Csaknem 30 külföldi edző bukott meg az NB I-ben

Évtizedes dilemma, hogy kellenek-e külföldi edzők a magyar klubcsapatok élére, vagy sem. Az eredmények inkább azt támasztják alá, hogy nem kellenek.

Többször bebizonyosodott már, hogy a messziről ideérkező szakemberek nehezen tudnak alkalmazkodni az itteni viszonyokhoz. Mert bár a„labda Magyarországon is gömbölyű" (ki tudja, lehet, hogy éppen ez a baj…), a külföldi tréner igazán csak munkába állása után szembesül az itthoni, jobbára katasztrofális stadion- és pályaviszonyokkal, a magyar labdarúgók mentalitásával, azzal, hogy az időjárás november és március között inkább teremfutballra alkalmas, és még sorolhatnánk. A legtöbb külföldi edző néhány hónap után fogja a sátorfáját, és odébb áll – van aki magától, van, akit küldenek.

SCASNY ÉS „KÉRÉSZÉLETŰ” KÜLFÖLDI KOLLÉGÁI

2011 áprilisában a Debreceni VSC cseh vezetőedzője, Zdenek Scasny„dobta be a törülközőt”, a BFC Siófok ellen a Nagyerdőben elszenvedett 3–2-es vereség után a szakember lemondott posztjáról – ezt a vezetőség elfogadta.Scasny hét bajnoki mérkőzésen ült a Debreceni VSC kispadján (mérlege 1 győzelem, 3 döntetlen és 3 vereség)–ez a rövid munkásság nem számít egyedi esetnek a külföldről érkező edzők között.

1994 nyarán az NB II-ből frissen feljutó Stadler FC-nél Ioan Patrascu lett a vezetőedző, ám a román szakember nem sokáig élvezte Stadler József bizalmát, a 7. forduló után – egy győzelemmel és hat vereséggel a háta mögött – leváltották, az addigi szakosztály-igazgató, Sándor István lett a vezetőedző. Patrascu a 2002–2003-as szezonban rövid ideig a Kispestet is irányította, ám mivel nem volt A-licences diplomája, ezért hivatalosan nem ő volt a vezetőedző, hanem Gujdár Sándor…

2001 nyarán egy horvát szakember bukkant fel Angyalföldön, Slavko Kovacic, aki megalapozta a Vasas az évi kiesését, hiszen az első öt fordulóban nulla pontot szerzett a csapattal – nem csoda, hogy menesztették. Utóda Komjáti András lett.

Sopronban Dario Bonetti kétszer is volt rövid ideig vezetőedző. A 2005–2006-os bajnokság közben Selymes Tibort váltotta a kispadon, ekkor tíz bajnokin irányította a soproniakat (mérlege 5–2–3), majd Vass László lett helyette a vezetőedző. Egy évvel később, 2007 tavaszán Csertői Aurél helyett bízták meg a szakmai munka irányításával, ekkor kilenc meccsen ült a kispadon (4–2–3).

Nála jóval kevesebb lehetőséget kapott a szintén olasz Roberto Landi, aki 2006 őszén, a 3–5. fordulóban három bajnoki mérkőzés erejéig mondhatta magát az FC Sopron vezetőedzőjének (mérlege 1–0–2).

A leghűségesebb városban felbukkant még egy olasz mester, Vincenzo Cosco, akit 2007 szeptemberében a klub új olasz tulajdonosa, Antonio Righi vezetőedzőnek szerződtetett, de mivel a szakembernek az ehhez szükséges végzettsége nem volt meg, ezért – bár a gyakorlatban néhány mérkőzésen ő irányította a csapatot – hivatalosan nem számított vezetőedzőnek, a játékvezetői jegyzőkönyvekben Végh Tibort jelölték meg az FC Sopron vezetőedzőjeként.

Coscóhoz hasonló cípőben járt 2007 tavaszán Vácott az olasz Nicola Fitta, aki megfelelő papírok hiányában csak pályaedző lehetett, így egy ideig Nagy Tibor segítőjeként dolgozott.

A Videoton, a Ferencváros és a Vasas korábbi remek labdarúgója, Zoran Kuntics nem sokáig bizonyíthatta Diósgyőrben, hogy érti az edzői szakmát, 2005 őszén vezetőedzőkéntkét NB I-es meccsen ülhetett a kispadon, mérlege egy döntetlen, egy vereség. Később az NB II-es Ferencváros vezetőedzője is volt.

Akadt olyan külföldi edző, aki nem is irányította NB I-es meccsen a rábízott együttest. 1999 januárjában a BVSC Dragan Szekuliccsal kötött szerződést, ám azt február közepén fel is bontotta, így a szerb szakember csak a felkészülés során dolgozhatott a zuglóiakkal, a tavaszi szezonban már Tajti József irányította a BVSC-t. Szekulics egyébként korábban a Videotonnál Szlobodan Kusztudics segítője volt.

Diósgyőrben 2006 nyarán megegyeztek a spanyol Yago Aguilar Azónnal, ám ő nem jött azonnal, hanem csak hitegette a DVTK vezetőit, végül meggondolta magát, és nem lett a diósgyőriek szakvezetője. Mindez három és fél héttel a bajnoki rajt előtt derült ki…

ŐK SEM TÖLTÖTTÉK KI A SZERZŐDÉSÜKET

Békéscsabán 1996 nyarán Silviu Iorgulescu lett a csapat edzője. Ő azt megelőzően Pásztor József segítőjeként öt évig dolgozott a viharsarkiaknál, vezetőedzőként azonban nem jutott neki ennyi idő. Csak az ősszel irányította a Csabát, decemberben közös megegyezéssel szerződést bontottak vele (utóda Bozai Gyula lett). A 14. helyen tanyázott ekkor az Előre FC, Iorgulescu mérlege a 17 bajnokin: 4–3–10.

Szintén az 1996–1997-es bajnokságban volt külföldi edzője a Videotonnak. A fehérváriak Szlobodan Kusztudiccsal a kispadon vágtak neki a szezonnak, de a 19. forduló után a vezetőség szerződést bontott a jugoszláv mesterrel. Az ok: eredménytelenség (a 13. helyen szerénykedett a Vidi), Kusztudics mérlege a 19 bajnokin: 4–6–9.

Emlékeznek még Ralf Wilhelmsre? A német származású, évekig az Egyesült Államokban élő és dolgozó edző 1998 nyarán nagy reményekkel érkezett Magyarországra, Konsztantinosz Mokalisz – akivel együtt futballozott az USA-ban –, a III. Kerület FC ügyvezetője csábította Óbudára. Wilhelms csak az őszi szezont töltötte a Kerületnél, 17 mérkőzésen mindössze három sikert könyvelhetett el (ebből egyet a zöld asztalnál szerzett meg a Kerület, a Vasas elleni, 6–0-ra elveszített mérkőzés sikeres megóvása után), emellett három döntetlen és 11 vereség volt a mérlege.

1999 őszén Mucha Józseffel vágott neki a bajnokságnak a Ferencváros, de a negyedik forduló után a szakembert leváltották, és a horvát Stanko Poklepovic lett a vezetőedző. Ő ugyan a szezon végéig a Fradinál maradt, de a nyáron szerződést bontottak vele. 29 bajnokin irányította az FTC labdarúgócsapatát, amely az 5. helyen végzett a bajnokságban. Mérlege: 14–7–8

Aldo Dolcetti azon kevés külföldi edzők közé tartozik, akik két magyar csapatnál is megfordultak – így viszont két helyen kellett idő előtt befejeznie a munkát. A Budapest Honvédnál 2005. június és 2006. október között majdnem másfél szezont töltött el, előbb a 13. helyen végzett a csapattal, majd második idényében a 9. forduló után a 10. helyen adta át az együttest Supka Attilának. 39 kispesti bajnokiján 11–11–17 volt a mérlege. Egy évvel később, a 2008-as esztendő elején a 10. helyen álló Siófokot vette át, és a Balaton-partiakat sikerült a 14. helyre kormányoznia, 14 bajnokin 2–3–9 volt a mérlege. Ha nincs a megszűnt FC Sopron és a harmatgyenge Tatabánya, kiesik a Siófok… Dolcetti mindenesetre arra büszke lehet, hogy a külföldi edzők közül az utóbbi három évtizedben csak Tomiszlav Szivics és Marijan Vlak ült nála több magyar élvonalbeli mérkőzésen a kispadon. Az olasz 53 találkozón irányított, Szivics 78-cal zárt, Vlak 64-nél tart.

2006 nyarán az Újpest Bicskei Bertalant szerződtette, aki az UEFA-kupában a liechtensteini Vaduz elleni csúfos hazai vereség (0–4) után lemondott, s helyette egyik segítője, Valére Billen lett a lilák vezetőedzője. A belga szakembernek nem volt ismeretlen az újpesti közeg, hiszen előtte egy évig Mészöly Géza másodedzőjeként dolgozott. Billen fél idényt töltött vezetőedzőként Újpesten, 17 bajnokin ült a kispadon (9–2–6 a mérlege), vele az őszi szezon végén a 4. helyen állt a gárda, majd felbontották a szerződését. Utódja Urbányi István lett.

2007 nyarán a szerb származású – de német állampolgársággal is rendelkező – Szlavko Petrovics lett a ZTE FC vezetőedzője. Ő sem váltotta meg a világot, 2008 áprilisában, a 25. forduló – a Vasas elleni 1–0-s vereség, 7. hely – után távozott, mérlege a 25 bajnokin: 11–5–9.

2008 januárjában Octavio Zambrano lett a szinte kilátástalan helyzetben lévő FC Tatabánya vezetőedzője. Az ecuadori szakember csak a megszűnt Sopron ellen ajándékba kapott győzelmet könyvelhette el sikerként, a 14 lejátszott bajnoki meccsből mindössze két pontot szerzett csapata, amely kiesett az NB I-ből.

A 2008–2009-es bajnokság téli szünetében (Egervári Sándor menesztése után) a szerbDragoljub Bekvalac érkezett a Győri ETO FC-hez, ő 15 bajnoki mérkőzésen irányította az ETO-t (6–7–2), majd a nyáron önként távozott a Rába partjáról.

2008 áprilisában Csank János helyett Bobby Davison lett az NB II-ben szereplő, a feljutásért egyre reménytelenebbül küzdő Ferencváros vezetőedzője. Vele a következő kiírásban (2008–2009) feljutott az élvonalba a Fradi, ám az NB I-ben már nem töltötte ki szerződését az angol edző: a 11. forduló – a Kecskeméten elszenvedett 3–1-es vereség – után Craig Short váltotta Davisont (akinek magyar első osztályú mérlege: 11 bajnoki, 2–4–5) a kispadon.

Shortnak egyébként nem volt meg a megfelelő licence, így a szövetségnek hivatalosan Tuboly Frigyest nevezték meg vezetőedzőnek… Craig Short 19 meccsen irányította a zöld-fehéreket (8–7–4), majd 2010 nyarán nem ajánlottak neki új szerződést, hanem Prukner Lászlót nevezték ki vezetőedzőnek.

És még folytatjuk a s(h)ort.

A 2009–2010-es bajnokságban a Ferencváros mellett három másik fővárosi csapatnál is külföldi edző dolgozott. Újpesten William McStay irányított, ősszel még kifejezetten jól állt a csapattal, ám a tavaszi szezon elején hat meccsből ötöt elveszített az Újpest, a Magyar Kupában a ZTE elleni párharcban is rosszul állt, így a skót szakember távozott a Megyeri útról. Mészöly Géza váltotta őt, aki a hátralévő kilenc fordulóban veretlen maradt a lilákkal. McStay 21 NB I-es mérkőzésének mérlege: 10–2–9.

A Vasasnál Giovanni Dellacasa viszonylag sokáig bírta, hiszen 24 NB I-es bajnokin ült az angyalföldiek kispadján (5–7–12 a mérlege). Az új tulajdonosi körrel érkezett a 2009–2010-es szezon téli szünetében, és nemcsak a tavaszt csinálta végig, hanem a következő idénybe is belekezdett, ám kilenc forduló után (a debreceni vereséget követően) megváltak tőle, mert a csapat a 13. helyen szerénykedett. Utóda, Komjáti András lényegesen eredményesebben dolgozik nála, hiszen a Vasas már a 7. a tabellán.

Dellacasánál is több jutott Massimo Moralesnek Kispesten. Az olasz szakember 2009 őszén Sisa Tibortól vette át a stafétabotot, és 2010 novemberéig irányította a csapatot, majd az Újpest elleni 3–1-es vereség után vette a kalapját. 33 NB I-es meccsen 13–11–9 a mérlege.

Az Újpestnél 2011 augusztusában, a negyedik forduló – négy vesztes meccs – után menesztették Mészöly Gézát, helyére Zoran Szpisljak érkezett. A szerb szakember nem volt ismeretlen Magyarországon, korábban ugyanis a DVSC-nél Herczeg András segítőjeként dolgozott. 19 bajnoki mérkőzésen irányította az Újpestet (az elsőn, a kaposvári találkozón még nem ülhetett le a kispadra), mérlege 6 győzelem, 4 döntetlen, 9 vereség. A lila-fehérekkel a Magyar Kupa elődöntőjébe jutott, de a DVSC elleni párharc visszavágója előtt néhány órával egyik segítője, Marc Lelievre váltotta őt a kispadon.

A SIKERESEBBEK KÖZÉ TARTOZTAK

Akadt azért olyan külföldi szakember is, aki bajnokságot nyert Magyarországon.

Martti Kuusela 1992 őszén vette át a Kispest-Honvéd irányítását a menesztett Verebes Józseftől (pontosabban az egy meccs erejéig megbízott vezetőedzőként tevékenykedő Szurgent Lajostól), és úgy összekapta a csapatot – főleg erőnlétileg –, hogy a kispestiek megnyerték a bajnokságot. A következő szezonban azonban a finn mester sem tudta kitölteni a szerződését, 1994. március 28-án – az ETO-tól elszenvedett 5–1-es vereség és az Újpest elleni hazai 1–1 után – felmondtak a szakembernek, akinek kispesti mérlege a 40 bajnoki mérkőzésén: 24–8–8.

Az utód Dimitrije Davidovics lett, akivel a hátralévő fordulókban kifejezetten jól szerepelt a Honvéd (11 meccsen kilenc győzelem, két döntetlen), és a második helyet szerezte meg. Ám a következő szezon neki sem jött össze, az őszi félév végén ugyan a 3. helyen állt a csapat, de a hajrában zsinórban elszenvedett három vereséget nem bocsátották meg neki, és a télen mennie kellett. NB I-es mérlege: 26 bajnoki, 18–4–4.

2006 augusztusában, a bajnokság 2. fordulója után – túl a Rabotnicski Szkopje elleni BL-kiesésen–Miroslav Beránekváltotta Supka Attilát a Debreceni VSC kispadján. A cseh szakember az első évben a bajnokságban aranyérmet szerzett a Lokival, és a Magyar Kupa döntőjébe vezette a piros-fehéreket (a fináléban veszítettek a Bp. Honvéd ellen), a következő szezonban viszont nem tudott csodát tenni a csapattal a BL selejtezőjében (kiesés a svéd Elfsborg ellen), az ősz végén a bajnokságban„csak" a harmadik helyen állt a DVSC, így a vezetők nem hosszabbították meg lejáró szerződését. Szezon közben távozott tehát ő is. Beráneknek 43 bajnokin 29–7–7 volt a mérlege.

Henk ten Cate ugyan nem nyert bajnokságot az MTK-val, de az itt töltött egy esztendő alatt jól szerepeltek vele a kék-fehérek. A holland szakember kifogta azt az időszakot, amikor a Dunaferr – Egervári Sándor keze alatt – nagyon erős csapattá formálódott, így az MTK az újvárosiakat nem tudta megelőzni a tabellán, a bajnokságban„csak" második lett. A Magyar Kupát viszont megnyerte, és a nemzetközi porondon is akadtak sikerei. A BL-be nem jutott be (a Croatia Zagreb ellenében esett ki az MTK), az UEFA-kupában viszont emlékezetes csatában búcsúztatta a török Fenerbahcét. 33 bajnokin ült az MTK kispadján, mérlege: 19–9–5.

Marijan Vlakis a sikeresebb külföldi mesterek közé tartozik, hiszen az 1998–1999-es bajnokságban ezüstérmet nyert a Ferencvárossal. A horvát szakember a télen vette átNyilasi Tibortóla 7. helyen tanyázó csapatot (első bajnokiján a Fradi 7–1-re kiütötte a III. Kerületet!), és a második helyre vitte fel, ám a nyáron nem fogadta el a klub szerződéshosszabbítási ajánlatát, és a Croatia Zagreb edzője lett. Ferencvárosi mérlege 17 meccsen: 11–1–5. Hét évvel később, 2006 októberében visszatért Magyarországra, az FC Fehérvár szakmai munkáját irányította, s ekkor már kevésbé volt eredményes. Előbb 6. lett a fehérváriakkal, majd 2007 decemberében, a következő bajnokság őszi szezonjának végén távozott a Viditől, a csapatot a 9. helyen adta át Disztl Lászlónak. Fehérvári mérlege 35 mérkőzésen: 14–6–15. A horvát szakember 2011 őszén harmadszor is munkát vállalt a magyar élvonalban, ezúttal a Vasasnál: az 5. forduló után Komjáti Andrást váltotta. Az őszi szezonban 12 bajnokin ült a kispadon, majd a tavaszi idény előtt Urbán Flórián váltotta őt – most viszont megtörtént a visszacsere: Vlak ül le Urbán helyére a Vasas kispadjára.

Tomiszlav Szivicset, a Kecskeméti TE edzőjét is a sikeresebb külföldi trénerek közé sorolhatjuk. Ő juttatta fel – története során először – az NB I-be a KTE-t, és bár második élvonalbeli szezonjának közepén távozott a lila-fehérektől, 2010 őszén visszatért. Vele nyert 2011 májusában Magyar Kupát a csapat (a döntőben a Kecskemét a Videotont győzte le 3–2-re), és így indulhatott az Európa-ligában. 2011 novemberében azonban – immár másodszor – távozott Kecskemétről. Szivics 78 NB I-es mérkőzésen irányította a KTE-t.