A két csapat élvonalbeli bajnoki mérkőzésen 1940 szeptemberében találkozott először egymással. A diósgyőri együttes – amely akkor Diósgyőri MÁVAG néven szerepelt – ugyanis 1940 nyarán jutott fel első ízben a Nemzeti Bajnokság első osztályába – nem akármilyen körülmények között.

Az 1939–1940-es szezonban a Diósgyőr az NB B Felvidéki csoportjában szerepelt, és óriási csatában, a bajnok Salgótarjáni BTC-től egy ponttal lemaradva a második helyen végzett (30 mecséből 28-at megnyert, kettőt elvesztett, 123:32 volt a gólaránya…), így eredetileg lecsúszott a feljutásról. Ám az élvonaltól a három kieső (Taxisok, Kassai AC és a feloszlott Nemzeti SC) mellett búcsúzott a Hungária FC is, amelynek közgyűlése 1940. július 8-án kimondta a profi klub megszűnését, valamint a debreceni Bocskay, amelyet 1940. július 31-én a tetemes adósság miatt a Belügyminisztérium feloszlatott. A megüresedett két helyre az NB B csoportjainak legjobb másodikja, a Diósgyőri MÁVAG, valamint – osztályozóval – a BSZKRT került.

A diósgyőriek tehát mégiscsak feljutottak az első osztályba, és a bajnoki címvédő Ferencvárost 1940. szeptember 8-án fogadták. Valóságos népünnepély volt a Fradi érkezése, a korabeli beszámolók szerint a vasgyáriak stadionjában nagyjából 13 500 néző volt szemtanúja a Ferencváros 6:3-as győzelmének (részletekről ITT olvashat, és korabeli képeket is láthat). A találkozó az NB-s debütálás mellett azért is kiemelkedő fontosságú, mert a két csapat Diósgyőrben lejátszott bajnoki meccsei közül eddig ezen esett a legtöbb gól, kilenc.

A Diósgyőri MÁVAG rögtön a tavaszi szezonban visszavágott az őszi vereségért, és 1941. március 7-én megszerezte első győzelmét a Ferencváros ellen: Füzér találatával 1:0-ra nyert az Üllői úti stadionban. Ez volt egyébként a Fradi első veresége az 1940–1941-es bajnokságban.

Nem sokat váratott magára a Diósgyőr első hazai győzelme a Ferencváros ellen, 1942 májusában a Diósgyőri MÁVAG 3:2-re megverte a Fradit. Az első diósgyőri döntetlenre viszont egészen 1969-ig kellett várni, addig 16 bajnoki találkozót rendeztek a miskolciak pályaválasztásával, és egyik sem lett iksz. 1969 áprilisában aztán 30 ezer néző előtt 0:0-ra végeztek a felek, ez volt az első olyan bajnokijuk, amelyen nem esett gól!

A hetvenes évek beköszöntéig a Diósgyőrben lejátszott meccseket tekintve egyik csapat sem tudott igazán markáns sikersorozatot kiépíteni, bár voltak jó szériák: 1954 és 1958 között a fővárosiak egymás után háromszor nyertek Miskolcon, míg 1958 és 1961 között a DVTK győzött zsinórban háromszor.

Ezt a két sorozatot azóta mind a két együttes felülmúlta.

Ó, AZOK A HETVENES ÉVEK!

A DVTK a hetvenes évek második felében élte történetének egyik – ha nem a – legszebb időszakát. Az 1973 nyarán az NB I-ből kieső vasgyáriak egy évvel később (az NB I B bajnokaként) visszatértek az élvonalba, és hazai pályán egészen 1984-ig veretlenek voltak a Fradi ellen bajnoki mérkőzésen. Ez sorozatban kilenc első osztályú meccset jelent, és ennek részeként 1976. október 16. és 1980. június 14. között Diósgyőrben egymás után négyszer győzték le az FTC-t! Az eredmények: 3–2, 2–0, 1–0, 3–0.

Az 1978. november 25-i, 1–0-s DVTK-sikerrel végződött találkozóval korábbi cikkünkben már foglalkoztunk, míg a négyes diósgyőri győzelmi széria utolsó meccse, a 3–0-s diadal hazai pályán a legnagyobb különbségű diósgyőri siker – holtversenyben az 1952-es 3:0-s győzelemmel. 1980. június 14-én így állt fel a három góllal nyerő DVTK: Veréb – Szántó, Salamon (Kádár), Kerekes, Kutasi – Oláh, Fükő, Görgei – Szalai (Fekete L.), Tatár, Borostyán. A piros-fehérek góljait Fükő Sándor, Tatár György és Borostyán Mihály szerezte.

Ebből a korszakból még egy mérkőzést említünk meg: 1980. december 20-án, téli időjárási körülmények között, havas pályán 0–0-ra végzett egymással a két együttes Diósgyőrben. Ez volt a DVTK-t több mint hét éven keresztül irányító Szabó Géza utolsó meccse a diósgyőriek vezetőedzőjeként, az ő irányításával hazai pályán egyetlen bajnokin sem kapott ki a Diósgyőr a Ferencvárostól (hét meccs, négy győzelem, három döntetlen).

Az 1981–1982-es szezonban már Puskás Lajos irányította a diósgyőrieket, akik 1981. december 2-án – a téli hidegben csupán 4000 néző előtt – Görgei és Giron találatával 2–0-ra legyőzték a Ferencvárost. Azóta, azaz csaknem 32 esztendeje a DVTK odahaza, bajnoki mérkőzésen nem tudta megverni a Ferencvárost. Álljon itt a már-már történelminek számító mérkőzésen szerepelt csapatok összeállítása (a Népsport tudósítása alapján):

DVTK: Veréb – Oláh, Giron, Görgei, Szemere – Osváth, Fükő, Tatár – Borostyán, László II (Teodoru II), Fekete L. (Lippai)
FTC: Kakas – Szántó, Beles, Rab, Takács – Ebedli (Jancsika), Judik, Pölöskei – Kvaszta, Szabadi (Mörtel), Pogány

HÁROM ÉVTIZED DIÓSGYŐRI SIKER NÉLKÜL

1981 decembere óta tehát odahaza bajnoki meccset nem nyert a Diósgyőr a Fradi ellen (1997 őszén a Magyar Kupában, 2009 őszén a Ligakupában viszont legyőzte az FTC-t). A Ferencváros veretlen miskolci szériája az 1982 szeptemberi 2–2-es döntetlennel indult, majd 1984. márciusában egy 3–1-es győzelemmel folytatódott (ezen a találkozón debütált a DVTK-ban a később a Ferencváros játékosaként gólkirályi címet szerző Dzurják József), és jelenleg is tart.

A Fradi-szurkolók számára az egyik legemlékezetesebb diósgyőri mérkőzés az 1992. június 20-i találkozó – az NB I utolsó fordulójában –, amelyen a bajnoki cím volt a tét az FTC számára. A Ferencváros Wukovics László duplájával 2–0-ra győzött, és aranyérmes lett! Lapunk tudósítása szerint 30 ezer néző volt ezen a mérkőzésen, alighanem ez a nézőcsúcs a Ferencváros diósgyőri fellépésein. Pontos adatok erre vonatkozólag nincsenek, hiszen ez is csak egy becsült adat (mint az 1969-es harmincezres nézőszám), de az kétségtelen tény, hogy a Fradi diósgyőri látogatásakor nagyon sokszor zsúfolásig megteltek a lelátók, többször is írt a Népsport 25-27 ezres nézőszámot.

1992: DIÓSGYŐR–FERENCVÁROS 0–2