Nagy Ádám útja: Serie A-játékos vált a kocsiban ülő dacos fiúból

A KEZDETEK, HÁTTÉR A KEZDETEK, HÁTTÉR

1995. június 17-én szombaton látta meg a napvilágot Nagy Ádám, aki gyermekkorát a Gazdagréti lakótelepen töltötte. Kiskorában jobban szeretett olvasni, mint focizni, ráadásul nem is volt családi példa előtte, nem volt labdarúgó felmenője, édesapja mégis elvitte a Goldballhoz, mert a barátai szerint volt tehetség a fiúban.

Édesapja, Nagy István gépészmérnök, aki korábban a Budapesti Corvinus Egyetemen tanított matematikát, így az, hogy Ádám üdítően intelligensen nyilatkozik a kamerák előtt (is), nem meglepő.

A Goldballnál tehát Pesti Tibor keze alatt kezdett pallérozódni, eközben pedig már az Aramisnál futsalozott, ám aztán jött egy törés a pályafutásában. A Goldballnál lévő teljes csapatot megvette a Vasas Pasarét. Tehetséges korosztály volt, együtt játszott a Bobál ikrekkel, Vida Kristopherrel, Varga Szabolccsal és Gera Dániellel is.

AZ ELSŐ TÖRÉSPONT

A Vasasnál töltött időszakról nem szívesen beszél Nagy Ádám, de az tény, ebben az időszakban megtört a karrierje, és közel volt hozzá, hogy abbahagyja pályafutását.

Ekkor jöttek képbe a Wágner ikrek, Ádám és Gábor. A testvérpár az akkor 12 éves fiú közelében lakott, és elvitték magukkal a Kelen SC-hez edzésre, ám először nem volt hajlandó kiszállni az autóból.

„Nagyon maga alatt volt akkor, nagyjából fél évig nem érdekelte a futball – emlékezett vissza Wágner Ádám a Nemzeti Sport Online-nak. – A Vasasnál nem marasztalták, ahogy például Klacsák Bencét sem, aki később futsalválogatott lett. Ádám közelében laktunk, és átmentünk hozzá a testvéremmel, hogy meggyőzzük. Nagyon vonakodott, ám végül eljött velünk, de a kocsiból nem volt hajlandó kiszállni.

Mint egy igazi dacos gyerek, csak ült hátul.”

Egy héttel később azonban megtette, kiszállt az autóból. A középpályás sosem tagadta, nagyon hálás azért az ikreknek, hogy akkor nem hagyták békén.

„Mondtam neki, hogy az összes játékosnál jobb vagy, gyere és mutasd meg. Tényleg így volt akkor, tudtuk, hogy ez visszalépés neki, de legalább újrakezdte. A Vasas igazi versenyistálló volt, nagy nyomás volt rajta, de már akkor láttam, hogy minimum NB I-ig, de még tovább is viheti.”

Ezután minden döntését megbeszélte a Wágner ikrekkel, ők segítették a továbblépését. A Tabánban és a Szent Istvánban is futballozott. Érdekesség, hogy ekkoriban testalkata ellenére is középső védőt játszott, mivel nagyon szeretett mélységből fellépve irányítani (ez most is látszódik a játékán), valamint annyira gyors volt és annyira jól szerelt, hogy ezzel nagy biztonságot adott csapatának.

VISSZATÉRÉS ÉS A NAGY LEHETŐSÉG

Tizenhat évesen aztán lehetősége volt külföldre menni, előbb Spanyolországba, majd Portugáliába került.

„A Fradiból akkoriban távozó Bobby Davison volt a szakmai vezetője annak a spanyolországi, La Manga-i edzőközpontnak, ahova kerültem, főleg spanyol és angol játékosok közé – elevenítette fel korábban a Nemzeti Sportnak Nagy. – Eleinte nem volt könnyű, de éreztem, hogy sokat fejlődhetek, és amikor már jobban beszéltem a nyelvet, egyre könnyebb lett. Fél év után Portugáliába, Rio Maiorba költözött a futballiskolánk.”

„Mindennap volt legalább egy labdás edzés, heti két-három erőnlétfejlesztő foglalkozást tar­tottak nekünk, gyorsaságfejlesz­tés, állóképesség-növelés zajlott szinte mindig. Azt hiszem, eb­ben fejlődtem a legtöbbet. És persze minden ebéd után nyelv­tanulás: az angolok spanyolul, a spanyolok angolul tanultak, egy idő után az angolok között tanultam a spanyolt, így az angolom is javult.”

A nyelvtanulás mellett természetesen a futballkészségekben is fejlődött, Bobby Davison akkoriban úgy fogalmazott:

„Óriási tehetség. Csodálom, hogy Magyarországon nem figyeltek fel rá.”

A MÁSODIK TÖRÉSPONT

Mivel megszűnt a futballközpont, hazatérni kényszerült, ekkor pedig eljött a második töréspont a karrierjében. Hazatérve nem kapkodtak érte a klubok, ezért az is megfordult a fejében, hogy abbahagyja a labdarúgást, visszaül az iskolapadba, és felvételizik egy egyetemre.

„Tisztán emlékszem arra a napra – idézi fel Wágner Ádám. – A BAH-csomópontnál ültünk, ugyanúgy az autómban, mint amikor még gyerek volt. Nem vagyok az a káromkodós típus, de emlékszem, akkor nagyon leordítottam Ádámot, elküldtem távolabbi éghajlatra. Nem akartam elhinni, hogy ennyit küzdöttünk érte, erre a célegyenesben feladja…”

Végül csak sikerült meggyőzni a folytatásról, és sikerült lehetőséget találniuk neki arra, hogy bizonyíthasson. Máté Csabán keresztül a Ferencvároshoz került, amelynél bizonyítani tudott az akkori vezetőedzőnek, Ricardo Moniznak, 2013 augusztusában pedig aláírt az FTC-hez.

Kezdetekben a második csapatához került. Lipcsei Péter lett az edzője. Ebben az időszakban párhuzamosan futsalozott az Aramisban is. Brazil segítséget kapott ehhez a Fradinál Felipe Matostól, aki a Fradinál edző, de korábban zseniális futsalos volt, Magyarországon az FTC mellett az Aramisban játszott kispályán. Győzködnie azonban nem kellett Lipcseit, a Fradi ikonja teljes mértékben támogatta Nagy Ádámot a futsalban, annak ellenére, hogy a nagypályás edzők közül sokan úgy állnak hozzá, nem engedik el a játékosaikat, mert féltik őket a sérülésektől.

„Peti az elejétől fogva engedte, hogy járjon futsalozni, csak akkor nem mehetett, amikor ütközött a mi meccsünkkel – mondta Felipe Matos a Nemzeti Sport Online-nak. – Pontosan tudta, hogy ezzel fejlődhet, Ádit pedig nem kellett noszogatni, akart menni. Sok mindenben segítette a futsal, de leginkább abban, hogy felgyorsította a gondolkodását, amíg a társai három-négy érintőből oldottak meg helyzeteket, neki sokszor egyből sikerült.”

Hihetetlen, de Nagy Ádám nem egészen két évvel ezelőtt még az NB II-es amatőr futsalbajnokságban is pályára lépett, aztán azonban újabb kulcsszereplő lépett az életébe: Theo Schneider. Az FTC utánpótlás szakmai igazgatója addig győzködte Thomas Dollt, amíg az első csapat vezetőedzője lehetőséget nem adott Nagy Ádámnak, aki az edzéseken bizonyított, 2015. május 16-án pedig eljött a nagy nap: debütált az NB I-ben.

VILLÁMKARRIER!

Innentől kezdve pedig álomszerűen alakult minden a számára, igazi villámkarrier volt az, ami az előző bő egy évében történt vele. Bemutatkozása után négy nappal már 70 percet játszott kezdőként a Videoton elleni Magyar Kupa-döntőn, és már akkor meggyőző adatokat mutattak a statisztikái.

Theo Schneider és Thomas Doll után pedig újabb német szakember kellett ahhoz, hogy tovább fejlődhessen. Bernd Storck magával vitte az U20-as világbajnokságra. Az első meccsen, Észak-Korea ellen még nem volt a kezdőcsapat tagja, csak csereként állt be, ám Brazília, Nigéria és Szerbia ellen már végigjátszotta a meccseket.

A 2015–2016-os szezon első meccsén a padon ült, a másodikon csereként állt be, a harmadikon, a Vasas ellen pedig már kezdő volt, azt követően pedig kiszoríthatatlan volt a Fradiból. Az angyalföldiek elleni találkozó után megválasztottuk a forduló legjobbjának az NSO-n, és azt írtuk: „Thomas Doll felfedezettje az eddigi találkozókon azért érdemelt dicséretet, mert nem lógott ki, most pedig azért, mert kiemelkedett.”

Bernd Storck bizalma töretlennek bizonyult, az őszi Európa-bajnoki selejtezőkre behívta a keretébe. Románia ellen még nem játszott, Észak-Írország ellen csereként beállva azonban egy országot meggyőzött tehetségéről. Akit mégsem, azt pedig a Norvégia elleni pótselejtező budapesti meccsén, amelyet szintén végigjátszott.

FÉL EURÓPA SZERETNÉ

Nagy Ádámért 2016 nyarára fél Európa sorban állt, mindez azzal kezdődött, hogy az év elején a Chelsea ajánlatot tett a Ferencvárosnak a középpályásért. A kérők sora pedig akkor vált egy alapos bevásárlás számlájánál is hosszabbá, amikor az Európa-bajnokságon is bizonyította, a nemzetközi szint sem túl magas a számára.

„Fontos tudni róla, hogy olyan játékos, akit a nagyobb tét, a nagyobb nyomás csak még jobbá tesz – tette hozzá Wágner Ádám. – Beszélgettem vele az Európa-bajnokság után, és még az a mondat is elhagyta a száját, hogy most már igazán szeret focizni… Sokszor mondja azt a felkészülési meccsek után, hogy nem érti, ennek mi értelme volt. Frusztrálja, ha az a tevékenység, amit végez, nem a fejlődését szolgálja.”

Ez a hozzáállás, és az, hogy a sikerek ellenére is két lábbal áll a földön, pedig azt engedi feltételezni, hogy játszik ő még nagyobb csapatnál, mint a Bologna, addig is pedig már alig várjuk, hogy minden héten láthassuk őt a Serie A-ban.