettem volna, utána viszont magamra találtam: a Diósgyőr ellen sikerült megszereznem az első gólt, azóta adtam három gólpasszt. Sajnos közbejött sérülés is, így nehéz volt visszajönnöm – az említett három gyengébb meccs előtt is csak fél hetet edzettem a csapattal –, persze nem erre fogom. Tavaly ilyenkor, ha jól emlékszem, már négy gólnál jártam.

– A sérülés visszatérő problémának tűnik, az előző szezonban is hasonló gondjai voltak. Most is az a baj, ami korábban?
– Igen, a combommal voltak gondok, sajnos. Eddig csak fáradtság volt, most azonban beszakadt a hajlítóizmom a Paks elleni meccs előtt. Jókor jött a válogatott selejtezői miatti első bajnoki szünet, ki tudtam pihenni. Olyan szemszögből volt balszerencsés, hogy az U21-es válogatottba behívtak, ott viszont nem tudtam szerepelni szeptemberben.

– Azt mennyire veszi jelzésértékűnek, hogy ezúttal nem került be az utánpótlás-válogatottba? Beszélt Bernd Storckkal, mondott valamit, hogy miben kell fejlődnie?
– Nem beszéltem vele. Örültem annak, amikor behívott, hiszen az előző idényben nem is igazán kaptam meghívót, pedig nagyon jó szezont zártam. Nem mondom, hogy elfelejtettek, de dolgoznom kell azért, hogy bekerüljek.

– Mit gondol erről a korosztályról, mennyire nagy a rivalizálás a posztján? Korábban az U20-as válogatottban alapember volt, most nehezebb odakerülnie?
– Igen. Szinte mindenki az NB I-ben vagy az NB II-ben játszik, és ha a fiatalabbakat nézem, köztük is kiváló futballisták vannak. Csapaton belül Polgár Kristóf és Rácz Barnabás olyan, aki nagyszerű teljesítményt nyújt. Talán Koszta Márkot tudnám még kiemelni a Honvédból.

– Mészöly Géza szerint az ön fejlődéséhez az kell, hogy Luka Modric játékát tanulmányozza.
– Azt szeretné, ha nemcsak a jobb szélen vagy irányítóként játszanék, hanem – például most, hogy Kovács Lóránt nem léphet pályára a Fradi ellen öt sárga lapja miatt – mélységből is. Talán könnyebb is ott futballozni, hiszen az ember mindig szemben van az ellenfél kapujával. Ugyanakkor a labdaszerzések és a védekezés terén nagyon sokat kell fejlődnöm.

– Reálisnak érzi, hogy hasonló stílust képviseljen a pályán, mint a horvát klasszis?
– Igen, mert Angliában inkább irányító középpályás volt, a Real Madridban kezdett el hátrébb játszani. Nem egy nagy robot, ahogy én sem, próbálja inkább okosan leolvasni a játékot, és onnan belépni a támadásba. Szóval talán mondhatom, hogy reális.

– Ezt emelte ki Mészöly Géza is, hogy nagyon sokszor nem a fizikai dolgok döntenek, hanem az, hogy fejben mennyire van ott az ember.
– Igen. Nekem az is nehéz. Mármint a védekezés…

– És mentálisan mennyire nehéz ezt összerakni?
– Őszintén szólva csak az a kérdés, hogy akarok-e védekezni, vagy nem… (nevet)

– Akar?
– Mostantól azon leszek!

– Szóval ez inkább akarat kérdése, mintsem a képességé?
– Szerintem igen. Igaz, ahhoz születni kell, hogy – ha már a Realról beszéltünk – mint Casemiro, tíz-tizenöt labdát szerezzen valaki egy mérkőzésen. Ezt azért nem ígérem.

– Amit Casemiro nyújt védekezésben a Realban, az nem megtanulható?
– Inkább veleszületett. A Real Madrid a kedvenc csapatom, mindig szoktam nézni a statisztikáit, és bár Casemiro nem annyira ügyes labdával, mint a társai, ő szerzi a legtöbb labdát, így Modric és Kroos válláról lekerül a felelősség, nem kell mindig mindenhol ott lenniük.

– A saját statisztikáit is nézi?
– Igen, meg szoktam nézni az InStaton keresztül. Érdekes, mert sok mérkőzésen jobb adatokat kapok, mint az előző szezonban, pedig úgy éreztem, hogy az az idény jobban sikerült.

– Mi a kedvenc posztja? Küldték már a szélre, középre, játszott támadó középpályásként és majdnem csatár is volt.
– A kedvenc posztom az ék mögötti, de bárhol játszok, ahová állítanak. Jó, belső védőt nem, de egyébként bármit… Az akadémiai képzés alatt egy játékost több poszton is gyakoroltattak, így nem idegen, ha a jobb, vagy a bal szélen kapok szerepet.

– Beszélgettünk szurkolókkal, akik önt emelték ki a mostani a csapatból, mint azt a saját nevelésű játékost, aki a tehetsége alapján talán a legtöbbre hivatott. Mennyire tartja reálisnak, hogy folytassa a sort, amit Kovács István és Radó András megkezdett, akik a Haladásnál erősebb klubokhoz tudtak szerződni és eladásukkal a szombathelyi egyesület jelentős bevételhez jutott?
– Ezért dolgozom nap mint nap. Nagyszerű játékosokról beszélünk, akiket Magyarország két legjobb csapata szerződtetett.

– Valóban a legerősebb együttesekhez szerződtek, ugyanakkor a külföldi karrier egyelőre nem jött nekik össze.
– Nyilván az a céljuk, ahogy nekem is, de nem mondom, hogy már a télen mindenképpen más országba akarok igazolni. Persze, mindenki, aki komolyan veszi a labdarúgást, már gyermekként is azt a célt tűzi ki maga elé, hogy egyszer például a Real Madridban játsszon. Vagy, ha nem is a Realban, de külföldön. Mindig a reális célokat kell nézni, és szerintem nekem még az kell, hogy a Haladásban építsem magam.

– Érdemes lenne Magyarországon belül váltania, vagy egyből külföldi csapat lenne a következő lépcsőfok?
– Nem igazán gondolkodtam még ezen. Most jól érzem magam Szombathelyen. Majd, ahogy a sors hozza.

– Zárásként visszatérve az első kérdésre: mire számít a Fradi ellen, mennyivel lesz nehezebb meccs, mint a többi? Az FTC ellen mindig más futballozni?
– Mindig nehéz, hiszen nagyrészt a Ferencváros játékosainál van a labda, nagyon rossz nyomozni. Ezúttal Sopronban játszunk, ez kedvezőbb, mintha a Groupama Arénában lenne a meccs. Ha szervezettek vagyunk, megszoríthatjuk a Fradit.