Tóth Norbert az év játékosa

Tulajdonképpen nincs abban semmi meglepő, hogy lapunk osztályzatai alapján Tóth Norbert, az Újpest ballábas középpályása lett az év játékosa. A futballistának a 2004-2005-ös bajnoki évadban igazából nem volt rossz meccse, vagy azt nyújtotta, amit vártak tőle a lila-fehérek vezetői, vagy még annál is többet. Tóth Norbert teljesítményére viszszagondolva szinte mindenkinek a Pápa elleni mérkőzés jut eszébe. Az volt az a találkozó (a televízió is közvetítette), amelyen a középpályás a tizenhatos bal oldaláról éles szögből kapásból a hosszú felső sarokba vágta a labdát. Nagy gól volt ez, arra emlékeztető, mint amilyet a holland Marco van Basten 1988-ban, a szovjetek elleni Európa-bajnoki döntőn szerzett. A holland támadó később Aranylabdát kapott - Tóth Norbertnek kevesebbel kell beérnie, hiszen ő az Év játékosa lett. A középpályás az egyik legnépszerűbb játékos ma Újpesten, de… Nem volt ez mindig így.

Volt idő, amikor kifütyülték Újpesten

A futballista öt évvel ezelőtt elhagyta az akkor komoly anyagi gondokkal küzdő Újpestet és a Vasashoz igazolt. A sors(olás) pedig úgy hozta, hogy piros-kék mezben először a Megyeri úton lépett pályára. No akkor minden volt a lila-fehér fanatikusok szemében, csak dédelgetett sztár nem. Tóth Norbert ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy csak azt képesek igazán utálni, akit előtte nagyon szerettek, és fáj a távozása. Hogy ez mennyire a múlt, mi sem bizonyítja jobban, Tóth Norbert az idén az Újpest szurkolói szerint a csapat legjobbja volt. Egyelőre a távozásával is felesleges foglalkozni, hiszen egy évig még szerződés köti a negyedik kerületiekhez.
- Meglep, hogy én lettem az Év játékosa, de nagyon örülök ennek a hírnek, első hallásra nem is akartam hinni a fülemnek - mondta Tóth Norbert.
- Ebben az évben önnek minden összejött. Miért csodálkozik azon, hogy ön lett a legjobb?

- Minden azért nekem sem sikerült, hiszen hiába játszottam jól, az Újpesttel nem nyertünk semmit, még a dobogóról is lemaradtunk.
- No, nem is a csapat helyezésére gondoltam, hanem az ön játékára.
- Való igaz, hogy az utóbbi másfél évben jól ment a játék, igazán nincs okom a panaszra. Figyeltem az osztályzatokat, láttam, hogy hatosnál rosszabbra szinte sosem értékeltek.
- Sokan tagadják, hogy figyelnek arra, milyen osztályzatot kapnak a Nemzeti Sporttól. Ezek szerint ön nem tartozik közéjük.
- Ugyan már! Aki azt állítja, nem érdekli, hogy miként értékelték a játékát, az nem mond igazat. Én mindig figyelem, hogy mit írnak rólam. Persze olykor nem is értek egyet azzal, amit kapok, hiszen volt úgy, hogy három gólpasszra és egy gólra rosszabbat kaptam, mint egy átlagos mérkőzésre. Viszont úgy gondolom, hogy hosszú távon kiegyenlítik egymást az osztályzatok is.

-Van-e olyan esemény, amire különösen szívesen emlkékszik az elmúlt évadból?
- A Pápa elleni bombagólomra mindenképpen. Nagyon sokan gratuláltak utána, és nagyon jól esett, hogy az általam tisztelt Marco van Bastenéhez hasonlították az én találatomat. Aztán nagyon szép emlék az is, hogy ismét gólt szereztem az Üllői úton a Ferencváros ellen. Rég volt már ilyen, pedig ennek egy Újpest-játékos számára mindig külön jelentősége van.

Csapatkapitány lett, és megkomolyodott

- Az elmúlt években több kritika érte amiatt, hogy rapszodikus a teljesítménye…
- És ezek igazak is voltak: néha egy-egy meccsen teljesen eltűntem. Ebben az évben azonban tudtam hozni egy jó átlagot, amihez persze nagy odafigyelés, koncentráció és összeszedett játék kellett. Igazából rossz meccsem tán nem is volt, csak olyan, amin hoztam a kötelezőt, vagy annál is jobb.
- Javítanivaló azonban gondolom még akad a játékán.
- Természetesen én sem vagyok tökéletes, hosszú sora lenne annak, ha most elmondanám, amiben előbbre kellene lépni. Igazából egy-egy mérkőzésszituáció jut eszembe, amelyben másképp kellett volna döntenem. Majd jövőre remélem ezeket is kijavítom.

- Télen csapatkapitánnyá nevezték önt ki Újpesten. Mit szólt ehhez, milyen hatással volt önre az, amikor megtudta, hogy a csapaton belül főnök lesz?
- Ha azt mondom, hogy óriási megtiszteltetés volt, akkor sem öntöm pontosan szavakba azt, amit éreztem. Korábban legendás futballisták voltak a csapatkapitányai az Újpestnek, én pedig legutóbb, azt hiszem, gyerekkoromban voltam ebben a szerepkörben. Kellemes teher volt ez a számomra, amivel megtanultam együtt élni. Azt gondolom, a teljesítményemre is jó hatással volt ez a kinevezés. Az edzők és a játékosok is nagyon sokat segítettek abban, hogy meg tudjak felelni ennek a szerepkörnek. Csapatkapitányként természetesen mindent komolyabban kell venni, nemcsak a mérkőzéseket, hanem az edzéseket és egyáltalán az egész futballistaéletet is.

- Az elmúlt években komoly változáson esett át a személyisége, kívülállóként úgy tűnik, hogy megkomolyodott. Minek köszönhető ez?
- Én sem fiatalodom… Egyre rutinosabb és tapasztaltabb lettem. Megváltozott az életem is, egész más fontos most, mint volt régebben. Röviden összefoglalva: más a hozzáállásom a futballhoz, mint volt néhány évvel korábban.

Nem törleszkedett a válogatottságért

- A teljesítményének köszönhetően Lothar Matthäus is meghívta a válogatottba, pedig éppen a már sokat emlegetett Pápa-meccs után nyilatkozta: igazából nem érdekli a válogatott.
- Ez így is volt. Úgy voltam vele, ha hívnak, megyek, ha nem, akkor sem idegeskedem, nem járok a kapitány kapujába csöngetni, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Jólesett, hogy sokan követeltek a csapatba, de én igazából már letettem a válogatottságról, aztán mégis bekerültem az együttesbe.

- Az elmúlt héten mindjárt két meccset is játszott a válogatottban. Hogyan értékeli ezeket a találkozókat?
- A franciák ellen nagyon jó volt pályán lenni, főleg úgy, hogy én tulajdonképpen győztes csapatban játszottam, mert a második félidőt megnyertük. Izlandon csak a győzelem volt elfogadható, a többit gyorsan el kell felejteni. A jövővel kapcsolatban én nem tudok mit mondani, csak Lothar Matthäus hívásán múlik, hogy leszek-e még kerettag.


Ôsszel a Debrecen középpályása, Sándor Tamás a rangsor élén állt. A bajnokcsapat kapitánya végig kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtott, csak elvétve akadt néhány rosszabb meccse. A Vasas, az MTK és a Diósgyőr ellen kiemelkedően futballozott, fontos gólokat is szerzett. Érdekesség, hogy akkor, amikor ő visszafogottabban teljesített - Újpesten és az Üllői úton, valamint otthon a Kispesttel szemben -, akkor a Debrecen is gyengébben futballozott. Ebből is látszik, hogy igazán meghatározó játékosa az együttesnek. Távoli lövései, szabadrúgásai mindig komoly veszélyt jelentenek az ellenfél kapujára. Teljesítményét az is minősíti, hogy nyolc gólja mellett tízszer kihagyhatatlan helyzetbe hozta valamelyik játékostársát, vagyis igazi csapatjátékos.


A Ferencváros kapusa, Szűcs Lajos évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújt. A játékos nehéz időszakon van túl, hiszen - mint néhány napja a lapunknak adott nyilatkozatában is elmondta - a felkészülését családi problémák is nehezítették. Az sem könnyítette meg a dolgát, hogy klubja hosszú ideje anyagi gondokkal küzd, a ferencvárosi futballisták nem kaptak prémiumot az elmúlt bajnokságban. Mint minden tehetséges kapusnak, úgy Szűcs Lajosnak is megvolt ebben az évben a kellemetlen bakija, előbb Újpesten, majd a Sopron ellen kapott potyagólt. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Ferencváros nagyrészt neki köszönheti, hogy a második helyen végzett, hiszen fontos meccseket is hozott, köztük az igazán lényegeset, a záró fordulóban rendezett Honvéd ellenit is. Kétség nem férhet hozzá, hogy a bajnokságban Szűcs Lajos volt a zöld-fehérek legjobbja, és nehéz lesz őt pótolni akkor, ha netán külföldre szerződne. Szerződése lejárt, érthetően a klub szeretné megtartani. ---- A ---- &