„Nagyon jól érzem magam itt, Debrecen nagyon szép város – kezdte Slimane Bouadla. – Ami a csapattársakat illeti, mindenki barátságosan fogadott, és az is nagy könnyebbséget jelent, hogy itt futballozik a testvérem. Rajta kívül is vannak franciául beszélő játékosok a keretben, tehát a kommunikációval sincs semmi problémám, remélem, hamarosan az angol nyelvvel is közelebbi barátságba kerülök, a magyar viszont egyelőre nagyon nehéznek tűnik. Azt hamar leszűrhettem, hogy a bátyámnak igaza volt: nemzetközi szinten is kitűnő csapat a DVSC-Teva. Óriási a konkurenciaharc, a középpályán jobbnál jobb játékosok vannak: Szakály, Czvitkovics, Selim, de sorolhatnám tovább a neveket. Ahhoz, hogy az első csapat közelébe kerüljek, nagyon sokat kell dolgoznom az edzéseken és azokon a mérkőzéseken, amelyeken szerepek kapok. Ha minden tőlem telhetőt megteszek, akkor nyugodt lesz a lelkiismeretem, a többi már a szakmai stáb elképzelésein múlik."
A 21 esztendős labdarúgó együtt lakik testvérével, Selim Bouadlával, akivel az érdeklődési körük is azonos.
„Otthon többnyire playstation-özni szoktunk, de szívesen sétálok a városban is, jól esik ismerkedni egy számomra idegen kultúrával. Egyébként nem nagyon járok el sehová, otthon ülök, időnként filmeket nézek, vagy az interneten olvasom a híreket" – adott bepillantást többnyire nyugodt hétköznapjaiba a francia középpályás.
Bouadla bevallotta, tetszenek neki a magyar lányok, de mivel itt nagyon kevesen beszélnek franciául, nehéz velük ismerkedni, valamint nem igazán passzol az ízvilágához a magyar konyha.
Zalai szamba – Judi Ádám jegyzete
