Sokkal jobban felkészültek a kispestiek a rangadóra

A Bp. Honvéd edzője, Aldo Dolcetti olasz létére nem a heves vérmérsékletű emberek közé tartozik. Mint valami hadvezér, végig karbafont kézzel, nyugodtan dirigálta a kispad mellől a mecscset. Mégpedig egy olyan mérkőzést, amely a magyar futballban - legyen ilyen vagy olyan a focink - kiérdemli a rangadó jelzőt, és ennek megfelelő az atmoszférája is. Tagadhatatlan azonban, hogy az olasz éppen olyan taktikát dolgozott ki, mint amilyennek ő maga mutatkozott tegnap: hűvös nyugalommal, racionálisan, ugyanakkor lendületesen futballozott a Honvéd.

Roppant érdekes alakzatot formált meg a kezdésre kiküldött tizenegy kispesti labdarúgó: ha a szögletesebb mértani idomokat vesszük alapul, akkor piramist szimbolizált a csapat felállása, azonban az elmozgások során ezek az egyenesek görbébe hajlottak, mégpedig úgy, hogy az öt védekező ember előtt két szűrő, két irányító, valamint egy center sorakozott fel.
Ez nyerő húzás volt!

Ugyanis a Kispest a gyors ellentámadásokra rendezkedett be, arra alapozva, hogy Genitót a nehézkesebb ferencvárosi védők nem tudják feltartóztatni. Nem is tudták. A mozambiki szélső minden egyes elfutása során tempóelőnybe került, a beadásai pedig élményszámba mentek. Az első két hazai gólnál André Alvesnek már "csak" annyi dolga volt, hogy a hosszú sarokba fejelje a labdát.

És e helyütt máris a kispesti taktika sarokpontjához értünk, azaz a középcsatár posztjához.
Aldo Dolcetti remekül érzett rá arra, hogy a sérülések miatt kulcsembereit, így a két középső védőjét - Budovinszky Krisztiánt, valamint Balog Zoltánt - elveszítő Ferencváros az összekötő helyek csúcsán lesz sebezhető. Sok szót kár vesztegetni minderre (elég elolvasni a mérkőzésről szóló eseményleírásunkat a 2. oldalon, illetve képbe helyezni az RTL Klub közvetítéséből kimerevített képeinket a kispesti gólok kapcsán), ugyanis a lényeg az, hogy a Honvéd három, tökéletesen lekottázott akció végén szerzett fejes gólt.

Az már csak hab volt a tortán - és gyanítjuk, ez lehetett a kispesti taktika szabadon választott része -, hogy a középpályán Vadócz Krisztián kedvére futballozhatott, hol a jobb, hol a bal oldalon feltűnve, hihetetlen eleganciával osztogatva a labdákat a társaknak (érthetetlen volt, hogy ferencvárosi oldalról miért nem kapott őrzőt a kispesti futballista…).
Az ifjú válogatott a szó nemes értelmében karmestere volt a csapatának, a második félidőben olyan bokamozdulattal passzolt (jobbra húzta a labdát, hogy azután rögvest balra rúgja meg) a bal oldalon megiramodó Bojan Bozsovicsnak, amilyet magyar pályán a meccsre járó ember régen nem látott.

Az eredmény ismeretében - no és annak tudatában, hogy André Alves három fejes góllal vette be a kaput - a Ferencváros futballjára nem jár dicsérő szó, még akkor sem, ha Tímár Krisztián azért a csúfságot megszépítette egy találattal. László Csaba vezetőedző kiszolgáltatott helyzetben volt a csapatösszeállítást illetően, azonban meggyőződésünk, rosszul volt felépítve a zöld-fehérek hadrendje. Keller József középső védőként való szerepeltetése kifejezetten rossz ötlet volt, annak ellenére is, hogy a 39 esztendős "veterán" kihozta magából a maximumot. Sokkal bölcsebb húzás lett volna, ha ebben a szerepkörben Lipcsei Péter futballozik. Az első kispesti gól után, és a másodikat megelőzően a két rutinos játékos helyet cserélt, de ez csak tanácstalanságot szült a fiatalabb futballisták körében, akiknek láthatóan az volt a parancsuk, hogy a középpályán Lipcsei Pétert keressék a labdával. Amúgy is a zavarodottság, mi több, a kedvetlenség érződött a Fradi futballjában, és bár Rósa Dénes az utóbbi időszakban nem mutatott valami jó formát, az ő hiányzása mégis látványos sebként virít a középpályán…

Éppen ezért megmagyarázhatatlan, hogy miért nem kezdett Tőzsér Dániel. Ez is komoly stratégiai hiba volt, ugyanis Erős Gábor és Borbély Csaba súlytalan ember ezen a poszton, s középpályás támogatás híján az egyébként is gyenge Fradi-csatárjáték a nullával volt egyenlő.
Persze igazságtalanok lennénk, ha a fiatalokat kárhoztatnánk a vergődésért, ugyanis most a védelem csődje kellett a súlyos vereséghez. A széleket Takács Ákos és Csurka Zoltán képtelen volt lezárni, a középhátvéd posztjáról keresztezni kilépő Keller József ezen a szinten már lassú.
A látottak alapján habkönnyű jósolni: ennek a Ferencvárosnak - hacsak a Real Madrid és az argentin válogatott szereplése miatti kéthetes szünetben nem sikerül csodát tenni az Üllői úton - akár még kiesési gondjai is lehetnek…