„Mit akartok? Nyerjük meg a BL-t?”- A Loki-jelenség

A KIESÉSTŐL A BAJNOKOK LIGÁJA- ÉS EURÓPA-LIGA-CSOPORTKÖRIG

„Ha majd meccsre jársz, meglátsz sok csodát..." – így kezdődik a Loki-szurkolók egyik kedvenc dala. Nos, az elmúlt tíz esztendőben a debreceni szurkolóknak valóban sok csodában volt részük.

2001-ben papíron kiesett a csapatuk az élvonalból (csak a BKV Előre visszalépése miatt maradhatott az NB I-ben az együttes), három évvel később viszont már a bajnoki címért harcolt a Debreceni VSC, az utolsó fordulóban úgy lépett pályára az Üllői úton, hogy ha nyer, akkor aranyérmet ünnepelhet. Sándor Tamásék azonban 3–1-re kikaptak, így a Fradi lett a bajnok, a Debrecen pedig a 3. helyen zárt (második az MTK-val ikszelő Újpest lett, ez volt a zöld-fehérek eddigi utolsó bajnoki címe, és az utolsó alkalom, amikor két fővárosi klub zárt az első két helyen), a ferencvárosi tábor pedig egy emberként skandálta (néhány jelzővel megspékelve): „Sose lesztek bajnokok..."

Azóta sok minden történt. Az elmúlt hat szezonból ötször a Loki lett a bajnok, a 2009–2010-es idényben pedig mind a három hazai sorozatot megnyerte a csapat, úgy, hogy közben 2009 őszén a Bajnokok Ligájában szerepelt, idén pedig az Európa-liga csoportkörében. A vidéki „kiscsapat" megkerülhetetlen tényezővé, ha úgy tetszik, jelenséggé vált a magyar labdarúgásban...

Persze, most alighanem olvasóink tucatjai kezdik el sorolni nevetve a DVSC BL-vereségeit vagy az Európa-ligában elszenvedett öt fiaskót (ennél a pontnál jegyezzük meg, a PSV elleni idegenbeli és a Metaliszt elleni hazai meccset leszámítva, helyt állt a csapat, arról nem beszélve, ahhoz, hogy valamelyik kupa csoportkörébe bekerüljön egy magyar együttes, előtte a selejtezőben párharcokat kell megnyernie…), mire a debreceniek rávághatják, ahogy egy olvasónk meg is tette: „És? Mit akartok? Nyerjük meg a Bajnokok Ligáját? Mi legalább ott voltunk!"

SIKERKOVÁCSOK; AZ EL NEM ISMERT HERCZEG

Az elmúlt fél évtized sikereiben főszerepet játszottak olyan erősen debreceni kötődésű, sztárallűröktől mentes csupa szív játékosok, mint az első bajnokcsapatból Sándor Tamás, Madar Csaba, Szatmári Csaba vagy még most is a kerethez tartozó Bernáth Csaba és Dombi Tibor. (Utóbbiról sokat elárul az a pillanat, amikor a ZTE elleni bajnokin, egy nappal szerződéshosszabbítása után, a földön fekve, fejjel mentett meg egy labdát, csak, hogy ne legyen bedobás a vendégek javára). A mostani csapatból említhetjük még Kiss Zoltán vagy Varga József nevét is.

A sikerek a futballisták mellett köszönhetők Szima Gábor tulajdonosnak is, aki 2001 óta nem kevés pénzt áldozott a klubra. Ő azon maroknyi magyar vállalkozó közé tartozik, akik nem sajnálják a pénzt a hazai labdarúgásra, sőt hisznek benne, hogy megfelelő befektetés után akár nyereségessé is tehető egy honi futballvállalkozás. Szima Gábor azon kevesek közé tartozik, akik nem néznék tétlenül, hogy kedvenc csapatuk a Vedomosztyi orosz gazdasági lapban, egy hirdetésben keres külföldi befektetőt...

És végül, de nem utolsó sorban a sikerek köszönhetők Herczeg Andrásnak.

Az edzőnek, aki a legmagasabb végzettséget igazoló pro-licences bizonyítvány nélkül nyert egy év alatt (2009 júniusa és 2010 nyara között) két bajnoki címet, Magyar Kupát, Ligakupát és közben bejutott csapatával a Bajnokok Ligájába is.

Az edzőnek, akit az utóbbi évek legnagyobb sikersorozata ellenére sem tartott érdemesnek a hazai szakma arra, hogy a legjobb szakembernek járó Sebes Gusztáv-díjjal jutalmazza, és debreceni szakvezetőként valószínűleg most már nem is fogja megkapni az elismerést. (Tavaly Csertői Aurél, idén pedig Mezey György kapta a díjat. Érdekes, hogy a minden fronton taroló Loki egyetlen futballistáját sem díjazták a 2010-es esztendőben...)     

Azért nem, mert jövőre már nem ő irányítja a DVSC-t. Ő döntött így, de hiányozni fog. Hiányozni fog az őszintesége, a labdarúgás és a csapata iránti alázata, a lelkesedése. Ha hibázott, azt mindig felvállalta, a vereségek után nem keresett kifogásokat, játékosait a legritkább esetekben kritizálta nyilvánosan, sőt, általában védte őket, a góloknak pedig sokszor jobban örült, mint maguk a futballisták.       

ÚJ KORSZAK KEZDŐDHET

Mint minden sikeres időszaknak, úgy a debreceninek is vannak árnyoldalai. A Rudolf-ügy, a Máté-ügy, Mészárosék ügye vagy éppen az őrbódés balhé mind ebbe a kategóriába sorolandó. Ahogy az is, hogy Debrecenben a sikerek ellenére nem nő, hanem inkább csökken a nézőszám, a Szolnok elleni hazai bajnokin pedig a drukkerek nézeteltérésbe is kerültek a vezetőkkel.

Ezekre az esetekre most fölösleges lenne egyenként kitérni, de a tanulságokat érdemes levonni az arra illetékeseknek: egy klub nem attól fog jól működni, hogy problémák esetén a sajtót ostorozó közlemények tucatjait adják ki, és a vezetőket szidalmazó drukker stadionból való kitiltása sem biztos, hogy eléri a kívánt eredményt. Rudolf Gergely szerződését nem az újságírók rontották el (a rosszul dátumozott szerződés miatt a csatár ingyen szerződött a Genoához), ahogy Máté Péter Európa-liga-nevezését sem a sajtó munkatársai felejtették el, és a Mészáros-Polekszics ügyben is az UEFA rendelt el a vizsgálatot. A debreceni ultrák pedig a 17. fordulóban (ami végül az időjárás miatt elmaradt) a meccs helyett közös pörköltfőzést terveztek, válaszul a klub közleményére, amelyet az említett nézeteltérés után fogalmaztak meg.  

Herczeg András távozásával egy korszak lezárult Debrecenben. Hogy az elkövetkező időszak is tartogat-e „sok csodát”, azt most még nem tudni, mindenesetre a DVSC elmúlt két idénye, az hogy a Loki „házhoz hozta Európát", hogy Magyarországon is lehetett BL- és El-meccseket látni, mindenképp megérdemel egy kalapemelést.

Köszönjük! Szép volt fiúk!