A Ferencváros fantasztikus esélye

- Nem szorított az új cipő a Millwall elleni visszavágón?
- Ez? - kérdezett vissza László Csaba, a Ferencváros vezetőedzője, és a lábán pompázó ezüstszínű, hatalmas 90-es számmal díszített lábbelire mutatott. - Az idénykezdet óta hordom, mára alaposan kitapostam, lassan a kabalámmá válik. Csak Lipcsei Péter, Gyepes Gábor és Robert Vagner aranyszínű cipője volt új. De ők is egész héten tesztelgették azokat, hiszen rizikós lett volna ki nem próbált stoplisban futballozniuk.
- Akinek már törte fel új cipő a lábát, az tudja: ezzel tényleg nem érdemes kísérletezni. Egyébként sokat kellett kockáztatniuk a meccsen?
- Nem különösebben, hiszen az általunk megálmodott forgatókönyv szerint zajlott le a találkozó. Noha voltak időszakok, amikor a Millwall labdabirtoklásban fölénk kerekedett, egyetlen percig sem éreztem, hogy veszélyben lenne a továbbjutásunk.

- Valóban elég fantáziátlannak tűnt a londoniak előadása.
- Nem lenne elegáns, ha kollégám, Dennis Wise munkáját kritizálnám, de bevallom, más futballt vártam az angoloktól. Tőzsér Dánielt például egész héten arra készítettem fel, hogy Dennis Wise - ahogy azt a bajnokikon szokta - kihúzódik a jobb oldalra, és ott próbálja meg túljátszani a mi nemzetközi porondon még kevéssé tapasztalt fedezetünket. Ám a játékos-edző középről osztogatott, miképpen azt is elmulasztotta, hogy a második félidőre átállítsa együttesét a háromcsatáros formációra. De, hát ez legyen a legnagyobb problémánk…
- Talán az első félidő ferencvárosi parádéja zavarta meg a fejét… A Fradi egészen más arcát mutatta, mint Londonban, megkockáztatható: az ősz eddigi legjobb félidejével rukkolt ki.
- Bennem, úgy tűnik, örök tüske marad a kaposvári találkozó, szerintem tudniillik remekül futballoztunk a Rákóczi ellen is. Sorra dolgoztuk ki a ziccereket, igaz, el is rontottuk azokat. Ami a helyzetkihasználást illeti, nos, ez a csütörtök este tényleg kellemesebben alakult. Aminek azonban ennél is jobban örültem: azzal a stratégiával vertük meg a Millwallt, amit napokon át gyakoroltunk, vagyis visszakaptam mindazt a játékosaimtól, amit az edzéseken próbálgattunk.
- Komolyan mondja, hogy a levegőben akarta legyőzni a légtér hagyományos urait?
- A londoniak vonalban védekeznek, egy az egyben vállalják a párbajokat, nincs biztosító emberük. Azt gondoltam, ha félmagasan a négytagú bekksoruk mögé lőjük a labdát, a túloldalon érkező ember komoly zavarokat okozhat a hátsó alakzatukban. Erre volt jó példa Sorin Botis találata.

- Tényleg remekül sikerült az első negyven perc, ám a prágai BL-selejtező óta a hajrában kapott gól mintha átokként ülne a Fradin…
- De tudja, miért van ez? Mert egy magyar bajnokin rendszerint percekig lehet ünnepelni a találatot, hiszen hosszabb idő telik el, mire a sokkból az ellenfél feléled. Az európai porondon más a módi.
- Biztosan kellemetlen élmény a hajrában gólt kapni, de azért e pofonnak mégiscsak át kellett volna futnia a játékosain a negyedórás szünet alatt, ehhez képest a pihenőt követően olykor látványosan bekkelt a Fradi.
- Ha a múlt hét végi Vasas-meccs kapcsán bíráltam a futballistáim felfogását, most önkritikát kell gyakorolnom: én kértem a srácokat, hogy vonják hátrább a védelmi vonalunkat. Arra számítottam, hogy a lélektani előnybe került Millwall ránk zúdul a folytatásban, és szerettem volna, ha a fellazult vendégvédelmet lekontrázzuk. Kicsit félreértettük egymást, olyan mélyen ugyanis nem kellett volna visszavonulnunk, mint ahogyan azt tettük, de ismétlem: a taktikaváltásért magamra vállalom a felelősséget. Egyébként olyasfajta ellencsapásokat álmodtam meg, mint amikor a hajrában - az angol kapufa után - négy az egy ellen lekontráztuk a Millwallt. Kár, hogy Lipcsei Péternek nem sikerült góllal befejeznie az akciót.
- A kapufára nem lehetett panasza a Fradinak, hiszen az angolok próbálkozásainál előbb az alapvonalon túlra, majd a mezőnybe pattant a labda, Sorin Botis fejesét követően viszont a gólvonal mögé vágódott a lécről…
- Ennyit azért segíthet a hazai környezet… Ha a hetvenhetedik percben Szűcs Lajos öklözése után Peter Sweeney elé kerülő labdát a cserejátékos a hálóba lövi, persze forróbb lett volna a hajrá, de végül a győzelmünk nem került veszélybe.
- Ha már Szűcs Lajost említette; őt nem zárták a szívükbe a londoni drukkerek a látványos fetrengése után, de vélhetően a Millwall futballistái is nehezteltek rá, hiszen a meccs után vele mezt cserélő Mark McCammon a földre dobta a kapus dresszét…
- Nem láttam, hogy a második félidőben vitát kiváltó esetnél megütötték-e Lajost. Már a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón is szóba került: miért bohóckodott a futballistám? Nos, ezt a kérdést akkor is visszautasítottam, és azt mondtam, ha húzta az időt azzal, hogy a gyepen feküdt, akkor az a taktika része volt. Szűcs Lajos vérbeli profi, de mint minden kapust, idegileg őt is igénybe veszik a nagy csaták, és le kell vezetnie a feszültséget.
- Azért annyira mégsem kellett volna lassan mozognia, hogy lapot kapjon. Bár nem ez volt a legbosszantóbb sárga a meccs során.
- Amikor Dragan Vukmir egy dulakodás miatt átrohant a pálya túloldaláról a veszekedőkhöz, és végül az ő orra előtt is megvillant a sárga, majdnem felrobbantam a méregtől. Roppant egyszerű lenne most megbüntetni a védőt, de nem hiszek a csakis fegyelmezésen alapuló pedagógiában. Sokkal bölcsebb, ha az edző jó példával jár elől. Ha a forró szituációkban a kispadra kipillantva azt látja a futballista, hogy a trénere nem őrjöng habzó szájjal a vonal mellett, az rá is pozitív hatással lehet. Persze azért az önfegyelem is fontos, és kell, hogy a játékos megértse: hibázott, és a csapatot is sújtja, ha ostoba dolgokért lappal bünteti őt a bíró. Ugyanakkor fontosnak érzem, hogy az ellenfelet is becsüljük meg, ezért küldtem a lefújás után a Millwall-tábor szektorához a labdarúgóimat, akik megtapsolták a vendégdrukkereket.
- A stadionban tényleg régen várt remek hangulat uralkodott, a városban ellenben háború dúlt.
- A meccset követően hallottam, hogy két angolt megkéseltek. Tragédia, hogy a huligánok újra és újra rombolhatják e csodálatos sport presztízsét. Merthogy a futball - bármennyire is nagy üzletről van szó - alapvetően mégiscsak játék. Jó lenne megtudni, kik voltak az áldozatok, és ha kiderül a címük, küldünk nekik egy-egy Fradi-ajándékcsomagot, hogy ne csak rossz szájízzel gondoljanak vissza a budapesti kirándulásra. És ha már a nézők szóba kerültek: hálás vagyok a Fradi-tábornak, mert noha annak idején a Mönchengladbach egyik játékosmegfigyelőjeként rengeteg Bundesliga-meccset láttam, ilyen fantasztikus légkört még nem éltem át. Most már tudom, milyen káprázatos élmény telt házas, győztes meccsen az FTC kispadján ülni. ---- Véleményünk szerint Robert Vagner, Rósa Dénes és Sorin Botis nyújtott kiemelkedő teljesítményt a Ferencváros labdarúgócsapatában a Millwall elleni mérkőzésen. Nem véletlenül kapta a legnagyobb tapsot a cseh légiós, aki egy gólpasszal és egy góllal járult hozzá a továbbjutáshoz.
"Nagyon nagy lelki teherrel léptem pályára - mondta Robert Vagner. - Ugyanis már hetek óta nem találtam be az ellenfél kapujába, és tudtam, mindenki gólt, gólokat vár tőlem. Az idény kezdete után négyszer voltam eredményes, és egy gólt a Bajnokok Ligája-selejtezőben a Sparta Prahának is rúgtam. Az utóbbi időben azonban valami miatt nem úgy ment a játék, ahogy szerettem volna. Mindenképpen bizonyítani akartam, hogy nem érdemtelenül szerződtetett a Ferencváros. Kicsit megijedtem a gólom előtt, azt hittem, elrontom a cselt. Amikor már a jobb lábamon volt a labda, és felnéztem, akkor láttam a kaput, és éreztem, nem hibázom el. Lehet, kicsit önző voltam, lehet, hogy paszszolnom kellett volna, de mint már mondtam, fontos volt, hogy eredményes legyek. Örülök a továbbjutásnak, rendkívül boldog vagyok, hogy telt ház előtt futballozhattam az Üllői úton."
Rósa Dénessel is madarat lehetett volna fogatni a meccs után. Az immár a Ferencváros meghatározó labdarúgójának számító középpályás, csakúgy, mint Robert Vagner, gólt szerzett, majd gólpasszt adott, döntő érdemeket szerezve a sikerben.
"Nagyszerűen futbballoztunk az első félidőben - mondta Rósa Dénes. - Kár, hogy a szünet előtt kaptunk egy gólt, és ez kissé megzavart bennünket, míg az angolok nekibátorodtak. Ezért aztán szünet után egészen más felfogásban futballoztak, mint az első félidőben. Bár nyomott a Millwall, de éreztem, nem lehet baj, kiharcolhatjuk a továbbjutást, és boldog vagyok, hogy sikerült."
Ám a siker nem csupán Robert Vagner, Sorin Botis és Rósa Dénes érdeme, hanem a csapat diadala. A román Sorin Botist a nyáron kis híján eltanácsolták a Ferencvárostól, mondván, nincs szükség a szolgálataira, aztán a középhátvéd Dragóner Attila távozott, és végül László Csaba úgy gondolta, szerepet kaphat a magas védő. Igaza lett, mert Sorin Botis, csakúgy mint Pintér Attila edzősködése idején, profin bizonyította, lehet rá számítani. Csütörtök este verhetetlen volt a levegőben, de nemcsak emiatt nőtt a többség fölé, hanem mert szenzációs gólt fejelt.
No, ha már így agyondicsértük Sorin Botist, akkor nézzük, mit mond saját maga a teljesítményéről, és parádés fejes góljáról.
"Képzelhetik, mennyire boldog vagyok, hiszen második gólomat szereztem a Ferencváros labdarúgójaként - mondta Sorin Botis. - Ez a találat pedig látványosra sikeredett, hiszen a labda a lécről vágódott a gólvonalon túlra, ilyen bikaerős fejessel még soha nem vettem be az ellenfél kapuját. Örülök a továbbjutásnak, de leginkább annak, hogy fantasztikus hangulat volt az Üllői úton. Az angolok eléggé agresszívan futballoztak, de megmutattuk, mi is képesek vagyunk keményen játszani." ---- Csütörtökön a csoportokba kerülésért játszottak a csapatok az UEFA-kupában, és bár a magyar érdekeltségű együttesek közül az Újpest elvérzett a német VfB Stuttgart ellenében (1-3 hazai pályán, majd 0-4 Stuttgartban), a Ferencváros az angol Millwall búcsúztatásával (1-1 Londonban és 3-1-es siker az Üllői úton) tagja lett annak a 40 klubnak, amely várhatja a keddi sorsolást.
A tisztán látás érdekben tudni kell, hogy az UEFA a közelmúlt eredményei alapján rangsorolta a résztvevőket, a negyven csapatot öt kategóriába sorolta, azaz a sorsolást követően nyolc ötös csoportban zajlanak majd a küzdelmek. Érdekesség, hogy a Ferencváros csak az ötödik kalapba került (igaz, ott a legjobb mutatója van), vagyis elvileg csak nála esélyesebbnek tartott gárdák ellen küzdhet majd… Az összesorsolt gárdák nem oda-vissza alapon mérkőznek meg egymással, hanem két riválissal hazai pályán, két ellenféllel pedig vendégségben meccselnek. Hogy melyik két együttest fogadhatják, és melyik kettőhöz kell utazniuk, az majd csak a sorsoláskor derül ki, ellenben az bizonyos, hogy a csoportokból három alakulat továbbjut (vagyis összesen 24), és kiegészülve a BL-ben harmadik helyen végző nyolc egylettel alkotja az UEFA-kupa 32-es mezőnyét.
A játék kedvéért elkészítettünk két lehetséges csoportot: az elsőbe azokat a klubokat jelöltük, melyek ellen véleményünk szerint a legnehezebb dolga lenne a Fradinak, míg a másodikba rangsorolt csapatok ellen a lehető legjobb eséllyel vehetné fel a zöld-fehér alakulat a továbbjutásért folytatott küzdelmet.

1. csoport: S. S Lazio (olasz), FC Schalke 04 (német), Middlesbrough (angol), FC Steaua Bucuresti (román), Ferencváros
2. csoport: Club Brugge KV (belga), Lille OSC (francia), Grazer AK (osztrák), Heart of Midlothian FC (skót), Ferencváros
Lipcsei Péter, az FTC csapatkapitánya azt mondta, hogy mindenképpen legyen az ellenfelek között portugál csapat, és a következő csoportot álmodná meg: Newcastle United (angol), Benfica (portugál), Atletic Bilbao (spanyol), Partizan Beograd
Kedden minden kiderül - sorsolás Nyonban 14 órakor.