Geress Zoltán az 1990-es években a Vasas játékosaként Juhár Tamással együtt a magyar bajnokság legmegbízhatóbb védői közé tartozott. Mi több, Csank János szövetségi kapitánysága idején egy ízben a válogatott mezt is felhúzhatta. A középső védő pályafutását azonban a rengeteg sérülés kettétörte, ennek köszönhetően még 30 éves kora előtt csendben eltűnt az élvonalból, és azóta sem hallottunk róla sokat&
Geress Zoltán itt Szabiccsal fut versenyt a labdáért (fotó: Németh Ferenc)
Geress Zoltán itt Szabiccsal fut versenyt a labdáért (fotó: Németh Ferenc)
- Bizony, több mint hat éve, 1998 őszén játszottam az utolsó mérkőzésemet a Vasasban - válaszolta a Nemzeti Sport Online érdeklődésére Geress Zoltán -, és bár 2000 nyaráig, szerződésem lejártáig a keret tagja voltam, később nem számítottak, nem számíthattak rám egy súlyos sérülés miatt.
- Milyen sérülés is volt ez? - A kálváriám egy ízületi cisztával kezdődött, bár az is igaz, hogy korábban egy éven keresztül is csak beinjekciózva tudtam a meccseket vállalni, mivel végig sérült voltam.
- Túlvan már rajta? Elmondhatja, hogy újra teljesen egészséges? - Sajnos, a térdem a mai napig sem túl jó. Igaz, valamennyit javult, mióta nem terhelem annyira, de futballozni nem tudok és nem is akarok vele, mert az egészségem annál sokkal fontosabb.
- Önnel kapcsolatban elmondható, hogy a sérülések végigkísérték az egész pályafutását… - Ez így van, pedig azt határozottan kijelenthetem, hogy annak ellenére, hogy összességében több évet kihagytam, és többször megoperáltak, nem voltam sérülékeny. Ezt úgy értem, hogy például húzódásom soha az életben nem volt.
- Összesen hány műtétje volt? - Öt alkalommal operálták a térdemet, egyszer a jobbat 20 évesen keresztszalag-szakadással, ami jól sikerült, azzal nem is volt többé gondom. Ellentétben a ballal, amely állandóan megsérült, és mint mondtam, a mai napig sem jó.
- Jelenleg van kapcsolata a futballal? - Igen, Wukovics Lacival és Karakas Csabával 6 és 13 év közötti gyerekeknek tartunk edzést egy futballiskolában.
- Eszerint edzőként képzeli el a jövőjét, kipróbálná magát egy felnőttcsapat kispadján is? - Semmiképpen sem! Úgy vélem, a felnőttcsapatoknál való edzősködés nem nekem való.
- Ha már említette, hogy gyerekekkel foglalkozik, miért nem a Vasasnál teszi ezt? - Ennek az az oka, hogy nem a legszebben váltunk el a klubbal egymástól, és még a mai napig is vannak vitáim a vezetőkkel.
- Netán tartoznak Önnek? - Igen. Azt tudni kell, hogy korábban nem voltak normális sportbiztosítások, és az én szerződésemben szerepelt, hogy ha önhibámon kívül megsérülök, netán vissza kell vonulnom, akkor is kifizetik számomra a kontraktusban megállapított összeget. Ezt a mai napig nem tették meg, de remélem, hogy rövid időn belül lezárul az ügy.
- Csank János kapitánysága idején még a válogatottban is szerepet kapott, igaz, mindössze egy alkalommal húzta fel a címeres mezt. Mi volt ennek az oka? - Még 1997-ben a Lengyelország ellen 1-0-ra elvesztett barátságos mérkőzésen játszottam, és bár többször is meghívtak a válogatottba, sajnos, szinte mindannyiszor le kellett mondanom. Ennek az volt az oka, hogy engem az utolsó években már úgy drótoztak össze egy-egy bajnoki meccs előtt, és azt már nem tudtam elvállalni, hogy a válogatottnál is edzek. A másik ok pedig az volt, hogy a magyar mezőnyben a Vasas játszott mindössze vonalvédekezést, a többi csapat többek között a válogatott is söprögetővel játszott, körülbelül öt évvel később tértek át a négyvédős rendszerre, és azt nem várhattuk el, hogy miattam, vagy Juhár Tamás miatt bontsák meg a válogatottat…