Moniz: Itt nem a lehetőséget látják, hanem a problémákat

 

– Tudja, az egész történetben az a legfurább, hogy nagyon úgy tűnt, a Ferencváros megtalálta azt az edzőt, akire mindig is vágyott, Ricardo Moniz azt a klubot, amelyre mindig is vágyott, ehhez képest váratlanul gyorsan vége lett.
– Mert nálam nem létezik kompromisszum, ami a bajok forrása lett – mondta a holland szakember. – Egy futballcsapatnál a vezetőedző a főnök, akinek – amellett, hogy filozófiát teremt, stílust szab, figyeli az utánpótlást – mindenről tudnia kell, ami a csapatot érinti, mindent neki kell kontrollálnia. Ez a meggyőződésem. Mert ha nem így tesz, minden a darabjaira hullik. És igen, az orvosi csapatot is nekem kell felügyelnem. Hát hogy van az, hogy én naponta nyolc órát vagyok a pályán, az orvos meg egyet? De ha így, el kell fogadnia, hogy ő is a csapat tagja. A csapaté, amit az edző vezet. És az orvosi stábot is kontroll alatt tartja. Amúgy a jó vezető a leginkább szociális alkat. Elvégre tökéletesen tudja, érzi, a csapaton belül kinek mire van szüksége. Sajnos a doktorok individualisták.

– Nehéz ember?
– Egyáltalán nem. Gondolkodó ember vagyok, aki mindig a tökéletességre törekszik. Profinak tartom magam, és a profizmust keresem. Ahogy az külföldön dívik. Amikor a Tottenhamhez kerültem, Michael Carrick és Edgar Davids odaállt elém, és érezhetően azt volt bennük, ha ki nem is mondták, hogy oké, lássuk, mit tudsz. Én pedig megmutattam. Muszáj volt. Különben elvesztem.

– De egy doktor bizonyára úgy véli, az övé egészen más szakterület, amit hogyan is érthetne a „laikus” edző.
– Laikus? Tíz évet tanultam azért, hogy edzővé váljak. Hat telt el a futballszakmát tanulmányozva, négy év alatt pedig fizioterapeutának képeztem magam. Mert mindent tudni akartam erről a szakmáról. Ettől persze ez még állandó tanulási folyamat. Napról napra jobbnak kell lenned. Lassan ötven leszek, de nem fekszem úgy le soha, hogy ne kérdezném meg magamtól, mit lehetett volna másképp, hogy még jobb légy.

– Ezek szerint ön sem hibátlan? Lehet kritizálni? Csak mert vád volt ön ellen, hogy bírálhatatlan.
– Ugyan már! Természetes, hogy elfogadom a kritikákat. Szóltam én egy szót is, amiért elküldtek? Bármennyire is bánt a döntés, bármennyire is szomorú vagyok miatta, elfogadom. Kemény iskolám volt eddig is, úgy hívják: az élet. Persze hogy nem vagyok hibátlan. De a felfogásomhoz, a meggyőződésemhez ragaszkodom. Tudom, sokan a félelem miatt nem konfrontálódnak, mert a felelősségtől akarnak szabadulni. Én például felelősségteljesen állíthatom, képesek lettünk volna ismét elindulni felfelé. A Salzburggal is volt egy hétmeccses gyenge szériám, aztán bajnokságot és kupát nyertünk. Magyarországon, bármennyire is megszerettem, sajnos nem a lehetőséget látják, hanem a problémákat. Pedig az élet nem tündérmese, az nagyon ritka, hogy mindig minden folyamatosan tökéletesen működjön. Léteznek mély gödrök, de abból is ki lehet mászni. Nem hasonlítom magam hozzá, de Johan Cruyff az első barcelonai évében szinte nem nyert meccset. Azt mondták, nem tudnak vele a katalánok védekezni. Kapott azonban időt, és tudjuk, mit ért el a Barcával.

TÖBB IDŐT ÉRDEMELT VOLNA-E? MIKÉNT LÁTJA ADAMS TRAGÉDIÁJÁT? MIKÉNT KEZELTE? MIÉRT HÁLÁS A FRADI-DRUKKEREKNEK? VISSZAJÖNNE-E EGYSZER A FERENCVÁROSHOZ? TOVÁBBI KÉRDÉSEK MONIZHOZ ÉS VÁLASZOK TŐLE A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN, AMELYET ELOLVASHAT IMMÁR DIGITÁLIS FORMÁTUMBAN IS!