– Mit gondol, mire lehet képes ez a csapat az élvonalban?
– A fiatalság megvan, a lendület még sokáig repíthet bennünket, ennek ellenére szükség lenne további erősítésekre, hiszen az élvonal más kávéház. Az első osztályban a rutinnak is nagy szerepe van, ezért elsősorban két-három tapasztalt, jelentős NB I-es múltú labdarúgóra lenne szükségünk. Annyit elárulhatok, tapogatózó tárgyalásokat már folytattunk a kiszemeltekkel, de amíg nem egyeztünk meg a klubbal a közös jövőről, addig ne várjanak neveket.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
– Az előző bajnoki évad végén egy olyan klub jutott fel az élvonalba, amelynél szintén azt ígérték, hogy az első fordulóra elkészül a stadion, akárcsak most Mezőkövesden. Végül a szomszédos megye csapata, az Egri FC a teljes bajnoki szezon során albérletbe kényszerült, sőt az első osztály pofozógépévé vált.
– Nem az én kompetenciám a Mezőkövesd stadionkérdésével foglalkozni. A kétkedőknek azért üzenem, hogy jöjjenek el a városba, nézzék meg, milyen ütemben folynak a munkálatok, a július végén esedékes első fordulóra elkészül a stadion, addig meg nyugodtan károgjanak a rosszakaróink. Mi nem jutunk az Eger sorsára, ebben biztos vagyok.
– Edzői pályafutása meglehetősen kalandosan alakult. Mekkora sikerként értékeli a Mezőkövesddel megszerzett első helyet?
– A bajnoki cím mindig csúcspont egy edző karrierjében, legyen az élvonalbeli együttes vagy éppen az utánpótlás-bajnokságban szereplő csapat. A Pápa után a Mezőkövesd a második klub, amelyet sikerül feljuttatnom az élvonalba, de itt talán még nagyobb bravúrnak számít ez, mint az előző munkahelyemen, mert nem volt konkrét cél az első osztály. A szezon előtt, de még a téli szünetben is az első öt hely valamelyikére várta a vezetőség a csapatot, ám ahogy magunk mögött hagytuk a fordulókat, úgy vált egyre inkább nyilvánvalóvá, hogy nagy esélyünk van a feljutásra.