Ricardo Moniz 42 bajnoki mérkőzésen irányította a zöld-fehéreket, ezek közül 19-et nyert meg a csapat, 11 fellépésen döntetlenre végzett, 12-n kikapott. Az összesen szerzett 68 pont meccsenkénti 1.62-es átlagot jelent, az FTC gólkülönbsége ezen időszak alatt 69–56 volt. A holland szakember összesen 37 játékost vetett be az NB I-ben – a legtöbbször Böde Dániel, Gyömbér Gábor és Jova Levente szerepelt nála (mindegyik meccsen, azaz 42 alkalommal) – ezek a puszta számok, de érdemes kicsit mögéjük is nézni.

Ricardo Moniz ferencvárosi munkásságát nagy kettősség jellemezte. A holland szakember ugyanis egy Ligakupa-siker és egy bajnoki ötödik hely után elérte azt, amit korábban számos, bajnokságot nyerő edzőnek sem sikerült – megszerettette magát az Üllői úti közönséggel. Ugyanakkor nem jöttek azok az eredmények, amelyeket reméltek tőle, a csapat teljesítménye hullámzó volt, Akeem Adams tragédiája után pedig teljesen szétesett. Milyen okok vezettek idáig, miben hibázott a holland mester, és minek köszönheti, hogy még a gyenge eredmények után is nagyon sokan kiállnak mellette? Moniz 15 hónapig tartó ferencvárosi időszakát ezen kettősség jegyében tekintjük végig.

AMIBEN MONIZ JÓ VOLT – AZ IMÁZSÉPÍTÉS

Kezdjük azzal, amiben Moniz jó volt. Sikerült neki az, ami többek között még a csapatot Bajnokok Ligájába vezető, bajnokságot nyerő Fradi-legendának, Novák Dezsőnek sem (ő az eddigi utolsó edző 1996 óta, aki két teljes szezont eltöltött a zöld-fehérek kispadján), elfogadtatta magát a publikummal, nagyon sokan meg is szerették. Ezt jól jelzi, hogy tegnap kiírt szavazásunk ma reggeli állása szerint a voksolók 73 százaléka (12 497 szavazat) szerint nem volt jó döntés Moniz menesztése.

Vajon minek köszönhette a népszerűségét a 49 esztendős tréner?

Először is, a nyilvánosság előtt mindig úriemberként viselkedett. Senkibe sem kötött bele, mindenkivel kezet fogott, és a játékvezetőket is csak bizonyos keretek között kritizálta. Ugyanakkor mindig mindenről volt véleménye, amelyet vállalt is. Az a fajta ember, aki adott esetben saját főnökeivel, a klubvezetőkkel szemben is vállalta a konfliktust, a vitákat (ezt Orosz Pál vezérigazgató is elmondta, és korábban a hírek szerint a Red Bulltól is a vezetőkkel történt nézeteltérés miatt kellett távoznia).

Karakteres, szuggesztív személyiség, igazi egyéniség. Az a hóbortja, hogy negyven fokban is kabátban ugrált a vonal mellett, különös tekintélyt, fegyelmezettséget kölcsönzött neki. Az edzései intenzitásáról, a tréningeken is megkövetelt mentalitásról ódákat zengtek szurkolók, játékosok egyaránt, és a klub által az edzésekről készített video-összeállítások is nagyon meggyőzőek voltak. Ráadásul az sem lehet véletlen, hogy több, sokat kihagyó játékos is kimondottan kérte a Ferencvárost, hadd edzhessen a klubbal, mert Moniz segítségére lehet abban, hogy újra felépítése magát. Vass Ádám, Buzsáky Ákos és most Fülöp Márton is ebbe a kategóriába sorolható.

Szimpatikus vonása volt az is, hogy a nyilvánosság előtt sosem kereste a felelősöket egy-egy vereség után, és megőrizte az öltöző érinthetetlenségét, a létező problémákat falakon belül tudta tartani (ez szakadt most ki például a brazil Leonardóból). A kudarcok után nem mismásolt, nem akarta elhitetni, hogy márpedig ők milyen jók, és sosem takarózott az ellenfél védekező taktikájával. Mint ahogy az sem esett nehezére – sok, Magyarországon már „bizonyító” szaktekintéllyel szemben –, hogy azt mondja: „A vereség az én hibám, engem bántsanak, ne a játékosaimat!” Amikor a DVTK legyőzése után könnyekben tört ki rajta a megelőző hetek feszültsége, kimondottan esendő, emberi oldaláról mutatkozott meg, egyúttal mindig ügyelt arra, hogy legyen néhány jó szava a szurkolókhoz, próbálta fanatizálni őket.

Ez leginkább azokkal a győzelmekkel sikerült neki, amelyeket szurkolói szemmel nézve a nagy riválisok ellen tudott elérni csapatával. Vezetésével a Fradi kétszer is megverte az Újpestet, kétszer nyert Székesfehérváron a Videoton vendégeként is – másodjára a Ligakupa fináléjában 5–1-re, amivel története során először megnyerte a sorozatot –, győzni tudott Debrecenben, Győrben és Diósgyőrben is.

Mindezek miatt a drukkerek szemében már-már hőssé vált. Az előző szezon ötödik helye (amit részben még Détári Lajosra lehetett kenni) ellenére az Üllői úton mindenki meg volt győződve arról, a holland szakemberrel 2004 után ismét bajnokságot nyerhet a csapat az NB I-ben, ezért nyáron ujjongva fogadták a szerződéshosszabbítás hírét. Moniz pedig úton-útfélen arról beszélt, a bajnoki címre pályáznak.

Nemcsak a vezetőség holdudvarába sorolható szurkolói blogok, honlapok, hanem a Kubatov Gábor fémjelezte elnökséggel szemben álló, szélsőségesnek tekintett, a külföldiekkel mindig kimondottan kritikus csoportok is a számos légióst a csapathoz hozó holland edző mellé álltak.

MONIZ BUKÁSÁT OKOZTÁK – HULLÁMZÓ JÁTÉK, ROSSZ IGAZOLÁSOK, FURCSA HÚZÁSOK, ADAMS TRAGÉDIÁJA

1. Hullámzó teljesítmény

Szurkolói szeretet ide, szuggesztív magatartás oda, az edzőt továbbra is az eredmények minősítik a labdarúgásban. Ezzel az alapvetéssel pedig már tavaly ősszel is akadtak problémái Moniznak.

Első öt tétmeccséből például csak egyet tudott megnyerni (a Haladás ellen a bajnokságban), a Honvédtól elszenvedett 2–0-s hazai bajnoki vereség után a szezon végén kieső Eger, Siófok kettős ellen is csak döntetlent ért el, a Magyar Kupában pedig kiesett a Haladással szemben. Ezekért az eredményekért azonban még nem őt tették felelőssé, mint ahogy a bajnoki ötödik helyezésért sem, pedig tavasszal az immár az ő elképzelései szerint alakított keret csak egy helyet tudott javítani az őszi hatodikhoz képest.

A nyáron keretét (legalábbis papíron) tovább erősítő Ferencváros játéka az új szezon elején is nagyon hullámzó volt. A kiszenvedett pécsi győzelmet a Videotontól elszenvedett hazai vereség követte, de a Győr idegenbeli és az MTK hazai legyőzése már-már feledtetni látszott a gondokat, majd következett a 4–1-es debreceni vereség. Ezután viszont jött három siker, köztük az Újpest legyőzése, és ismét a bajnoki cím megszerzésének esélyéről beszéltek a zöld-fehér hívek.

2. Rossz igazolások

Ricardo Moniz is belesett abba a gyakori hibába, hogy nem mérte jól fel, kik azok a külföldi játékosok, akik valóban erősítést jelenthetnek a Ferencváros számára. Akármilyen gyenge is az NB I színvonala, egy nyugatról érkező futballista még nem jelent automatikusan erősítést.

14 külföldi futballistát igazolt Moniz érkezése óta a Ferencváros, de közülük eddig csak Julian Jennerről és Muhamed Besicről mondható el, hogy posztjukon az NB I legjobbjai közé tartoznak (esetleg Leonardo sorolható még ide, de ő sérülése miatt eddig csak tíz meccsen szerepelt). Vannak, akik már nyáron távoztak (például Stanley Aborah és Quenten Martinus), de azok sem váltották meg a világot, akik a helyükre érkeztek – többek között Jack Tuijp, Arsenio Valpoort, Gerson és David Mateos sem.

Ezek az igazolások több kérdést is felvetnek. Vajon felmérték-e Tuijp esetében, hogy milyen futásmennyiségi adatokat (ezek a Fradi által is használt statisztikai elemzőrendszerek segítéségével már kimutathatók) produkált a 30 éves csatár a holland másodosztályban? Hány úgynevezett gyors futása (sprintje) volt, mekkora volt ezeknek az átlagos sebessége, milyen volt a hasznos futásainak az aránya, hány kilométert tett meg átlagosan meccsenként? El nem tudjuk képzelni, hogy megfelelő felmérés esetén egy bajnoki címre törő magyar csapatnál szerződést kaphatott volna, pláne nem olyan szerződést, amelynek köszönhetően a hírek szerint a legjobban kereső játékosok közé emelkedett. Tudomásunk van arról, hogy nyáron egy másik NB I-es csapat vezetőedzője például nemet mondott a szerződtetésére, azért, mert nem vélte erősítésnek.

Vajon miért gondolta azt Moniz, hogy a Heerenveenben is keveset játszó Valpoorttal vagy az osztrák élvonalban nem marasztalt Gersonnal jobb lesz a csapat? Vajon David Mateost csak az alapján ítélték meg, hogy játszott a Real Madrid színeiben a BL-ben tíz percet az Ajax ellen, vagy azt is megnézték, miért nem szerződtette őt végleg a Real Zaragoza, amelyben 14 meccsen játszott a spanyol élvonalban, és korábban a görög AEK Athén sem, amelyben hét meccsen játszott, ugyancsak kölcsönben?

3. Kapkodás, furcsa szakmai döntések

Korábbi cikkeinkben már elemeztük a Ferencváros játékát. A 10. fordulót követően kimutattuk, hogy Ricardo Moniz kilenc különböző kezdőcsapatot küldött pályára az első tíz meccsen, és egy játékos átlagosan két különböző poszton szerepelt a csapatban. A kezdőcsapat azóta valamelyest ritkábban változott, de a posztonkénti összevisszaság továbbra is jellemző a csapatra, és ez nem magyarázható a sérültek számával sem, mert a korábban hiányzók jó része mára felépült. Lássunk néhány példát is.

Holman Dávid volt már jobb- és balszélső, belső támadó középpályás, illetve előretolt csatár is. Gyömbér Gábor játszott már jobb- és balhátvédet, illetve védekező középpályást. Gerson volt belső védő, védekező középpályás és jobbhátvéd is. Muhamed Besic volt jobbhátvéd, belső védő és védekező középpályás, Józsi György védekező és támadó középpályás, Julian Jenner jobb- és balszélső, Böde Dániel pedig csatár és belső támadó középpályás. A kevesebbet játszók közül Somália balhátvédként és bal oldali középpályásként kezdett már, de volt jobb oldali középpályás és jobb oldali védő is.

A sok változtatás azt mutatja, Moniz képtelen volt megtalálni az ideális összeállítást, ez sokszor kapkodáshoz vezetett (legalábbis kívülről így tűnt), váratlan posztcserékhez, meccseken belül is. Nemegyszer volt példa rá, hogy az egyik percben még jobb bekket játszó futballista a következő pillanatban már a védelem bal oldaláért volt felelős.

4. Akeem Adams tragédiája után Moniz szétesett

Többen mondták már, és igaznak tűnik: Akeem Adams tragédiája Ricardo Monizt viselte meg a legjobban. A holland szakember újra és újra Adamsről beszélt a meccseket követő értékelésében, még a Pécs elleni hazai vereséget követő sajtótájékoztatón is a védő volt a fő téma.

Miközben a csapat az Újpest legyőzését követően – az volt a szívinfarktust kapó játékos utolsó meccse a Ferencvárosban – kilenc bajnokijából csak egyet tudott megnyerni, négyszer pedig vereséget szenvedett, ebből háromszor hazai pályán. Az az egész szezonban látszott, hogy a Puskás-stadiont nem tudja belakni a csapat, hiányzott az az atmoszféra, ami az Üllői úton segítette Böde Dánieléket. Ez azonban nem lehet magyarázat a Honvéd (1–2), a Haladás (0–3) és a Pécs elleni (1–2) kilátástalan játékra, de a Mezőkövesd elleni hazai meccsükön sem villogtak a zöld-fehérek (1–1).

A szombati bajnoki után Moniz odáig ment, hogy Adams orvosait kezdte hibáztatni. Most úgy tűnik, ez öngól volt, ugyanis a védőt kezelő dr. Szelid Zsolt azzal válaszolt, hogy a labdarúgó szerződtetését már nyáron sem javasolták a doktorok a holland edzőnek, ő azonban kitartott mellette.

Adams ügyében sok, hihetetlennek tűnő pletyka is kering, és a teljes igazság talán sohasem fog kiderülni. Moniz „adamsezése” az elmúlt hetekben azonban arra utalt, a trénert lelkiismeret-furdalás gyötri.

MI LESZ MONIZ UTÁN?

Akár így van, akár nem, tény, a szakember nem tudta megállítani a Ferencváros mélyrepülését. Menesztésével pedig akár az egész eddigi, a holland vonalra építő, a holland Sports Entertainment Group menedzserirodához kötődő játékosokkal és edzővel operáló koncepció is lapátra kerülhet.

Hogy ki jöhet? Állítólag a vezetők maradnának továbbra is egy külföldi szakembernél, sőt azt hallani, még a holland szál sem zárható ki. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a menedzserek már kopogtatnak Orosz Páléknál, és egyre másra dobják be a különböző neveket, állítólag már Lothar Matthäus is szóba került. Akárhogy is alakul, új korszak kezdődik a Fradinál, immár a „kabátos” tréner nélkül…