Noha kispesti labdarúgóként "csupán" két ezüst-, illetve egy bronzéremig vitte, Szurgent Lajos a klub örökös bajnokának mondhatja magát. No, meg felettébb boldog embernek: állítja, három hónappal túl a hatvanon semmi sem hiányzott jobban neki, mint hogy negyedszer is kinevezzék a Honvéd vezetőedzőjévé.
- Azért érdekelne, mit szólt a család, amikor kedd este azzal nyitott ajtót, hogy elfogadta a vezetőség ajánlatát? - Mivel én töltöm be a családfői szerepet, az van, amit én mondok… - jelezte a jobbára csak Szuri bá’-ként emlegetett szakember, hogy "hazai pályán" sem ütközött ellenállásba. - A tréfát félretéve: a szeretteim tisztában vannak vele, nekem a labdarúgás, azon belül is a Honvéd az életem. Már annak idején is abból állt a napom, hogy reggel kimentem a Bozsik-stadionba, este pedig hazabandukoltam, de most már papírokkal tudom bizonyítani: ott a helyem. Egyébként a decembert nem kívánom senkinek, a téli szünet miatt talán ha háromszor látogathattam ki a pályára, kész szerencse, hogy kitalálták a karácsonyi meg az évbúcsúztató koccintást…
Szurgent Lajosnak nem tudnának olyan munkát adni, amit ne vállalna el (Fotó: M. Németh Péter)
- Újbóli kinevezése is az egészségére válik? - Csak remélni tudom. A minap még azzal hívtak fel, hogy Piero Pini beszélni akar velem, erre a tulajdonos másnap közölte, na, Lajos, akkor te vagy a vezetőedző. Mivel tudomásom szerint akadtak önkéntes jelentkezők is a posztra, magam lepődtem meg leginkább, amikor ezt hallottam. Nem tudom, talán a rutin szólt mellettem, esetleg a klubszeretet. Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy rám gondoltak, miként annak is, hogy Kovács Kálmánnal együtt tehetünk a csapatért. Ismerjük egymást jól, ő is olyan kiváló "honvéd", mint én…