„Az ominózus meccsen – talán szerénytelenség nélkül mondhatom – nagyon nagy gólt rúgtam, ráadásul bal lábbal szereztem a találatot, és miután tudvalévő, hogy a másik az erősebb lábam, így érthető, tényleg roppant boldog voltam – elevenítette fel 2009-es őszi emlékeit a játékos a haladas.hu-nak. – Emellett abban az időszakban nem volt stabil helyem a ZTE-ben, ezért is örültem a gólnak. Ugyanakkor a különböző videomegosztó és focival foglalkozó portálokon vissza lehet nézni, a gól után nem mutogattam, már csak azért sem, mert társaim örömükben hamar földre vittek.”
„Ezt követően a szombathelyi szurkolók kígyót-békát kiabáltak rám, ami szívük joga, hiszen mindenki azt ordibál a lelátón, ami jólesik. A második félidőben Kocsárdi Gergelyt lecserélte edzőnk – tőle én vettem át a kapitányi karszalagot. Nem emlékszem pontosan, mi történt, de akkor lehetett afférom a Haladás-drukkerekkel. Akárhogy is történt, elnézést kérek mindenkitől, akit akkor megbántottam, tényleg nagyon sajnálom a történteket. Még egyszer: elnézést. Azt javaslom, felejtsük el az akkor történteket, a Haladás játékosa vagyok, egy a célunk a drukkerekkel: minél előbbre kell végeznie a csapatnak. Rajtam biztos nem múlik, az esélyt megkaptam, igyekszem élni vele. Azt mindenesetre megígérhetem, hogy kettőzött erővel küzdök Haladás-mezben” – tette hozzá Horváth.