„Nem vagyok csalódott amiatt, hogy nem játszhattam, már annak is nagyon örülök, hogy ott lehettem a keretben a legjobbak között – kezdte Guzmics Richárd. – Nagyon jól éreztem magam, a társaság remek volt, és a környezet is abszolút alkalmas volt a felkészülésre, nagyon szép helyen készültünk. A keret minden tagja összetart, mindenki tiszteli a másikat, nincs széthúzás, mivel mindenki egy célért küzd. Hamar befogadják az új embereket, ezért nekem sem volt problémám a beilleszkedéssel. A meccs előtt szó volt róla, hogy mindenki lehetőséget kap a játékra, viszont a találkozó menete mégis úgy hozta, hogy a fehéroroszok egyenlítése után inkább az eredmény megtartására, vagy további gólok szerzésére koncentrált a csapat. Tehát nem azért nem cseréltek be, mert elégedetlenek voltak velem, hanem mert a meccs úgy hozta, hogy nem védőt kellett cserélni, hanem támadót.”
„Azt nem tudom megmondani, hogy a románok elleni keretben ott leszek-e, az viszont biztos, hogy én igyekszem kihozni magamból a maximumot, és mindent megteszek azért, hogy ismét meghívót kapjak a válogatottba. Egervári Sándorral négyszemközt nem beszélgettem, viszont a másodedzőnkkel igen. Kenyeres Imre azt mondta, elégedettek a munkámmal és a hozzáállásommal” – tette hozzá Guzmics.
A 13:1-es kiütés után Trianon jutott eszébe
