„Reorganizált Fradi az újonc Újpest ellen” – hogy micsoda?

Harcolva küzd most a bajnokcsapat/Pördül a labda, ne hagyd el magad
Lépésük dobban, a háló megroggyan/Támadj előre hát!
Előre, hátvéd, védd meg a hálót/Lődd meg a labdát, zeng a lelátó
Passzolj a szélre, csússzál be térdre/Döngesd a lécet már!
Bëlga: Huszonkét férfi (részlet)

„Favoritok győzelmével végződtek a mult vasárnapon lezajlott I. osztályú mérkőzések. A Ferenczvárosi T. C. reorganizált csapata legyőzte az Ujpesti T. E.-t [...]. Az I-ső osztályba avanzsált U. T. E. ezúttal bebizonyította, hogy csapata klasszist képez, s a szép küzdelem, melyet az első félidőben produkált, jeles képességének bizonyitékát szolgáltatta [Az idézeteket a korabeli írásmód szerint, betűhíven közöljük – a szerk.]” – számolt be a futballtörténet első hivatalos Ferencváros–UTE mérkőzéséről 1905. február 26-ai számában, tehát egy héttel az események után a Sport-Világ.

A SPORT-VILÁG FELKAROLJA A „FOOTBALLT”

A patinás, az év elején már XII. évfolyamát indító sportlap egyáltalán nem késlekedett a tudósítással, elvégre csak egyszer jelent meg egy héten: a futballbajnoki meccsek napján, azaz vasárnap. Bár – ahogy a fejlécén is hirdette – (elsősorban) a „Magyar Automobil-Club” hivatalos lapjának számított akkoriban, ezenkívül vagy három tucat sportegylet, -kör, illetve sportági szövetség vallhatta még a „magáénak”.

Főszerkesztője abban az időben az egykori kiváló atléta, az 1900-as párizsi játékokon 800 méteres síkfutásban ötödik helyezést elérő Speidl Zoltán volt, felelős szerkesztőként pedig nem más, mint a magyar sport első és második olimpiai bajnoki győzelmét szállító gyorsúszó, az Athénban duplázó Hajós Alfréd fungált, aki az 1905-ös év végén már a lap első embere volt.

Mindez csak azért érdekes, mert mindkét férfiú élt-halt a labdarúgásért – Speidl több mint másfél évtizedig „fújt” az első osztályban, sőt nemzetközi meccseket is vezetett, Hajós pedig élvonalbeli játékos, majd szövetségi kapitány volt, miközben bíráskodott is –, és az évek során mindketten elkötelezett irányítói, (vélemény)formálói lettek az új őrületnek. Lapjuk is kiemelten foglalkozott a hazai „footballszezon” eseményeivel.

Az Újpest a második vonalban szerepelt a magyar labdarúgó-bajnokság megszervezését követő első négy esztendőben, a fordulópont 1904-ben következett be, amikor megnyerte a II. osztály küzdelmeit. Mit megnyerte! Tizenkettőből tizenkétszer két pontot kasszírozva, valósággal átgázolt a mezőnyön – ami nem jelentett azonban automatikus feljutást. Végül némi adminisztratív segédlettel, de az osztályozón nem elbukva került a legjobbak közé.

Ha az 1904-es bajnoki esztendő furcsa véget ért, mit írjunk az 1905-ösről?!

De haladjunk sorjában.

0:0 A FÉLIDŐBEN, A VÉGÉN 2:0

Az újpestiek a Ferencváros ellen mutatkoztak be az élvonalban – történetük első lila-fehér–zöld-fehér derbije volt történetük első első osztályú mérkőzése is. Az első félidő változatos játékot hozott, gólt azonban nem („Half time 0:0”), majd a második játékrész derekára két góllal elhúztak a IX. kerületiek.

„Mindkét esetben Braun ügyes játéka juttatta a labdát Weisz-hez, aki 35 méterről élesen, védhetetlenül rúgta a labdákat a hálóba. [...] Weisz a 10-ik perczben is goalt ért el, de ezt offside miatt nem itélték meg. U. T. E. az utolsó 10 perczben 9 emberrel játszott, és igy kénytelen volt teljesen védelemre szorulni – tudósított abban a bizonyos február 26-ai számában a Sport-Világ, amely a következőképpen értékelte a ferencvárosi játékosok teljesítményét: – A Főv. T. C.-ból [sic] átlépett Takács jól bevált, s méltó partnerei voltak Pákai, Weisz, Braun, Pokorny. A védelemben csak a fedezetsor volt jó, s itt is kivált Bródy, ki ezuttal bebizonyitotta, hogy fair játékkal sokkal többet használ csapatának, s közreműködése is sokkal értékesebb, mintha emberre utazik. A csapat leggyengébb részét a hátvédek képezik. Lassú és bizonytalan mindkét játékos, s ha rajtuk mult volna, az U. T. E. győzelmével kellene referálnunk.”

Az újonc UTE labdarúgóit még nem nagyon ismerhették a tudósítók, a Sport-Világ bizonyára ezért nem vállalkozott arra, hogy egyénileg is értékelje a teljesítményüket...

Sőt összeállításokat sem közölt a lap akkoriban (mi több, évekig nem voltak pontos összeállítások a hazai sportlapokban!), szerencsére azonban van lehetőségünk más orgánumok adataira támaszkodni. A ferencvárosiak legendás klubkrónikása, Nagy Béla felbecsülhetetlen szellemi hagyatékát méltóképpen őrző tempofradi.hu szerint ez volt a győztes (2:0) zöld-fehér alakulat névsora: Fritz Alajos – Berán József, Ullerich Ferenc – Lissauer Lipót, Bródy Sándor, Gorszky Tivadar – Takács Dániel, Pákay Ágoston, Pokorny József, Weisz Ferenc, Braun Ferenc.

A Megyeri Magazin által „kibányászott” UTE-tizenegy pedig ekképpen fest: Bey Lajos – Molnár I Ferenc, Rossmann József – Fandl Géza, Szabó Ferenc, Kuschner János – Herczeg Oszkár, Novák Sándor, Petz Béla, Molnár II Imre, Fejér Sándor.

VISSZAVÁGÓ BERÁN NÉLKÜL, AZ ELSŐ UTE-GÓLLAL

A duplázó Weisz az idény végéig meg sem állt 16 gólig, ami házi gólkirályi címet eredményezett neki. A tízes álomhatárt a nyolc bajnoki mérkőzésen pályára lépő Koródy Károly érte még el – kereken tíz találattal. A bajnokság legjobb mesterlövésze egyébként az MTK gólzsákja, Károly Jenő lett 23 találattal, míg a megelőző év gólkirálya, a fradista Pokorny csupán két gólig jutott 1905-ben.

A bajnokság második félidejében, az őszi találkozón is a ferencvárosiak nyernek 3:1-re. A Sport-Világ kiemeli, „Manglitz elég jó formában van, és Fritz briliánsan véd”, s azt sem hagyja szó nélkül, hogy az a „durva játékmodor, mely az F. T. C. egyes játékosainak régi jellemvonása, e matchen erősen kisértett, lehet, hogy azért, mert a biró [Moór Jenő – a szerk.] nem volt elég erős ezt megakadályozni”.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy – a 0:2, majd az azt követő májusi 0:3 (Ezüstlabda-mérkőzés) után – ezen a meccsen születik meg a lila-fehérek első gólja a Ferencváros ellen, szerzője Petz Béla a 35. percben.

Berán József, a Fradi első csapatkapitánya és nem utolsósorban a klub első válogatott labdarúgóinak egyike már nem érhette meg a Népszigeten rendezett szeptember 17-ei bajnoki visszavágót, egy hónappal korábban ugyanis életét vesztette, miután hastífuszt kapott egy nyári hadgyakorlaton.

Érdekes, hogy épp azon a harmadik UTE–FTC találkozón mutatkozott be balszélsőként (!) a ferencvárosiak első csapatában az egyesület első korszakos (jobb)hátvédje, a későbbi 33-szoros válogatott és keresett iparművész, Rumbold Gyula.

S hogy mi lett az 1905. évi bajnokság végeredménye?

Az újonc újpestiek remek helytállással a negyedik helyet szerezték meg, az FTC pedig – 1903 után másodszor – bajnoki címet ünnepelhetett. Mindezt már 1906 nyarán, fél évvel a küzdelmek tényleges befejeződése után, az „első fokon” aranyérmesnek kikiáltott, zöld gyepen első Postás SE zöldasztalnál való elmeszelésének köszönhetően.

Ám ez már egy másik történet...