Somália: A Fradinál most nincs helye a bulizásnak

– Nem volt egyszerű az átigazolási ügye, hiszen már jóval a Magyarországra érkezése előtt megjelentek különböző hírek önnel kapcsolatban, össze is cserélték egy másik, szintén Somália nevű futballistával, majd a két klub is sokáig alkudozott egymással. Amire pedig pályára léphetett, már elég nehéz helyzetben volt a csapat a rossz bajnoki kezdés miatt. Ilyen körülmények között nem lehetett egyszerű a beilleszkedés.
– Igen, valóban nem volt egyszerű az ügyem, mert előbb a repülőjegyem körül adódtak gondok, majd a Bangunak meg kellett egyeznie a Ferencvárossal a szerződtetésemről. Utólag eljutottak hozzám a rólam megjelent hírek, de ezek nem foglalkoztattak. Az első perctől kezdve azon voltam, hogy bizonyítsam, nem véletlen, hogy engem választott ki Prukner László a menedzserek által beajánlott számos futballista közül, ugyanis úgy tudom, hogy sok brazil játékosról kapott felvételeket a mester. Most decemberig szól a kölcsönszerződésem a Fradinál, és azért dolgozom, hogy ezt meghosszabbítsa a klub. A beilleszkedés tényleg nem ment egyik napról a másikra. Egyrészt az időeltolódás miatt nehéz volt az átállás, másrészt pedig a társak csak a sokadik brazilnak tekintettek a sorban, kicsit idegenül fogadtak az elején. De ez valahol érthető is, nem csináltam ebből problémát, tettem a dolgom, és vártam a lehetőségre.

– Nemcsak ön, a csapat is nehéz időszakot élt, illetve él meg: amióta az Üllői úton van, már a harmadik szakvezető irányítja a gárdát. Hogyan látja Prukner Lászlót és Détári Lajost, mi változott az edzőcsere óta?
– Mindkét szakembert jó edzőnek tartom. Prukner Lászlónak külön hálás vagyok, amiért idehozott a Fradihoz. A két tréner alapvetően teljesen más típus. Prukner egy igazi pedagógus, aki ezért elméletibb, kicsit tudományosabb szemszögből közelíti meg a labdarúgást. Détári Lajos viszont egy nagy játékos volt, aki a saját személyes tapasztalatait próbálja átadni. Átérzi a labdarúgók helyzetét, az ő fejükkel gondolkodik, az edzéseken is ennek szellemében magyaráz.

– Mi a véleménye a játékáról? A csapatról?
– Úgy érzem, egyre jobban összeérik a társaság. Ebben annak is szerepe van, hogy Détári Lajos minden légióst arra késztet, hogy minél jobban megtanuljon magyarul. Ez elsősorban azért fontos, hogy a pályán meccs közben is minél többet tudjunk kommunikálni.

– A csapategységgel összefüggő kérdés: hogyan látja a távozó honfitársai, Alison és Felipe Félix ügyét?
– Fiatal játékosként nagyon tisztelem az idősebbeket, senkiről nem szeretnék rosszat mondani, de tény, nem szabad úgy viselkedni egy profi labdarúgónak, ahogy azt ők tették. Félixnek egy idő után már nem volt kedve játszani, nem úgy futott, nem úgy tette dolgát, ahogy az elvárható. Ezt a szurkolók is észrevették, szóvá is tették, és Félix eljutott egy olyan pontig, amikor már nem volt értelme a folytatásnak. Ha valaki nem tudja maximálisan odatenni magát a csapatért, akkor nincs értelme az egésznek, kár is erőltetni, ilyenkor jobb a mielőbbi szakítás. Alisonnal kapcsolatban is azt tudom mondani, egy profinak tudnia kell viselkedni, főleg egy idegen országban, és egy olyan nagy klubban, mint a Ferencváros.

– Ha már itt tartunk: Détári Lajos sokszor hangsúlyozta, hogy nála egy légiósnak sokkal többet kell nyújtania, mint egy magyar játékosnak. Ön is érzi, hogy a légiósokkal szemben nagyobbak az elvárások?
– Én azért jöttem, hogy a kezdőcsapat tagja legyek. Az pedig természetes, hogy ehhez jobbnak kell lennem, mint a posztomon szereplő magyaroknak. Hiszen, ha nem vagyok jobb, akkor nem játszom. Ez ilyen egyszerű, és érthető, hogy a szakmai stábnak magasak az elvárásai velem szemben, hiszen azért hoztak ide, hogy a segítségére legyek a csapatnak.

– Beszéltünk már arról, hogy még mielőtt Magyarországra érkezett, összecserélték egy másik, Somália nevű brazillal. De milyen az „igazi" Somália, vagyis Wergiton do Rosário Calmon? Milyen a családi háttere, mennyire bulizós típus – csapattársának, Andrezinhónak ebből lett ugye problémája –, honnan ered a művészneve?
– Mindenekelőtt csöndes, visszafogott gyerek vagyok, aki sosincs a középpontban. Nagyon fiatal vagyok, így még nincs saját családom. A szüleim és három testvérem – egy bátyám és két húgom van – Brazíliában élnek, és a fizetésem felét hazaküldöm nekik. Nem vagyunk gazdagok, így ahol tudom, támogatom a családot. Budapestet nem ismerem még eléggé, így nem is nagyon járok el otthonról. Az edzések között általában netezek vagy playstationön játszom. A bulizásról az a véleményem, hogy mindennek megvan a maga ideje és helye. Amikor egy csapat jól szerepel és van mit ünnepelni, akkor a feszített tempó mellett néha szükség is van arra, hogy elengedje magát az ember, szórakozzon egy kicsit, feltöltődjön. De nem egy olyan helyzetben, mint amilyenben most van a Ferencváros. A művésznevem onnan ered, hogy akkoriban, amikor otthon még a Bangu ificsapatában szerepeltem, volt egy híres, Somália nevű futballista, és a társaim hozzá hasonlítottak engem.

– Térjünk is át a „futballpályára". Milyen az igazi Somália játék közben? Melyek az erősségei, hogy érzi, mennyire sikerült megmutatnia eddig a valós tudását? Az első meccseken még egy kicsit gyámoltalannak tűnt, de a ZTE és a Győr ellen már akadtak jó húzásai, sőt az utóbbi meccsen csapata egyik legjobbja volt. Bár valami mintha még hiányozna...
– Igen, a gól az nagyon hiányzik! Azt hiszem, az sokat lendítene a játékomon is. Sokan mondták, hogy a Győr ellen nem volt szerencsém, mert Sztevanovics nagyon jól védett, de nem ezen múlott, a kapus azért áll a kapuban, hogy védjen. Nem voltam elég határozott, ezért nem találtam be. Támadó vagyok, mindig gólt akarok szerezni! Nekem teljesen mindegy, hogy a pálya melyik oldalán, milyen poszton futballozhatok, csak az a lényeg, hogy ne kelljen háttal állnom az ellenfél kapujának. Erősségem a gyorsaság és hogy technikás vagyok, ám nem nőttem nagyra és a 70 kilómmal megpróbálnak elnyomni a védők, ezért kell gyorsabbnak, ügyesebbnek lennem. Most, hogy a társak elfogadtak, és Détári Lajos is bízik bennem, egyre jobban kezdem elkapni a fonalat, tényleg csak a gól, a gólok hiányoznak.

– Az elmúlt időszakban már képet kaphatott az NB I-ről. Mit gondol, hány gólig juthat el még ebben az évben?
– Amint már mondtam, jelenleg decemberig szól a szerződésem, és jó lenne ha addig tíz találatig elérnék.

– Brazíliában több csapatban és osztályban is szerepelt már. Az NB I a legerősebb bajnokság, amelyben pályára lépett?
– Nem. Otthon játszottam az országos másodosztályban is, ahol nagyon sok az azonos képességű csapat, mindenki fel akar jutni. Az a pontvadászat talán erősebb a magyarnál.

– Visszamenne?
– Nem mostanában. Nekem jelenleg a Ferencváros az első, és azért dolgozom, hogy meghosszabbítsák a szerződésemet. Érzem a bizalmat Détári Lajos részéről, és mindent megteszek azért, hogy megháláljam ezt. Idővel persze szeretnék előrelépni, még erősebb bajnokságban játszani, de ennek még nem jött el az ideje. Jól érzem magamat Magyarországon, szeretnék jó ideig itt maradni.