Thomas Jens Uwe Doll, avagy becenevén Dolly 1966. április 9-én látta meg a napvilágot az NDK-beli Malchin városában (amelynek lakossága az egy évvel ezelőtti népszámlálás szerint 2012 december 31-én 7657 fő volt), egy helyi politikus fiaként. A helyi BSG Lokomotiv Malchin együttesében kezdte meg labdarúgó-pályafutását.

A fiatal Dollra hamar, már 13 éves korában felfigyelt az NDK-s első osztályban szereplő Hansa Rostock, és a csatárpalánta – a karrierje során később középpályássá vált – a sportolói karrierjét előtérbe helyezve otthagyta a középiskolát, és gépszerelőként gyakornokoskodott.

1983-ban bemutatkozott a keletnémet élvonalban is, és egészen 1986-ig, az együttes kieséséig a rostockiakat erősítette. Ekkor a Dynamo Berlinhez került, ahol karrierje legtöbb mérkőzését játszotta le végül, egy híján száz összecsapáson 39-szer mattolta az ellenfelek kapusát. Együttesével az 1986–1987-es, majd az 1987–1988-as szezon végén is NDK-bajnoki címet ünnepelhetett (nem volt túl nehéz az erős Stasi-hátszéllel száguldó, 1978 és 1988 között legyőzhetetlen berliniekkel), ez utóbbi idényben a Dynamo megnyerte a kupát is, amelyet egy évvel később ismét elhódított a berlini csapat.

Az ország újraegyesítése után a Hamburger SV csapott le rá, itt azonban csupán egy Bundesliga-szezont töltött el, mivel kimagasló teljesítményének köszönhetően akkori rekordnak számító 15 millió német márkáért cserébe szerződtette őt az olasz Lazio – a váltás magánéleti következményeiről később még lesz szó.

Háromévnyi légióskodást követően visszatért Németországba, és az Eintracht Frankfurt szolgálatába állt, itt azonban a sérülések miatt mindössze 28 találkozón szerepelt három idény alatt, majd egy bari kitérőt követően a Hamburgban fejezte be pályafutását 2001-ben. Az utolsó években igencsak hadilábon állt a sérülésekkel, egy találkozót sem tudott már végigjátszani.

Edzői pályafutását utolsó klubjában kezdte, a HSV-nél végigjárta a szamárlétrát, az U19-es, majd a második csapat irányítása után 2004 októberében a felnőtt együttes vezetőedzőjének nevezték ki. Az együttes pocsékul kezdte az idényt, az utolsó helyen állt, amikor Doll átvette az irányítást, majd elindította a sikeres úton.

A csapat nemhogy nem esett ki a 2004–2005-ös idény végén – nyolcadik helyen zárt –, de még azt is kiharcolta, hogy az akkor még létező Intertotó-kupában elindulhasson. A sorozatból három csapat is kvalifikálhatta magát az UEFA-kupába, az egyik döntőben pedig a Hamburg a spanyol Valencia ellen a hazai 1–0 utáni idegenbeli gól nélküli döntetlennel meg is tette ezt. A Köbenhavn ellen Rafael van der Vaart találata ellenére nem tudott otthon előnyt szerezni (1–1), idegenben pedig egészen a 91. percig úgy tűnt, a dán csapat a gól nélküli iksszel bejut a csoportkörbe.

Ekkor azonban ismét jött a holland középpályás, és büntetőből a főtáblára lőtte az együttesét. A HSV a Monaco otthonában elszenvedett veresége mellett a másik három csoportmeccsét egyaránt megnyerve bejutott a legjobb 32 közé, majd a svájci Thun elleni párharcban az idegenbeli 1–0-s vereséget követően a hazai 2–0-val a nyolcaddöntőbe került. Itt azonban az első mérkőzésen elszenvedett 2–0-s bukaresti vereség után a Rapid ellen hazai pályán csak 3–1-re nyert, így idegenben szerzett góllal a román együttes jutott tovább.

A 2005–2006-os idényben a bajnokságban tovább száguldott a HSV szekere, és 68 pontot gyűjtve a harmadik helyen zárt az együttes – bár a szurkolók alighanem szebb zárást is el tudtak volna képzelni. Történt ugyanis, hogy az utolsó négy fordulóban háromszor is kikapott a csapat, így az utolsó fordulóbeli, hazai Werder elleni vereséggel a brémaiak végül feljöttek a második helyre, míg a sokáig az aranyért harcoló hamburgiaknak meg kellett elégedniük a dobogó alsó fokával.

2005-ben a hamburgi együttesnél végzett munkája elismeréseképpen besöpörhette a német futball év embere díját.

A bronzérem után azonban a sok távozót nem bírta el az együttes, s bár a többek között Szavo Miloseviccsel és Roberto Soldadóval felálló Osasuna ellen a BL-csoportkörbe jutás még összejött a hamburgiaknak, ott csupán egy győzelemig és három pontig jutottak Rafael van der Vaarték. A bajnokságban még jelentősebb visszaesés következett be, 19 fordulót követően mindössze 15 pontot kapart össze az egy szezonnal korábban még dobogós csapat – melyet elképesztő sérüléshullám is sújtott –, ennek hatására pedig a vezetőség 2007 februárjában menesztette a szakembert.

Sokáig nem maradt azonban munka nélkül, március 13-án Jürgen Röber utódjának nevezték ki a Borussia Dortmundnál, ahol a döcögős kezdés (négy meccs négy pont) után négy győzelmet aratva a középmezőnybe vezérelte a csapatot.

A 2007–2008-as idény gyenge startja után az együttes csupán a 10. helyen szerénykedett féltávnál, 2008 februárjában azonban így is kétéves szerződéshosszabbítási ajánlatot kapott a sárga-feketéknél. A bajnokságot mindössze tíz sikert aratva a 13. helyen fejezte be az együttes, ezen pedig még az sem szépített, hogy a Német Kupában a Bayern München ellen csak ráadásban kapott ki a csapat. Doll felajánlotta lemondását, amelyet el is fogadtak a klubnál, utódja egy bizonyos Jürgen Klopp lett, aki „valamivel” nagyobb sikereket aratott.

Egy év pihenő után 2009 nyarán a török Genclerbirligi vette fel vele a kapcsolatot, az együttesnél július elsején pedig kétéves szerződést kötött. Túlzás lenne állítani, hogy az együttes sikertörténetet vitt véghez, bár az egy idénnyel korábban még a kieséstől is fenyegetett, végül 14. pozíciót megszerző csapatnak az új idényben legalább stabil középcsapattá (10.) sikerült fejlődnie.

Az újabb rossz rajt (nyolc forduló során csupán két győzelem) miatt 2010. október 17-én az Antalyaspor elleni hazai 2–3 után Doll addigi munkáját megköszönték a török együttesnél. A kárpótlás mértékét keveslő mester az újabb edzést is levezényelte az együttesnél, majd a felek kiegyeztek 410000 eurós összegben, és négy nappal később végleg elváltak az útjaik. Doll később nyilvánosan kritizálta a klub átigazolás-politikáját, miután komoly erősítéseket ígértek neki, ehelyett olyan játékosokat kapott, akiket legfeljebb videón látott játszani...

Közel újabb egy év telt el, mire a német szakember ismét állást vállalt, a szaúdi al-Hilalnál kapott lehetőséget, és bár 14 mérkőzésen 11 siker és két döntetlen mellett csupán egy vereséget szenvedett el együttese, pontosan fél évvel kinevezése után a sportigazgatóval történt összekülönbözése miatt felmondott a klubnál.

Ami Doll családi életét illeti, két lánya van két külön anyától. Az egyik leggyönyörűbb női játékosnak tartott Sina Doll és párja kapcsolata krízisen ment át, miután Thomas a HSV-től a Lazióhoz tette át székhelyét – Sina később hozzáment a szintén korábbi futballista Olaf Boddenhez. Thomas Doll később az olasz Robertával is összeházasodott, akitől szintén született egy lánya.

MEGÍTÉLÉS

Doll megítélését a német futballban alighanem az egyik, vele készített nagyinterjú költői kérdésében lehet megtalálni: „Túl hamar, túl magasra?” Tény, hogy Doll minimális edzői tapasztalattal startolt a HSV-nál, de kemény, egyben játékosbarát stílusát „vette” a csapat – amíg az szinte szó szerint el nem fogyott, elsősorban a sérülések miatt. Ezt a krízist már nem tudta kezelni a fiatal szakember, aki Ottmar Hitzfeld karriertörténetét („Lenyűgöz, ahogy tulajdonképpen egy senkiként indult, és Németország legsikeresebb edzője lett, aki megőrizte az emberségét is”.) példaértékűnek tartja.

„Sok edző nagyon sikeres a karrierje kezdetén. Kivívtuk magunknak az országos elismerést, fokozatosan haladtunk előre: Intertotó-kupa, UEFA-kupa, Bajnokok Ligája. Aztán kulcsemberek estek ki, és szétesett a csapat is” – mondta Doll a hamburgi időszakról. Dortmundba „kríziskezelőnek” érkezett, utólag már ő is elismerte, hogy nem illettek igazán egymáshoz a klubbal – igaz, nem is volt könnyű a helyzet.

„Amikor megérkeztem, a klub teljesen padlón volt,elkezdtünk hát valamit felépíteni. A játékosoknak megjött az önbizalma, de a következő szezonban senki nem lendült jó formába, és sok futballistám már túl volt a zeniten. A kupadöntőig eljutottunk, de a bajnokságban beragadtunk a tabella alsó régiójába. Nem jött össze, nem volt értékelhető előrelépés. Abban maradtunk, hogy jobb, ha távozom. Nem érzek irigységet, látva a Dortmund sikereit. Ezt nem lehetett előre látni” – mondta a SPOX-nak.

Dollt elsősorban azért érte kritika – szurkolói és szakírói részről egyaránt –, hogy nem elég modern taktikailag, rendszeresen visszatér a bírálat, hogy a „kilencvenes években ragadt.” Dortmundban a védelem „összerántásával” gyűlt meg a baja – tegyük hozzá, kicsit túl sok veterán ragadt ekkor a keretben –, a BVB támadójátéka jó volt, de a 62 beszedett gól „gyilkos adag.” Doll ráadásul több mint húszféle összeállítást próbált ki hátul dortmundi időszaka alatt, ez sem tett jót a stabilitásnak... Törökországi és szaúd-arábiai munkavállalásának egyaránt az vetett véget, hogy konfliktusba került aktuális klubja vezetőségével – minden jel arra utal, hogy nem szereti, ha nem teljesítik az ígéreteket az elöljárók. Remek edzői belépője ellenére nevét néhány éve nem elsősorban a sikerekhez kötik – az is motiválhatta a magyarországi munkavállalásban, hogy egy patinás klubnál építheti újra magát.

„Krízismegoldói” munkája is bizonyítja, hogy remek motivációs képességű edző – ezt a szurkolók is elismerik –, nyílt és egyenes embernek tartják, aki nem hátrál meg a konfliktusoktól. Dollhoz filozófiailag a buddhizmus áll a legközelebb – nem buddhista, ám közel áll hozzá a felfogás, példaképnek tartja a Dalai Lámát –, szívesen olvassa nagy emberek életrajzát („Azért teszem, hogy tanuljak belőlük” – vallja), de nem akar senkit sem másolni.

„Saját utat kell mindenkinek járnia. Magamhoz akarok hű maradni mindenekelőtt. Hozzáértést és hitelességet kell sugározni, megmutatni a játékosoknak, hogy bízhatnak bennem, támaszkodhatnak rám. Megfelelő érzékenységgel kell bánni a játékosokkal, és példaképnek lenni számukra. Ezzel lehet a tiszteletüket kivívni” – hangzik filozófiája.

Mostantól a Ferencváros első német edzőjeként bizonyíthat.