Prukner László: a Fradival cél a dobogó!

– Szeptember tizenegyedikén hat nullára kaptak ki a Megyeri úton, egy hétre rá kettő egyre a Siófoktól, ráadásul hazai pályán. A második vereséget követő első edzésen mit mondott a játékosoknak?
– Fogalmam sincs – felelte Prukner László. – Ám ahhoz, hogy ilyen mélységekbe visszamenjünk, ismernünk kell az előzményt. Mondják, lakva ismeri meg egymást az ember, és ez a labdarúgókra is igaz. Hiába igyekeztünk már az első naptól fogva mentálisan is felkészíteni a futballistákat az előttük álló feladatokra, a bajban vált egyértelművé, hogy nem mindenki képes elviselni azt a nyomást, ami a Fradi-mez viselésével jár. Itt van például Junior. Ő technikailag és fizikailag is megüti az élvonal szintjét, ám a jelek szerint nem bírja el a nagyobb terhet. Emil Miljkovic kevésbé képzett, viszont a tét elképesztően feldobja, a győzelem érdekében még az anyjának is nekimenne. No, de nem panaszkodom, mert egyre több a nyerő típusú játékos a keretben.– Szeptember tizenegyedikén hat nullára kaptak ki a Megyeri úton, egy hétre rá kettő egyre a Siófoktól, ráadásul hazai pályán. A második vereséget követő első edzésen mit mondott a játékosoknak?
– Fogalmam sincs – felelte Prukner László. – Ám ahhoz, hogy ilyen mélységekbe visszamenjünk, ismernünk kell az előzményt. Mondják, lakva ismeri meg egymást az ember, és ez a labdarúgókra is igaz. Hiába igyekeztünk már az első naptól fogva mentálisan is felkészíteni a futballistákat az előttük álló feladatokra, a bajban vált egyértelművé, hogy nem mindenki képes elviselni azt a nyomást, ami a Fradi-mez viselésével jár. Itt van például Junior. Ő technikailag és fizikailag is megüti az élvonal szintjét, ám a jelek szerint nem bírja el a nagyobb terhet. Emil Miljkovic kevésbé képzett, viszont a tét elképesztően feldobja, a győzelem érdekében még az anyjának is nekimenne. No, de nem panaszkodom, mert egyre több a nyerő típusú játékos a keretben.

– Akad vezér is a csapatban?
– Bár úgy vélem, jó úton haladunk ezen a téren is, a közösség még nem alakult ki teljesen, így határozott igennel nem válaszolhatok erre a kérdésre. Néhány játékos azonban már képes a sereg élére állni, gondolok itt Rósa Dénesre, Balog Zoltánra, Maróti Bélára, Csizmadia Csabára és Marek Heinzre. A vezért – csakúgy, mint a csapatkapitányt – egyébként sem én jelölöm ki, az egészséges belső hierarchia termeli ki.

– Azt követően lett a „nagy" Fradi edzője, hogy hét évig irányította a „kis" Kaposvárt. Nem félt a váltástól?
– Cseppet sem. Nehéz döntést hoztam, de váltanom kellett. Korábban ugyan felvetődött a nevem itt, ott, amott, egyesek szerintem már elkönyvelték, hogy az idők végeztéig maradok a Rákóczinál, az én kiskirályságomban. Csakhogy volt bennem ambíció, így rábólintottam az ajánlatra. Miután felmértem a lehetőségeket, azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a fejlődés nyoma hétről hétre látszódjon a csapaton. Apró gondot jelentett, hogy papíron – írd és mondd – nyolc futballistával, acélos ferencvárosi mag nélkül vágtunk neki a felkészülésnek, ahhoz, hogy egyáltalán edzeni tudjunk, számos játékost kellett hozni.

– Tudom, még a világhálón is kutakodtak.
– Menedzserek ajánlásai, különböző felvetélek és igen, az internetes adattár alapján három-, sőt talán négyszáz labdarúgó közül választottuk ki azokat, akiket aztán élőben is megnéztünk. Az volt a mi szerencsénk, hogy az elképzeléseinknek megfelelően válogathattunk, igaz, nem úgy, hogy a működő gépezetbe illesztettünk be egy-egy láncszemet, hanem a gépezetet kellett megalkotnunk.

– Kijelentheti, hogy sikerült?
– Az Újpest és a Siófok elleni vereség után azt mondtam, én biztosan erősebb leszek ettől, és remélem, hogy a csapat is. A bajnokságot jól indítottuk, a negyedik fordulóban Székesfehérváron elért döntetlenünknek, majd a Győr legyőzésének már jelentős szakmai értéke volt, ezt követte a két fájó pofon. Az első kérdésére ezen a ponton kanyarodhatok vissza: a második kudarc után sem volt büntetés, még ordibálás sem. Megbeszéltük, egyúttal feldolgoztuk a történteket – habár én sem tudtam, hogyan és mikor térünk magunkhoz. Talán a vártnál is hamarabb álltunk talpra: a következő hétvégén – miután a hétközi nyolc egyes Magyar Kupa-siker már adott egy kisebb lökést nekünk – úgy nyertünk a Vasas otthonában, hogy a játékunk a Videoton és az ETO elleni teljesítményünket idézte. Hatalmas feszültség szabadult fel akkor bennünk.

– Erről a Fáy utcai kispad is mesélhetne...
– A góljainknál a plexit csapkodtam, de ezt vállalom. Óriási feszültség volt bennünk. Végül az a győzelem adta vissza a hitünket, a lefújás után éreztem úgy, hogy visszataláltunk a helyes útra.

– Ami hova vezet?
– Bízom benne, hogy a dobogóra. Már csak azért is optimistán várom a folytatást, mert jó a hangulat a csapaton belül. Mint minden alakulófélben lévő együttesnél, természetesen nálunk is akadnak konfliktusok, de ezek kezelhetők. Aki ma a klubnál dolgozik, maximálisan segíti a munkánkat.

A TELJES INTERJÚT – AMELYBEN MEGTUDHATJA, HOGYAN TELTEK PRUKNER LÁSZLÓ ELSŐ NAPJAI A CSAPATNÁL, VAGY HOGY KIÉ AZ UTOLSÓ SZÓ A KLUBNÁL – A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN ELOLVASHATJA!