Nagyon szereti a magyar focit

- Állítólag nagy dugót okoztak szombat este a bonyhádi töltőállomáson.
- Dugóról azért nem beszélnék, de tény: a kútnak jó forgalma lehetett - reflektált Csertői Aurél. - A pécsi sikerünket ünneplő szurkolókkal ugyanis ott futottunk össze, láthatóan örültek, hogy nyertünk. Persze így voltunk ezzel mi is.

- Februárban, amikor szinte arra kényszerültek, hogy a templom egerétől kérjenek kölcsön, hitte volna, hogy áprilisban egyáltalán még lesz csapat?
- Ha nem bíztam volna ebben, akkor nem tartok edzéseket.

- Némiképp finomítva: remélte, hogy ilyen jól kapják el a rajtot?
- Ami azt illeti, kezdhettünk volna jobban is, hiszen Újpesten kikaptunk három nullára… A folytatás szerencsére jobban sikerült, ezt bizonyítja, hogy azóta veretlenek vagyunk.

- Sőt kevés híján verhetetlenek: nyertek a Ferencváros és a Pécs pályáján, miközben odahaza legyőzték a Pápát, és csak a Debrecennel ikszeltek.
- Azért még nem kell ódákat zengeni rólunk. Az igaz, hogy néhány sikert elkönyvelhettünk az elmúlt hetekben, ám ezek csak részsikerek. A bajnokság harmada még hátravan, a bizonyítványosztással érdemes megvárni a szezon végét. Ha másért nem, akkor azért, mert a legtöbb klub egy szinten van - és itt nemcsak a játékosállományra, hanem a körülményekre is célzok -, így mondjuk, a Honvéd, a Vasas vagy éppen a Diósgyőr elleni vereségünk éppúgy benne van a pakliban, mint a győzelmünk. Ezért is mondom azt, hogy befejezhetjük a szezont akár az ötödik helyen is, miként végezhetünk tizedikként is.

Nem tudta azt mondani: viszlát!

- Az előbbi variációnak nyilván jobban örülne.
- A legjobban annak örülnék, ha eljutnánk odáig, hogy a Fehérvárról mint jól működő, stílusosan futballozó együttesről beszélne a szakma. Nem mellékesen: ha ez így lesz, abban az esetben valószínűleg az eredmények sem maradnak el.

- A télen nem fordult meg a fejében, hogy azzal áll a vezetők elé: köszönöm, uraim, de ebből nem kérek?
- Nemegyszer… Csakhogy mire kimondtam volna, hogy viszontlátásra, addigra felülkeredett bennem az az érzés, amely évtizedek óta a futballhoz köt. Szeretem. Szerettem játszani, és most szeretek edzősködni. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy komoly képzelőerőm van, így látok benne fantáziát.

- Tehát külföldre készül.
- Nem, a magyar futballra gondolok. Biztos vagyok benne, hogy lehet ezt jobban csinálni. Még ilyen körülmények között is. Bár az tagadhatatlan, akadnak kritikus periódusok, amikor az ember a pokolba kívánja az egészet. Lám, sokáig nálunk is a lenni vagy nem lenni kérdés volt aktuális, arra is akadt példa, hogy bírtuk az elöljárók ígéretét, miszerint még a meccs előtt kifizetnek minket, aztán mégis lógó orral baktattunk ki a pályára.

- Gyanítom, elbukták azt az edzőmérkőzést.
- Ki beszél edzőmérkőzésről?! Ez egy bajnoki előtt történt! Nem csoda, hogy a történtek kihatással voltak az aznapi teljesítményünkre…

---- - Bezzeg a játékos-pályafutása során nem fordult elő ilyesmi.
- Hogyne fordult volna elő! Amikor futballoztam, már akkor is kétszáz labdarúgó pereskedett az illetékes szervezettel. Nem kell orvos hozzá, hogy megállapítsuk: ez elhúzódó magyar betegség… Habár korábban az nem esett meg, ami most Székesfehérvárott, hogy fél évig hiába vártunk a pénzükre. Na, azt a hat hónapot nyugodtan illethetem a drasztikus jelzővel.

- Ez a legérdekesebb: mit tehet ilyenkor egy szakember?
- Szinte semmit, edzi tovább a csapatát. Más választása ugyanis nemigen akad. Legfeljebb a játékosokkal együtt abban reménykedik, hogy a vezetők betartják azt a határidőt, amire a kifizetést ígérték. Aztán meg abban, hogy betartják a módosított határidőt… Idetartozik: a Ferencváros elleni mérkőzés után végre felkereshettük a kasszát, a klub törlesztette a velünk szemben fennálló adóssága egy részét, és ahogy hallom, jó esély van arra, hogy teljesen rendeződjön az anyagi probléma. Nagyon remélem, hogy valóban így lesz.

- Egyik kollégája mondta: nem árt, ha manapság egy magyar edző a pszichológia tudományával is tisztában van, hátha alkalmaznia kell…
- A játékos lelkét ápolni, ügyes-bajos dolgaival foglalkozni kell, ez igaz. Azért nagyon mélyre nem szükséges leásni, én például, noha megértő vagyok, és meghallgatok mindenkit, a magánéletükbe nem mártom bele magam. A viszonyunk, úgy érzem, így is olyan, amilyennek lennie kell.

- Tegezik önt a fiatalok?
- Mivel én is fiatal vagyok, igen. Különben sem hinném, hogy azon múlna, Aurélnak, Aurél bá’-nak, netán mesternek szólítanak, a lényeg, hogy kölcsönösen tiszteljük egymást.

- A tavaszi szereplésre visszatérve: a meglehetősen szűk keretből kiket részesítene dicséretben?
- Kezdhetném a sort kapuban remeklő Daniel Tudorral, folytathatnám az egyik legfőbb támaszommal, Kuttor Attilával, ugyanakkor említhetnék még tizenhat nevet. Rosszat, ha akarnék, sem tudnék mondani senkiről, a hirtelen mély vízbe dobott fiatalok éppúgy hozzájárulnak a sikerhez, mint az "öreg rókák". Ha fentebb szó esett a negatívumokról, feltétlenül megjegyezném: számomra az a legnagyobb pozitívum, ahogy a társaság hozzááll a futballhoz. Sok helyen hallom, olvasom, hogy a magyar labdarúgók mekkora trógerek, hogy a pénzen kívül más nem érdekli őket. Nos, erre a fehérvári játékosok az ellenpéldák: ha a sportemberi magatartást egytől tízig terjedő skálán kellene osztályozni, nyugodt szívvel adnám nekik a legmagasabb kalkulust. Mi több, az ő mentalitásuk nekem is hitet, erőt ad.

Nem sétálgatni érkezett, hanem edzést vezetni

- Jó lehet ezekben a napokban edzőként Székesfehérvár utcáin sétálgatni, gondolom, minden sarkon hátba veregetik.
- Én edzőnek jöttem ebbe a városba, nem sétálgatni. Nem az a dolgom, hogy adott esetben ünnepeltessem magam.

- A kispadon is ritkán kelt feltűnést, nem az a pattogós, kiabálos, sírós fajta.
- A látcsat néha csal: időnként begurulok. Főleg a szezon elején voltam ideges, de ez, ismerve a téli sztorit, talán érthető. Azért ha egy mód van rá, igyekszem megőrizni a higgadtságomat, mert csakis úgy lehetek a csapat segítségére, ha nyugodt vagyok.

- A Zalaegerszeg elleni találkozót kisimult homlokkal várja?
- Látja, a ZTE-re is vonatkozik az, amit a beszélgetés elején mondtam: figyelembe véve a kereteket, a körülményeket, két azonos képességű együttes találkozik. Az összecsapás ennek megfelelően háromesélyes, de ha száz százalékot nyújtunk, esetleg száztízet, akkor lehet "egyes".

- Hosszú távon lehet Csertői Aurél a Fehérvár trénere? Illetve: idő-vel lehet-e a Fehérvár markáns csapat?
- Az első kérdésre tényszerű a válaszom: a szerződésem a jövő év nyaráig szól. A második kapcsán pedig megint csak ismételni tudom magam: komoly képzelőerőm van… ---- Verebes József, a Rába ETO-val háromszor, az MTK-val egyszer bajnoki címet szerző mesteredző szerint nagyszerűen alakul Csertői Aurél karrierje, holott "…mindig olyan csapatoknál dolgozott, ahol sajnálatos módon a szakmával tudott a legkevesebbet foglalkozni".
Persze van tovább is, hiszen a Mágusnak becézett szakembernek az egyik kedvence történetünk főszereplője: "Székesfehérvárott a télen majd fél csapatra való játékos hagyta el a klubot, Aurél mégis újjáépítette együttesét. Ehhez érzék kell, ezt nem lehet tanulni, az öltözőben olyan hangot kell találni a játékosokkal, amely sikerre viszi a csapatot. Nincs is magyarázat, nincs recept erre. Aurél egész egyszerűen tehetséges szakember."

Garami József, az MTK szakmai igazgatója átérzi Csertői Aurél helyzetét, hiszen korábban ő is edzősködött olyan csapatnál, amelynél a felkészülés alatt súlyos anyagi problémák zavarták meg az együttes felkészülését - habár a győzködésünk ellenére sem árulta el, hogy melyik klubról is van szó, ugyanis a mester oly sok helyen nem dolgozott: Pécsett, Újpesten, Győrött, a Ferencvárosnál és az MTK-nál ült a kispadon…
"A télen komoly veszélyben volt a fehérvári labdarúgás, ám mostanra, úgy tűnik, átvészelték ezt a nehéz időszakot - mondta a korábbi szövetségi kapitány. - Ugyan a játékoskeret meggyengült, ám a távozók helyére olyan fiatal tehetségek léptek, akik éhesek a sikerre, és ki-egészülve a rutinosabb labdarúgókkal, szép eredményekre lehetnek képesek. Az összecsiszoláshoz pedig »csak« jó edzői érzék kell."

A Kispesthez ezer szállal kötődő Szurgent Lajos nemcsak onnan ismeri fehérvári kollégáját, hogy ő korábban a Honvédban is futballozott, hanem, mint kiderült, a két szakember egy tanfolyamra járt.
"Aurél, hogy így mondjam, osztálytársam volt az A-licences képzésen - kezdte a Fehérvárt a Magyar Kupában múlt szerdán búcsúztató együttes trénere. - Nagyon szorgalmas, becsületes diák volt, mindig készült az óráira. A gyakorlatokban is az élen járt, ez persze fiatalkorának is betudható… Mivel edzőtársaim munkáját mindig tisztelettel figyelem, örömmel tapasztaltam, milyen jól összekapta csapatát. S hogy mi a sikeresség titka? Nos, Aurél javára szól, hogy intelligens, nem hőbörög a kispadon. Bízom benne, hogy nem változik meg - akkor sem, ha a Fehérvár kikap szombaton Kispesten…"