A Loki már nem százszázalékos, de így is örülhet a döntetlennek

Nem mondhatnánk, hogy egymásnak estek a csapatok a pokoli hangulatban. Bár a szurkolókra tényleg nem lehetett panasz, görögtűz, hangzavar, buzdítás volt bőven, de nagyjából fél óra kellet mire a játékosok felvették a ritmust.

Ekkor két percbe sűrítették a csapatok a félidő történéseit. A 27. percben először a nyíregyházi Apostu lépett ki három debreceni védő szorításában, és egy az egyben vezette rá Polekszicsre a labdát, majd nagyjából tizenkét méterről a bal alsó sarok felé helyezte a labdát. A vendégek kapusa azonban bravúros mozdulattal leért, és hárított.

Apostu még szinte a fejét fogta, mikor a másik oldalon Leandro de Almedia egy „roberto carlosos” mozdulattal hívta fel magára figyelmet. A brazil származású futballista a nyíregyházi tizenhatos bal sarkától tekert bal külsővel a hosszú sarokba, Lazareanu vetődött, de menteni nem tudott.

A félidő hátralevő részében aztán kisebb hazai lehetőségeken és távoli lövéseken kívül nem jegyezhettünk föl komolyabb eseményt, így a csapatok 1–0-s debreceni vezetéssel mehettek az öltözőbe.

A második játékrészre aztán a Szpari jött ki jobban feltüzelve, és az 50. percben sikerült is egyenlíteni. Ekkor az első félidőben ziccert hibázó Apostu bólintott védhetetlenül a hálóba egy Miskolczi-szögletet.

A gól mintha egy gátat szakított volna át a hazaiakban, és egyre lendületesebben és veszélyesebben kezdek futballozni. A két mester gyors egymásutánban használta ki cserelehetőségét bízva abban, hogy meglepi a másikat, ám hiába jött be többek között Dombi Tibor vagy Bárányos Zsolt a másik oldalon, a nagy lendület kissé alábbhagyott.

Az utolsó tíz perc aztán megint hozott izgalmakat és hatalmas helyzeteket. Mindkét csapat elhibázott egy-egy meccslabdát, de az eredmény már nem változott. A második félidő alapján a hazaiak jobban megérdemelték volna a győzelmet, ám meg kellett elégedniük a döntetlennel.