Mi köze a Man. Unitednek a Törekvéshez? - csapatnevek a világban II.

Kezdjük a magyar futball hőskorával, néhány nem feltétlenül közismert hátterű csapattal. A második magyar élvonalbeli bajnokság újonca a budai 33 FC („33″ Football Clubja), amely minden idők egyik legjobb hazai kapusát, Zsák Károlyt adta a futballéletnek. Az elnevezés eredete? Mint a teljes csapatnév is mutatja, egyszerűen 33 sportbarát (műegyetemi vezetőkkel) alakította meg a hosszú évekig élvonalbeli klubot.

Hogy óbudai vagy budai, az egy jó kérdés: a 33 FC-t sok forrás Óbudához köti, de a megalakítás helye Krisztinaváros és a klubház is a Horthy Miklós úton (ma Bartók Béla út) működött. A Harihárom nem tudott végig Harihárom maradni, mert ugyan a profi korszakban létrejött a Budai 33 nevű klub, azt azonban feljelentette a 33 FC, így a belügyminisztériumi döntés következtében át kellett nevezni Budai 11-re. A kiscsapat egyébként veretes történelme ellenére nem tudott komolyabb támogatást szerezni – a korabeli Nemzeti Sport szerint „mögötte nem sorakozott fel a kerület polgársága" –, így a pályán és azon kívül is állandó küzdelmet kellett folytatnia a nagyon szegény Hariháromnak a fennmaradásért.

A klubnak saját pályája nem volt, így joggal vehette volna fel a nemzetközi „Vándorok" csapat-ragadványnevet: ha a világfutballban Rovers vagy Wanderers névre bukkanunk – ez még spanyol ajkú országokban is előfordul –, az arra utal, hogy az egyesületnek nem volt saját pályája, így mindig „vándorolt" az épp bérelt pályák között.

Egy létszámemelés után 1903-ban került az élvonalba a Posta és Távírdai Tisztviselők Sportegyesülete (BPTTSE), azaz a Postás SE – az 1899-ben alapított, patinás klub évek óta a fennmaradásért küzd. Európai szinten egyébként ritkaság, hogy egy postáscsapat van az élvonalban, a postás alapítású klubok általában jóval alacsonyabb szinten játszottak. Néhány „postástestvér": Post SV Berlin (Németország, ma Pro Sport Berlin 24), Geelong Tramways Postal Employees Football (Ausztrália), Postal AFC (Skócia), Post SV Wien (Ausztria), a hazai klubok közül a Tatai, a Miskolci, a Pécsi vagy a Soproni Postás. Utóbbi Postásként indult, Távközlésként folytatta, Matávként jutott fel az élvonalba, és FC Sopronként szűnt meg 2008 tavaszán… A fővárosi postásokhoz visszatérve: a klub történetéhez hozzátartozik, hogy 1949-ben beleolvasztották a Postásba Deák „Bamba" korábbi csapatát, a Szentlőrinci AC-t, amely a „házasságba" az NB I-es jogot hozta „stafírungként"– így lett újból élvonalbeli csapat a Postás, amely fénykorában, 1905-ben megnyerte a magyar I. osztályú bajnokságot, ám az utolsó fordulóban, a Fővárosi TC ellen 7:0-ra megnyert mérkőzését vesztegetés miatt hónapokkal később a szövetség megsemmisítette, a meccset mindkét együttesnek vereséggel számította be, így a klub hiába ünnepelte meg a bajnoki címet, jobb gólaránnyal az FTC lett az 1905. évi aranyérmes.

A TTC ezúttal nem a Tétova Teve Clubot, hanem a Terézvárosi Torna Clubot jelölte, amely először Fővárosi Torna Club néven alakult – így az 1904-es szezonban két FTC is volt... Szintén ekkoriban fordult meg az élvonalban a nyomdászok csapata, a Typographia, amely máig tart egy rekordot: 20:0-ra verte meg a gárdát az MTK, így ez az élvonalbeli bajnokságok legnagyobb különbségű veresége...

Érdekesség, hogy nemcsak a nyomdászoknak, de a könyvkötőknek is volt futballklubja, utóbbi a Compactor Sport néven működött – amíg bele nem olvadt már a második világháború után az akkor már Tipografia csapatába.

„Nyomdásztestvérek" Európából: CUPFC (Cambridge Egyetemi Nyomda, Anglia), OUPFC (Oxfordi Egyedemi Nyomda, Anglia), Midi-Libre Presse (Franciaország), FC Schötz 1927 (Svájc). A könyvkötők és nyomdászok a német nagyklubok közül az 1. FC Kaiserslautern alapításában játszottak szerepet.

A magyar futballtörténet egyik enigmája a NemzetiSC, mely 1910-ben hatalmas meglepetésre bajnoki bronzérmes lett. Ami biztos: a klub színösszeállítása fekete és fehér volt, és a BTC kilépett játékosai alapították meg. Valódi „Wanderers": saját pályája nem volt, kötődése szintén nem, 1939-ben a klubot ért méltánytalanság miatt oszlatta fel magát.

Magyarország vasutasklubjai közül elsőként élvonalbeli érmet a Törekvés szerzett. A kőbányai csapat a MÁV Északi Főműhelyének sportklubja volt, a legenda szerint hét vasutas alapította – 1900-ban, így ez hazánk első vasutas sportklubja is, a DVSC (Debrecen MÁV-műhely, 1902), a Testvériség (Istvántelki Főműhely, Rákospalota, 1909), a Székesfehérvári MÁV Előre (Székesfehérvári Déli Vasúti TK, 1909), Szolnoki MÁV (1910), a napokban centenáriumot ünnepelt BVSC (Zugló, 1911), a Miskolci VSC (1911), a Haladás (Szombathely MÁV-műhely, 1919), a PVSK (Pécs, 1919), a Hatvani Vasutas (1920), a Bp. MÁV Előre (Budapest, 1925), a Dombóvári Vasutas (1927), a Nyíregyháza (NYVSC, 1928) vagy a Ceglédi VSE (1935) előtt. A csapatok címerén a szárnyas kerék mutatja (mutatta) a vasutascsaládhoz tartozást.

Ez a család nemzetközi szinten is jelentős, csak néhány vasutascsapat a labdarúgóvilágból: Lokomotiv Moszkva (Oroszország), Lokomotiv Szófia (Bulgária), Lokomotive Leipzig (Németország), Paulista, Noroense, Ferroviário AC (Brazília), Harrington Railway AFC (Anglia), Inverurie Loco Works (Skócia), Lech Poznan (Lengyelország), Pakistan Railways FC (Pakisztán), Zeljeznicar (Bosznia), CURCC (Uruguay), CFR Cluj (Kolozsvári Vasutas, Románia), Locomotiva Bucuresti (Románia), Railways FC (Ausztrália), Ferrocarril Oeste (Argentína), Incshon Korail (Dél-Korea), JEF United (Japán), Adana Demirspor (Törökország – Demir = Vasút).

És tulajdonképpen a Manchester United is: az MU jogelődjét, a Newton Heath csapatát vasutasok alapították meg, mint ez a Newton Heath Lancashire and Yorkshire Railways Football Club teljes névből is látszik.

Essen szó még egy nagy nemzetközi sportklub-család legeredményesebb magyar képviselőjéről, a Vasasról. A Vas- és Fémmunkások Sport Clubja 1911-es alapítását követően 1916-ban már az első vonalban szerepelt, amelynek hosszabb-rövidebb kihagyásokkal azóta is meghatározó tagja. A vasascsapatok közül NB I-es volt még később a Diósgyőr (Diósgyőri-vasgyári Testgyakorlók Köre, azaz DVTK), a Salgótarjáni Vasas (még Salgótarjáni SE néven, később Kohász lett), a Győri Vasas, a Csepeli Vasas, a Dunaújváros (Dunaferr) és az Ózdi Vasas (majd Kohász).

Ismét egy kis nemzetközi kitekintés: vasas egyesület minden Metallurg vagy Metalurh (pl. Metalurh Doneck). További példák – Metaliszt Harkiv (Ukrajna), Liepajas Metalurgs (Lettország), Metallurg Bekobod (Üzbegisztán), Metallurg Krasznojarszk (Oroszország), Stal Mielec (Lengyelország), Stalkameratene (Norvégia), Pohang Steelers (Dél-Korea), al-Alaminium (Egyiptom), Zob Ahan (Irán), Stahl Eisenhüttenstadt (Németország), Betlehem Steel (Egyesült Államok), Brymbo FC (Wales), Vuhan Steelworks (Kína), vagy a jelenlegi román bajnok, az Otelul Galati.

A fenti két kategória „metszetében" volt a vasutascsaládba és a vasascsaládba is tartozó Ganz TE, később Ganz-MÁVAG Vasas SE, a Győri ETO pedig eredetileg Győri Vagongyár ETO néven jött létre, nála a kapocs a vasút és a vasipar között az, hogy a Vagongyár vasúti eszközöket gyártott. Győr városának egyébként „igazi" vasutascsapata is volt, a MÁV DAC.

A profizmus bevezetésével – 1926 – új csapatok korszaka jött, hisz – hogy mást ne mondjunk – a vidéki egyesületek teljes jogú tagjai lettek az élvonalnak. Köztük a Szegedi Bástya, amely a két, valaha élvonalban szerepelt Bástya nevű csapat közül az első volt. A címerben (nem meglepő módon) bástya szerepelt, viszont nem a rendíthetetlen erő szimbólumából származott a név: a csapat mecénása bástyai Holtzer Tivadar volt, és a Szegedi AK 1926. június 26-án ezért vette fel a nevét.

A vidéki nagyvárosok csapatai máshol könnyebben köthető nevet vettek fel: a szombathelyiek Sabaria néven játszottak, a kaposváriak Somogy FC-ként, a pécsiek Baranya FC néven, a debreceni profiklub neve Bocskai (az eredeti címer szerint Bocskay) lett, a miskolciak Attila néven működtek. Nem feltétlenül sokáig – a Bocskai, a Somogy és az Attila is anyagilag ment tönkre a versenyfutásban. A profi csapatok az amatőr klubokhoz kötődtek (tulajdonképpen önálló profi szakosztályként), már ha tehették, a MÁV például kategorikusan megtiltotta egyesületeinek a professzionalizálódást.

A profi korszak rövid sikertörténetei közé tartozik a Phöbusé, amely vállalati csapatként, Újpesten viselte a kék-sárga színeket: az 1905-ös alapítású, a MÁV-val is szoros kapcsolatot ápoló Phöbus Villamossági Rt. együttese volt (Phoebus pedig a római napisten, a név jelentése „fénylő"). A klub a pályán sosem esett ki az élvonalból (középcsapatnak számított, mely többször a dobogóért is harcban állt), viszont 1940-ben egyaránt anyagi és politikai okokból feloszlatta magát. Az 1936–1937-es szezonban már villanygyári belvillongás is volt, egyszerre szerepelt ugyanis az élvonalban a Phöbus és az Elektromos – Újpesten és a Tromos pályáján is a Phöbus nyert (5:3, 2:1).

1937-ben újoncként – és soraiban minden idők egyik leggólérzékenyebb magyar csatárával, Takács II Józseffel, kispadján egy legendával, Schlosser Imrével – bukkant fel a futballban igen ritkának (ritka rondának?) számító szürke-barna színkombinációt választó Taxisok (Szürketaxi). A valaha volt egyik legjobb nevű magyar csapat rövid élvonalbeli korszaka során szép lassan csúszott vissza, 1940-ben már (Autotaxiként) csak a BLASZ-ba nevezett. A Szürketaxi – a kackiás bajuszú Haltenberger Samu cége – a Főtaxi elődje volt.

Hasonlóan rövid volt dicsősége, de hosszú a névlistája a budafoki Gammának, amely története során volt Gammagyár, Szentimrevárosi SE, Budafok FC, Gamma, Budai Barátság, Budai Munkás majd lett a teherautó-fuvarozók szövetsége csapataként már a II. világháború után MATEOSZ és Teherfuvar, mielőtt beolvasztották volna a Bp. Előrébe...

A Gammának volt némi hátszele is („jól feküdt" a hatalomnál, optikai cégként folytatott tevékenysége mellett rendkívül sikeres lőelemképzőket is forgalmazott), a háborús konjunktúra jó anyagi helyzetbe hozta, így évekig versenyképesnek számított. A háború idején több játékos azért is a Gammához igazolt, ment mentesült a frontszolgálat alól.

Ezekben az években járta meg az élvonalat a budapesti közlekedési vállalat csapata, melynek szurkolói akkor még nem kiabálhatták, hogy „Száguld a troli, száguld a busz, BKV-csatár kapura húz!", mivel se troli, se BKV nem volt még – az együttes BSZKRT-ként szerepelt az első osztályban.

A világháborús években közel nem volt mindegy, melyik csapatnak milyen a kapcsolata a hatalommal – az MTK-t (Hungária) feloszlásba hajszolták, a gyári munkáscsapatként baloldali Vasasra ferde szemmel néztek, így utóbbinak nevet kellett váltani, és Kinizsi Vasasként, majd Nemzeti Kinizsiként szerepelt. A politika rátelepedett a csapatokra, ennek illusztrálására még egy példa: a Ferencváros élére Jaross Andort nevezték ki, aki belügyminiszterként tevékenykedett és – többek között a zsidók deportálásának irányításáért – 1946-ban halálra is ítéltek. Ez tökéletes ürügyet szolgáltatott a későbbiekben az FTC megbélyegzésére is...

Az 1948–1949-es szezon egy ideig az utolsó, mely a „megszokott" csapatneveket vonultatta fel – a politikai rátelepedés most a baloldalról jött. A tabellára néző 1949–1950-ben már sem Ferencvárost, sem Kispestet, sem Újpestet nem talál...

A névváltoztatási hullám persze fentről jött, kvázi parancsban. A legjobban a Kispest járt, melynek nem volt „nagypolgári, burzsoá" háttere, a KAC-ből Bp. Honvéd, a honvédség kirakatcsapata lett. Nagyon sok katonacsapat jött létre akkoriban szerte az országban– a Szegedi Honvéd az élvonalat is megjárta – évekkel később a Honvéd-gárdák egy-egy ismertebb, a katonasághoz, a honvédséghez kapcsolódó személyiség nevét vették fel (lásd táblázatunkat!).

Az MTK a Textiles szakszervezet csapataként Textilesre váltott, a Ferencvárost 1950. február 16-án beolvasztották az ÉDOSZ SE-be (Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szövetsége), a „közös" klub csapata az NB I-es jogot és a játékoskeretet a Fraditól, a nevet az ÉDOSZ-tól „örökölte".

Az Újpest a Rendőr Atlétikai Klubbal történt összeolvadás után elvesztette a kerületre utaló nevet, 1950. áprilisában Bp. Dózsa lett belőle, a már említett MATEOSZ Teherfuvar. Az addig Bányász nevet viselő csapatok testületileg Tárnára (ld. Dorogi Tárna, Salgótarjáni Tárna, Tatabányai Tárna) váltottak, majd egy-két év múlva visszatértek a Bányászhoz. A vasutascsapatokból majdnem egységesen Lokomotív lett, majd 1955 és 1956 között az idegen hangzású Lokomotív helyett Törekvés néven szerepeltek tovább, míg ′56 után vissza nem tértek a Vasutashoz.

A példa persze a szovjet „nagy testvér" szervezete volt. 1949-ben a szovjet mintájú szakszervezeti-csúcsegyesületi rendszer terve már megvolt, ezt követték a fenti fúziók és névváltoztatások, amelyek 1950 elején „végigsöpörtek" a tradicionális klubokon.

És még nem volt elég: a felső vezetés elégedetlen volt az átszervezéssel, 1951 januárjában a SZOT országos tanácsa levezénylésével jött az újabb (és durvább) változtatási hullám.

A Ferencváros ezúttal Kinizsi lett (molnárfiú – élelmiszeripar...), színeit (mint minden Kinizsiét) fehér-pirosra változtatták. Az MTK-ra az Államvédelmi Hatóság szállt rá, a szín piros-fehér lett, a csapat neve Bástya (az ÁVH az állam bástyája, ugye...). Mindent megpróbáltak szovjet mintára átszervezni – egy kis lista a kötelező névváltoztatásokról.

És akkor a szovjet elnevezések: a szakszervezeti csapat Szpartak (itt ugye Spartacus), a honvéd CSZKA vagy SZKA, a vasutas Lokomotiv, a fegyvergyári Zenit, a traktorgyári Traktor (nálunk is volt), a bányász Sahtyor (= bányász). Látható, nem vallottak túl nagy fantáziára a magyar megfelelők, bár a belügyesek legalább azt elérték, hogy ne legyen Dinamo Budapest.

A jellegzetes D-betű megmaradt, Dinamo helyett viszont Dózsa lett, ha már volt egy megfelelő történelmi személy...

A klubok többsége (miután a SZOT beletörődött a csapatokra erőszakolt rendszer szétesésébe) 1956 után kapta vissza nevét – adott esetben színét is –, innen kezdve békés mederben csordogált minden: az FTC és az MTK neve már nem került veszélybe (utóbbi a Vörös Meteorral fuzionálva kapott egy -VM toldalékot), a Honvéd maradt Honvéd, az Újpest (és a többi belügyhöz kötődő csapat, Egri Dózsa, Pécsi Dózsa stb.) maradt Dózsa, a Bányászok és a Kohászok meg egyenesen virágoztak.

Az „új fiú" névügyileg a székesfehérvári Videoton, mely eredetileg Vadásztölténygyári Vasas – újabb remek név – volt (egy időben a sárbogárdi csapat Sárbogárdi Videoton néven szerepelt). A Vadásztölténygyárt lőszergyártó eredete a világ Arsenaljaival (Arsenal FC, Arszenal Kijev, Arsenal de Sarandí stb.) hozza egy platformra.

A szponzornevek „elhajlásairól" (Győri Dózsa-Horváth Gumi vs. Körmend-Pumtex Babati Hús FC...) az előző részben már ejtettünk szót, ejtsünk szót egy olyan csapatról is, mely Magyarországon ritkaságnak számító módon a tulajdonos nevét viselte: ez a rövid, kilencvenes évekbeli korszak után jobblétre (?) szenderült Stadler FC. A magyarországi görög bevándorlók településének, a Beloiannisznak a csapata jelenleg AEK Beloiannisz – az AEK eredetileg az emigrációba kényszerült konstantinápolyi (Isztambul) görögök csapatait jelöli, a görög AEK-eknél és PAOK-oknál a klubszínekben feltűnik a fekete (mint a gyász jele) és az összezárt szárnyú (szintén gyászoló) bizánci sas.

A mai napig aktív a patinás, 1912-es alapítású Siketek SC, mely az év júniusában Siketnéma Sport Club néven vált egyesületté, és azóta is viseli az akkor meghatározott lila-fehér színeket.

ÉS EGY KIS SZÓRAKOZÁS

A névtörténelem után a cikksorozat első része nyomdokain haladva: különös, adott esetben vicces nevek a magyar futballtörténetből, némi magyarázattal.

Bohn (azaz Bab) FC volt a neve a Bohn József klubtulajdonosról elnevezett békéscsabai egyesületnek, a téglagyári együttes magyar amatőrbajnoki címet is szerzett. A Drogisták együttesének elnevezése természetesen nem a kábítószerezésre utalt, hanem arra, hogy drogériai asszisztensek csapatáról van szó, az 1936-os II. osztály Kárpáti-csoportjának 12. helyén pedig a Gránát végzett.

A tevékenységi körében többek között angol juta és kenderkóc vásárlásával foglalkozó Hangya Termelő-, Értékesítő- és Fogyasztási Szövetkezet futballklubja a Hangya SE volt. A szövetkezetet 1898-ban alapították, célja a hivatalos megfogalmazás szerint a vidék szövetkezeti áruellátása és mezőgazdasági termékek értékesítése volt – a Hangya a második világháború után „reakciós" és „kulák" lett, így a sportegyesületnek is befellegzett.

A Gyömrői úton állt a Magnezittégla-gyár, csapata (több fúziót követően) a kíméletlen Kőbányai Tűzálló néven futballozott. Nem kevésbé kemény a valódi Magyar Acél sem (acélgyári csapat), és valósággal kábít az 1986-os Szabad Föld-kupagyőztes Mákvölgyi Bányász (ha valaki be szeretné tájolni, Borsodban, Múcsony mellett – Alberttelepen – keresse).

Ha van csapat, amely legálisan kokszolt, az a Nagymányoki Brikett, a Munkaerőhivatalok csapatának, a Budapesti Munkaerőtartalékok SE-nek pedig a játékosai a pályán mutathatták meg, hogy van még bennük munkakedv (és tartalék). Budai II László a Hutterben (ha jobban tetszik, későbbi nevén a Növényolaj Kinizsiben) tette meg karrierje első lépéseit. Csongrádban játszott a Bütyök Csárda Mártély, Győr-Moson-Sopron kanárijai pedig – a színeket a Norwichtól vették át – az Ifjú Kenyér Börcs Községi SE-ben rúgják a bőrt.

A Trianon után alapított – színeivel is a reményt kifejező – Váci Reménység a Pest megyei város tradicionális csapata, Vasban honol az ÖTE Sugárcső Ikervár, Teskánd csapata a Let's Do It Technoroll-Teskánd SE. Zalaegerszegnek is van Tungija (Tungsram), ez a Zalaegerszegi Becsali Tungsram Labdarúgó SE.

Zárjunk Zalában, egy olyan klubbal, amelyet már röviden említettünk az előző részben: a Kiskanizsai Sáskákkal. A csapatnév amerikaias ihletésűnek tűnik, pedig nem a kilencvenes években eszelte ki egy nagyon pihent vezető, Nagykanizsai Sáska már a negyvenes években létezett, a régi klubcímerben is benne van a rovar, a csapat pedig volt Kiskanizsai Sáska EPOSz, Kiskanizsai Sáska, Kiskanizsai Sáska Petőfi, natúr Kiskanizsa, most meg ismét „elsáskásodtak". A magyarázat? A legjobbal a kanizsaikultura.hu szolgál:

„Lakossága - amelyet messze vidéken évtizedek óta csak "sáskák"-nak neveznek - etnikailag, mint annyi más helyen, itt is több népelemből alakult ki. (...) A "sáska" név eredete is itt keresendő. Kiskanizsa dolgos, ügyeskedő asszonyai ugyanis úgy ellepték Dunántúl piacait, mint a sáskák a rétet. "Legelnek ezek mindent, mint a sáskák". – mondták róluk sokan. A kiskanizsaiak azonban nem szégyellték ezt a nevet, sőt büszkék voltak rá és szorgalmuk és ügyességük jelzőjeként fogadták."

Ezzel alighanem a Kiskanizsa érdemli ki a legkülönlegesebb eredetű magyar csapatnév címet.