Leonardótól függ a Fradi támadójátéka, vége a Böde-korszaknak?

A labdarúgó NB I 26. fordulója az eddigieknél is jobban tükrözte, hogy a Ferencvárosnál lezárult egy jó másfél évig tartó időszak, amely során a csapat támadójátéka elsősorban Böde Dániel eredményességétől függött.

Böde ősszel a visszafogottabb kezdés – az első négy fordulóban nem talált a kapuba – után a tőle megszokott ütemben termelte a gólokat, 17 találkozón kilencig jutott. Tavasszal viszont nyolc meccsen még csak egyszer volt eredményes. Ilyen gólszegény időszaka eddig egyszer volt a Ferencvárosban, még a 2012-es őszi bemutatkozásakor, amikor az első nyolc fordulóban csak egyszer talált be (az Eger ellen jegyezte az első ferencvárosi gólját), utána viszont kinyitotta a gólcsapot, a következő két meccsen (a DVTK és a Videoton ellen) egyaránt eredményes volt.

További érdekesség, hogy Bödével múlt héten a Kaposvár elleni bajnokin harmadszor fordult elő eddigi ferencvárosi pályafutása során, hogy nem került be a kezdőcsapatba, amikor nem volt eltiltott (eltiltás miatt egyszer, a 25. fordulóban hiányzott). Azonban míg korábban kisebb sérülések miatt maradt ki, és legkésőbb a szünetben becserélték, most nem tudunk sérülésről, és csak az utolsó 12 percre állt be. Ráadásul a helyén játszó Busai Attila jó teljesítményt nyújtott, Leonardo passzából győztes gólt szerzett. Bödének amúgy ez a második szezonja a Fradiban, az elsőben mind a 30 meccsen pályára lépett, 17 gólt szerzett, 27 meccset végigjátszott, kétszer le-, egyszer becserélték. Most a lehetséges 25 találkozóból 24-szer játszott, kétszer be-, négyszer pedig lecserélték (mind a négyszer Thomas Doll), viszont az utolsó nyolc fordulóból (ebben benne van a 25. forduló is, amikor eltiltott volt) már csak két meccset játszott végig, ilyenre legutóbb két éve, még paksi korszakában volt példa, amikor tavasszal több meccset is ki kellett hagynia sérülés miatt.

Ha „nincs” Böde, hogyan produkálhatott tíz éve nem látott, ötös győzelmi szériát a Ferencváros? – tehetjük fel a kérdést. Elsősorban úgy, hogy Thomas Doll vezetőedző átalakította a támadójátékot.

Korábban a csapat a támadások során első szándékból Böde Dánielt kereste. Főképp a szélről középre passzolt labdákkal próbálták megjátszani, de például még a védő Muhamed Besic is sokszor Bödének ívelte előre a labdát, aki pedig klasszikus centerként igyekezte lerázni magáról az ellenfél védőit, és gólra váltani a helyzeteit. Amikor ez sikerült, a Fradi gólt lőtt, és sok esetben győzött is, amikor viszont nem sikerült, akkor általában a csapat sem nyert. Például mióta a támadó a Fradiban játszik, a fővárosi zöld-fehérek 14 vereséget szenvedtek, ezeken a találkozókon csak háromszor talált a kapuba.


Ferencváros–Kaposvár 1–0

Mióta kevésbé Böde-centrikus a Fradi, sokkal több a mélységi indítás, és sokkal kiszámíthatatlanabb a támadójáték, hiszen Somália, Busai Attila vagy éppen Julian Jenner is képes lehet befutni az üres területekre. Ehhez a játékhoz persze szükség van egy jó formában lévő Leonardóra, aki képes bejátszani ezeket a területeket, illetve a gyors ritmusváltásaival, beindulásaival maga is képes helyzeteket kialakítani, tizenegyeseket kiharcolni. Ebből a szempontból Dollnak szerencséje van, mert korábban, Ricardo Moniznál (a holland mester egyik legnagyobb érdeme, hogy a brazilt idehozta) mire formába lendült, hamarosan megsérült, majd szinte a teljes őszt ki is kellett hagynia. Most viszont egészséges, jó erőben van, és immár nem Bödétől, hanem elsősorban tőle függenek a Fradi támadásai. Az előző öt fordulóban, vagyis a nyerőszéria során lőtt három gólt, adott három gólpasszt, kiharcolt egy tizenegyest. A Ferencváros tíz gólt szerzett a legutóbbi öt bajnokiján, Leonardo ebből hétben játszott döntő szerepet.

TORGHELLE SÁNDOR ÉS RADÓ ANDRÁS IS REMEKEL

Nem csak Leonardo futballozik kirobbanó formában az elmúlt hetekben. Az MTK-ban tavasszal sokadvirágzását élő Torghelle Sándor a Lombard Pápa ellen duplázott, az idén tíz tétmeccsen immár hét gólnál tart (ebből egyet a Magyar Kupában ért el, illetve az NB I-ben volt két gólpassza is). Ehhez hasonló meccs/gól mutatót legutóbb négy éve (a 2009–2010-es szezonban) az Augsburgban produkált, amikor a Bundesliga 2.-ben a 10. és a 20. forduló között kilenc bajnoki meccsen játszott, és hét gólt szerzett. Magyarországon hasonló szezonja még a 2004-es angliai szerződése előtt a 2003–2004-es idényben volt, amikor ugyancsak az MTK játékosaként a 4. és 14. forduló között tíz bajnoki meccsen játszott, és ezeken hét gólt jegyzett. Pályafutása eddigi legeredményesebb bajnoki szezonja egyébként a 2002–2003-as volt, amikor még a Honvédban 27 találkozón tízszer talált a kapuba (akkor is volt egy kiugróan jó szakasza, kilenc meccsen hat gólt szerzett), még négyszer kellene eredményesnek lennie ebben a szezonban ahhoz, hogy elérje eddigi legjobbját.

MTK Budapest–Lombard Pápa 2–0

Szintén remek formát mutat a Haladásban Radó András, aki a legutóbbi hét bajnokin négy gólt jegyzett és három gólpasszt adott. A négy találatából három győztes gól volt, mint például szombaton a Mezőkövesd elleni. A szombathelyi támadónak azonban már ősszel is volt egy hasonló sorozata, akkor az 5. és a 11. forduló között hét meccsen hétszer talált a kapuba, és négy találat előkészítésében is szerepet vállalt. Radó 14 góllal és hét gólpasszal, vagyis 21 ponttal vezeti az NB I kanadai táblázatát, a második a 19 pontos debreceni Szakály Péter.

Szombathelyi Haladás–Mezőkövesd 1–0

A FORDULÓ MEGLEPETÉSE – MEGLEPŐ STATISZTIKÁKKAL

Kétségtelen, hogy a forduló meglepetése a Paks 4–0-s diósgyőri győzelme volt, az eredmény számos statisztikai érdekességgel is szolgált, ráadásul a tolnaiak sikerükkel nálunk kiérdemelték a hét csapata jelzőt is.

Azóta pályaválasztóként az élvonalban – a szombati meccset nem számítva – négyszer kapott legalább négy gólt a diósgyőri együttes (2007. november 9.: DVTK–Újpest 1–4, 2008. április 5., DVTK–Vasas 4–5, 2010. május 23.: DVTK–MTK 2–5, 2013. november 2.: DVTK–FTC 1–4), de egyik sem volt olyan nagy különbségű vereség, mint a Paks elleni 0–4.

A DVTK kapusa, Ivan Rados a 26. fordulóig tíz bajnokin védett, és 855 perc alatt összesen egy(!) gólt kapott: 594 percnyi góltalansági széria után szezonbeli nyolcadik NB I-es meccsén, a Honvéd–DVTK találkozón a kispesti Borisz Zsivanovics vette be a kapuját. Ebben a szezonban amikor Rados állt NB I-es meccsen a DVTK kapujában, a piros-fehérek mindig győztek. Egészen szombatig, a Paks elleni mérkőzésig tartott ez a remek sorozat, merthogy ezúttal egy meccsen négyszer annyi gólt kapott Rados, mint az azt megelőző tíz fellépésén összesen, és a győzelmi szériája is véget ért.

Diósgyőr–MVM-Paks 0–4

Paksi oldalról is találunk érdekességet. A tizennyolc meccses nyeretlenségi sorozatát lezáró MVM-Paks ebben a kiírásban először győzött négygólos különbséggel bajnoki meccsen, igaz, nem először jutott el négy találatig, hiszen az őszi szezonban, augusztus 10-én 4–1-re megverte a Puskás AFC-t.

A Paks vendégként legutóbb napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2013. április 26-án szerzett négy gólt: a tolnaiak Győrben győztek 4–3-ra (háromgólos hátrányból fordítva…), s azon a meccsen is eredményes volt Bartha László és Könyves Norbert, utóbbi ugyanúgy a paksiak negyedik gólját szerezte akkor, mint szombaton Diósgyőrben. Tomiszlav Szivics az egy éve játszott mérkőzésen is ott ült a kispadon (vagy éppen állt az oldalvonal mellett), csak akkor a győztes paksiakat irányította, míg most a vesztes diósgyőriek edzőjeként volt kénytelen gratulálni az ellenfélnek.

Az NB I-ben vendégként ez a második legnagyobb különbségű győzelme a Paksnak, a rekordot az Újpest elleni, Megyeri úti 6–0-s siker tartja (2013. március 2.). A már említett újpesti, győri és diósgyőri Paks-diadal mellett élvonalbeli története során még négyszer szerzett idegenben legalább négy gólt a tolnai csapat: 2007 szeptemberében 4–2-re nyert Tatabányán, 2008 augusztusában 5–3-ra győzött Kaposváron, 2011 májusában 4–3-as sikert aratott az MTK otthonában, míg 2011 augusztusában 4–4-es döntetlent játszott a Rákóczi vendégeként.

AZ UTOLSÓ FORDULÓKBAN IS AZ ÉLRE LEHET UGRANI – BÁR RITKÁN SIKERÜL

Négy fordulóval a vége előtt az élen álló Debreceni VSC mindössze három ponttal vezet a második helyezett Győri ETO előtt – nyílt tehát a küzdelem a bajnoki címért.

Tavaly ilyenkor az ETO hét ponttal vezetett a Videoton előtt, és a következő (27.) fordulóban, a Ferencváros legyőzése után meg is nyerte a bajnokságot – nem volt tehát esély arra, hogy a végén fordul a kocka, és előz az addigi második helyezett.

Két évvel ezelőtt szintén nem volt ennyire szoros a küzdelem, mint most, a veretlen DVSC 26. fordulót követően öt ponttal ment a Győr és nyolccal a későbbi ezüstérmes Videoton előtt, majd a 28. fordulóban megtörtént a bajnokavatás: a debreceniek odahaza 4–0-ra legyőzték a Pécset, és kezdhettek ünnepelni.

A 2010–2011-es kiírásban a 26. forduló után a listavezető Videoton előnye 10 pont volt a második helyen álló Paks előtt, ekkor sem várt izgalmas véghajrá a bajnoki címért küzdőkre, a Vidi a 28. fordulóban, a Kaposvár elleni sikerével meg is szerezte az aranyérmet – fennállása során először az élvonalban.

Négy évet kell visszalapoznunk az évkönyvekben ahhoz, hogy a bajnokság hajrájában helycserét találjunk az első és a második pozícióban lévő csapat között. A 2009–2010-es kiírásban a 25. forduló után még a Videoton vezette a táblázatot – két ponttal megelőzve a DVSC-t –, ám a 26. fordulóban a fehérváriak kikaptak otthon az MTK-tól (0–1), míg a Loki 3–0-ra legyőzte a Vasast, és átvette a vezetést a tabellán, majd meg is tartotta első helyét a bajnokság végéig. Még úgy is, hogy az utolsó előtti fordulóban ikszelt az ETO-val, az utolsó fordulóban pedig kikapott Kecskeméten, ugyanis a Videoton előbb döntetlent játszott az Újpesttel, majd vereséget szenvedett Győrben, így maradt a két csapat közötti egypontnyi különbség – a Debrecen javára.

A 2008–2009-es kiírásban a DVSC a 25. fordulóban előzte meg a sokáig éllovas Újpestet, és a végére kilenc pontot vert rá, egy évvel korábban viszont roppant izgalmasan alakult a véghajrá, még ha előzés nem is történt: a 2007–2008-as szezonban a 26. fordulót követően három csapat állt azonos pontszámmal (54) a dobogón (1. MTK, 2. DVSC, 3. Újpest – csak a gólkülönbség döntött közöttük), ám a két vereséget elkönyvelő Újpest két forduló alatt leszakadt a másik két csapattól, majd a 29. fordulóban a DVSC botlott Pakson (2–2), az MTK viszont nyert a REAC vendégeként Sopronban(!), s mivel az utolsó fordulóban – az FC Sopron bajnokságból való törlése miatt – a kék-fehérek játék nélkül megkapták a három pontot, egy fordulóval a vége előtt bajnoki címet ünnepelhettek.

2003 és 2006 között viszont háromszor is megtörtént, hogy a legutolsó játéknapon fordult a kocka!

A 2002–2003-as szezon utolsó fordulójában az addigi listavezető Ferencváros csak 0–0-t játszott otthon a Debrecennel (volt is botrány a meccs lefújását követően…), az MTK viszont 1–0-ra győzött Újpesten, és megelőzte a Fradit, így bajnok lett.

Egy évvel később hasonlóan izgalmas volt a szezon záró fordulója, az utolsó játéknapot az első helyen váró (56 pontos) Debrecen 3–1-re kikapott a harmadik helyen (54 ponttal) álló Ferencváros otthonában, közben az 55 pontos, addigi második Újpest csak ikszelt az MTK-val a Puskás Ferenc Stadionban, így a Fradi a harmadik helyről az élre ugrott, és bajnoki címet ünnepelt. Az Újpest ezüst-, a Loki bronzérmes lett.

2006. június 3-án pedig a Debrecen előzött és nyert bajnokságot az NB I utolsó játéknapján. A záró forduló előtt az Újpest és a DVSC azonos pontszámmal állt, de a lila-fehérek helyzete volt kedvezőbb, mert több győzelmük volt a szezon során, így ők álltak az első helyen. Ám a Puskás Ferenc Stadionban 3–1-re kikaptak a Fehérvártól, míg a Loki 4–1-re legyőzte a Lombard Pápát – így a remekül hajrázó DVSC lett a bajnok. Máig ez volt az utolsó olyan év, amikor az utolsó négy fordulóban fordult meg az állás – most a Győrnek is ilyen bravúrra lenne szüksége.

TOVÁBBI LEGEK, ÉRDEKESSÉGEK

A Budapest Honvéd a PMFC ellen sorozatban az ötödik vereségét szenvedte el, mióta Marco Rossi irányítja a csapatot (2012 júliusa óta), ez a klub legrosszabb sorozata (a tréner és a kispestiek útjai hétfőn el is váltak). Az NB I-ben ezt megelőzően egy hármas kudarcszéria volt a leghosszabb még 2012 őszén, míg az összes tétmeccset tekintve négy vereség volt a legtöbb egymásutánban, erre többször is volt példa.

A PMFC–Honvéd (1–0) mérkőzésről választottuk egyébként a forduló legszebb gólpasszát is: Wittrédi Dávid úgy játszotta meg gyönyörű bokapasszal a hosszún kilépő Kővári Róbertet, hogy az átadás előtt fel sem nézett.

A hét legszebb góljának Nyilasi Tibor a Harmadik félidőben a debreceni Kulcsár Tamás Kecskemét elleni emelését választotta.

A hét leggyengébb támadójátékát a Kecskemét mutatta be, amelynek egyetlen kaput eltaláló lövése volt a DVSC elleni, 5–0-s vereséggel végződő idegenbeli találkozón.

DVSC-Teva–Kecskeméti TE 5–0

A hét búcsúzója a DVSC pályája, az Oláh Gábor utcai stadion, amely 1993 óta múlt szombatig 314 NB I-es meccsnek adott otthont, többek között hat bajnoki címet nyert a stadionban a csapat. Bódi Ádámék legközelebb, május 10-én az Újpest ellen már az új Nagyerdei Stadionban játszanak hazai bajnokit. A hét debütánsa pedig a felcsúti Pancho Aréna, amelyben először rendeztek NB I-es meccset: a Videoton 3–1-re nyert a PAFC ellen.

A hét cseréje már nem először a Győri ETO szerb szélsője, Nemanja Andrics, aki az Újpest ellen hét perccel a beállítását követően, a 64. percben győztes gólt szerzett. Tavasszal ez a harmadik találata volt, mindhármat csereként beállva szerezte, ezekből kettő három pontot ért.

A hét védése a mezőkövesdi Horváth Tamásé, aki a Haladás ellen a 26. percben hatalmas vetődéssel kitolta Radó András jobb feslő sarokba tartó szabadrúgását.

A hét vallomásai a Sport Tv Harmadik félidő című műsorában hangzottak el. A Videoton vezetőedzője, José Gomes elismerte, hogy a következő szezontól már nem ő irányítja a fehérvári csapatot, míg Radó András elmondta, rajong az R-Go zenekarért, kiváltképp az egyik táncoslányért, vagyis az egyik gidáért, aki történetesen a barátnője. Amúgy amíg Radó ilyen ütemben termeli a gólokat, mint ebben a szezonban (26 meccsen 14 gól), addig akár a Haladás is felvehetné az R-Go(l) nevet...