José Gomes: érzelem nélkül, hideg fejjel a kispadon

– Milyennek találja az idei magyar tavaszt?
– Nem erre számítottam, az biztos – mondta José Gomes a Nemzeti Sportnak, miközben kinézett a fehérvári stadion ablakán, és azt látta, hogy a pályamunkások éppen takarítják a havas gyepet a Siófok elleni bajnoki mérkőzésre készülve. – Tudom, hogy az effajta időjárás errefelé korántsem megszokott ilyentájt, és bár a családom, a gyermekeim élvezik a hógolyózást, ez az állapot futballszempontból aligha ideális.

– Ha egy évvel ezelőtt kérdeztem volna a magyar labdarúgásról, akkor mit mondott volna?
– Láttam én már akkor is itteni meccseket, és információim is voltak. Egyrészt ugye amikor Görögországban, a Panathinaikosznál dolgoztam, akkor a csapat játékosa volt Rudolf Gergely. Aztán a Diósgyőrben szereplő Fernandóval is jó a kapcsolatom, tőle is kaptam híreket. És természetesen Marco Caneira, aki már akkor is a Videoton labdarúgója volt, informált az itteni helyzetről. Azt nem mondom, hogy már akkor is teljesen képben voltam, de tudtam volna miről beszélni.

– Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami eddig Magyarországon érte?
– Az, hogy milyen sok fiatal tehetség futballozik itt. A magyar labdarúgás történelmével mindenki tisztában van, így én is, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen sok ügyes játékos akad itt.

– Korábban azt mondta, hogy hazai fiatalokkal szeretné feltölteni a keretet. Sikerül?
– Ez rövid távon azért nehéz. Három-négy esztendő kell, hogy beérjenek ezek a fiatalok. Rengeteget kell dolgozni, mert a tehetség fontos, de munka nélkül nem sokat ér. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy több olyan, jelenleg még fiatal labdarúgó van, aki bekerül majd a keretbe.

– Sokat gyakorlok, hogy higgadt tudjak maradni, de én sem voltam mindig ilyen, tettem én is olyat, amit ma már nem tennék. Tapasztaltabb lettem, sok meccs van már mögöttem. Ha olyat látok, ami nem tetszik, akkor elszámolok magamban húszig, és utána nyugodtabban végiggondolom újra a helyzetet, hiszen így jobb döntést lehet hozni. Ahogy múlik az idő, az ember egyre jobban kezeli a kiélezett szituációkat.

– Mi a titka?
– Szinte kívülállóként kell nézni a mérkőzéseket. Ha hagyjuk, hogy az érzelmek vezessenek, akkor másként látjuk a dolgokat. Az nem kérdés, hogy minden csapat pozitívan áll a mérkőzésekhez, de ez önmagában nem elég, hiszen ha csak ez befolyásolná az eseményeket, akkor ennek alapján minden meccs döntetlenre végződne. De ha kívülről tudod nézni az eseményeket, akkor jobb tanácsokat tudsz adni. Egyébként a Pécs elleni Ligakupa-elődöntő visszavágóján, a szünetben én is elveszítettem a türelmem. Mert a higgadtság nem jelenti azt, hogy nyugodtan játszogathat a futballista. A pályán minimum száz százalékot kell adni, nem lehet lazsálni, de amikor nem mindenki adta ki magából a maximumot, az én türelmem is elszállt. A tapasztalt jó edző rájön, hogy nem kell mindennel szembemenni, úszni kell az árral, és reagálni a nehézségekre bizonyos esetekben, de nem nekifeszülve állni azokkal szemben.