A pénteki bemutatón a 41 esztendős futballista is mondott néhány szót a könyvről.
„A barátaim korábban többször mondták, hogy ha abbahagyom a pályafutásomat, mindenképpen könyvet kell írni. Aztán egy nap megkeresett egy azóta már megszűnt kiadó, és ekkor láttunk hozzá a munkához. A gyerekkoromról is olvasni lehet benne, ez a legdurvább rész, hiszen mi a falusiak között is a legfalusiabbak voltunk” – idézi a dvsc.hu Dombi Tibort.
A DVSC hivatalos Facebook-oldala Dombi Tibor egy gyermekkori fotójával és két rövid részlettel próbált kedvet csinálni a könyvhöz.
Dombi az iskolai évekről:
„Hogy utáltam az iskolapadban ülni, húsz perc után szinte már fájt.”
A beilleszkedés nehézségeiről:
„Amikor Debrecenbe kerültem, eleve meg kellett tanulnom beszélni, mert ott nem igazán értették meg, hogy vót, hót, meg kík. Pedig én így beszéltem…”
Az óvodai kalandokról:
„Nagyon kis agresszív gyerek voltam, olyan kis vadállat. Ha az óvodában kiengedtek minket az udvarra, mindig rohantunk hátra a rollerekért, amelyekből csak négy volt a fészerben. Én mindjárt az elején úgy szereztem tekintélyt, hogy ha véletlenül nem voltam benne a legjobb négyben, akkor levertem a rollerről az első szembejövőt. Akkor is, ha csaj volt, ez is mutatja, hogy már akkor is úriember voltam.”