Néhány hete úgy tűnt, végre-valahára kölcsönös megértés alakul ki a labdarúgóedző-képzés kérdésében a Magyar Labdarúgó-szövetség szakmai vezetése és a Testnevelési Egyetem (népszerűbb nevén: TF) illetékesei között. A biztató indulást követően azonban ismét zátonyra futott a már-már a kölcsönös megértés vizén haladó hajó. A téma a mai honi futballállapot hű tükörképe is, azaz tragikomédia, vagy még inkább szomorújáték. A kérdés örök: létezik-e megfellebbezhetetlen, mindenki számára megfelelő megoldás? E téma egyik avatott szakértője, mondhatni specialistája dr. Frenkl Róbert professzor, aki publicisztikai tevékenységének tekintélyes részét áldozta mostanában arra, hogy tisztázzon, megoldást találjon, közelebb hozza a kérdésben a két leginkább érintett felet, az MLSZ-t , illetve a TF testnevelési és sporttudományi karát így a licencügyről most vele beszélgettünk. A helyzet ma már annyiban más, hogy egy friss kormányrendelet kimondja: szakedzői tevékenységet 2007-től csak a honi legmagasabb szintű végzettséggel, azaz TF szakedzői diplomával lehet végezni. Azaz, akinek csak licence van, három év múlva nem ülhet proficsapat kispadjára&
Mielőtt az első kérdést feltennénk dr. Frenkl Róbertnek – bevezetőül, s meglehetősen rendhagyó módon – hadd köszöntsük őt abból a kivételes alkalomból, hogy hetvenedik születésnapját ünnepelhette a napokban. Személyében a magyar közélet kivételes személyiségének kívánunk jó egészséget és további sikereket – a tudósnak, orvosnak, egyházi vezetőnek, tanárnak, elismert sportvezetőnek, közírónak, kollégánknak, summázva: a XXI. század tiszteletre méltó polihisztorának.
Csak a törvényeket kellene betartani
A professzor a diplomaszerzés híve (Fotó: Farkas József)
A professzor a diplomaszerzés híve (Fotó: Farkas József)
– Professzor úr! Tekintsünk el a licencügy tekervényes előzményeitől, a vitát kiváltó okok ismétlésétől is. Az egyszerű sportemberek ugyanis azt a kérdést vetik fel: egyáltalán milyen érdekellentétekről lehet szó az MLSZ és a TF között? – Valójában nincs semmiféle érdekellentét. Egyszerűen csak a törvényeket kell helyreállítani és betartani, illetve betartatni. Ez szimplán azt jelenti, hogy – amint a többi sportágban – a labdarúgásban is megkívánt, illetve megkövetelt kell legyen az élvonalban zajló edzői működéshez a főiskolai végzettség. – Ezt elfelejtették az UEFA-licencek bevezetésekor a labdarúgó-szövetségben? – Így is fogalmazhatunk… De ami a szükséges kompromiszszum elengedhetetlen alapja kell legyen: ahogy nem lehet vitás a főiskolai diploma szükségessége, éppen így az sem vitatható, hogy az MLSZ kizárólagos joga az UEFA-licencek kiadása. A licencek megszerzéséhez szükséges képzést végezheti, és végezze ezután is a szövetség – mint ahogyan ez eddig is történt – persze társulhat ennek érdekében más intézményekkel, magától értetődően mindenekelőtt a képzésben érdekelt egyetemekkel, főiskolákkal. A licencrendszer jelenthet egyfajta továbbképzést, jóllehet ez az én megítélésem szerint elsősorban működési engedély, jogosítvány. A legfontosabb, hogy a licenc, amelynek ismerem a tananyagát, nem pótolhatja a sokkal kiterjedtebb, komplex tudást, szélesebb ismereteket biztosító diplomát. Viszont még egyszer ismétlem: a diploma sem felel meg a licencnek. ---- – Ennek a gondolatmenetnek megfelelő következtetés, hogy a két rendszer nemhogy nincs egymással ellentétben, hanem könnyűszerrel összekapcsolható, egymást jól kiegészíthetik. – A kölcsönös érdekeltség alapján okvetlenül. Sajnálatos, hogy – bár ez könnyen felismerhető – mégis, a legutóbbi "szakítás" is azt jelezte: az MLSZ edzőképzőközpont immár úgy keresi a monopolhelyzet megőrzési lehetőségét, hogy érdekellentétté akarja formálni a kérdés körüli MLSZ–TF vitát az edzők képzéséről. Ennek pedig semmilyen logikus oka, sem értelme nincs. Az edzők érdeke éppen az, hogy egy rendszerben szerezhessék meg mind a hazai okleveleket, mind az UEFA-licencet. ---- – Ön egy alkalommal azt írta, hogy a licencrendszer bevezetése nálunk tűzzel-vassal történt, többnyire hamisan, csúsztatásokkal hivatkozva az UEFA-ra, így az európai szövetség által megjelölt időpontokat, határidőket, másfelől a képzés lényegét illetően… – Le kell szögezni, hogy az UEFA nem szól bele a különböző tagországok edzőképzési rendszerébe. Kizárólag azt köti ki, hogy az a szakember, aki részt kíván venni az európai labdarúgásban, nemzetközi kupákban, más országokban óhajt edzői munkát vállalni, annak kétezer-öttől rendelkeznie kell a megfelelő UEFA-licenccel. Ezzel nincs semmi gond, sőt nagyon is indokolt volt az európai licenc magyarországi kidolgozása, alkalmazása. Ennek okvetlenül hozzá kell illeszkednie a rendszerhez – de nem lehet maga a rendszer! Ezen bicsaklik meg az MLSZ-teória, és ezen nem lehet túllépni, legfeljebb egy értelmes, kölcsönös kompromisszum kidolgozásával. – Hogyan képzelhető el a gyakorlati megoldás, mikor kerül végérvényesen pont az ügy végére? – A főszereplők, akiknek az érdekeit szem előtt kell tartanunk, a labdarúgók és az edzők együtt. Nehéz pálya az edzői, mert emberanyaggal dolgozik, akár az orvos, pszichológus, vagy pedagógus. Értelmiségi hivatás, magas és olykor bonyolult követelményeket támaszt. Ezért kell ragaszkodnunk a szakmai képzéshez a licencen kívül! Az MLSZ-nek egyszerűen vissza kell helyeznie jogaiba a hazai edzőképzést, azaz érvényt szerezni a korábbi rendeletnek, amely meghatározta a segédedző, edző, szakedzői fokozat helyét a rendszerben, megkövetelve az élvonalban a szakedzői diplomát. Nekem semmi kifogásom nincs a kötelezővé tett UEFA B-, majd A-, s végül a Pro-licencek ellen, csak azzal nem értettem egyet, hogy egyidejűleg a szövetség eltörölt minden egyéb követelményt. – És ha az MLSZ kitart a "csakis a licenc" elve mellett? – A rendeletek azért születnek, hogy betartsuk azokat…A közelmúltban elfogadott és hatályba lépett sporttörvény elvben már intézkedett ebben a kérdésben, a gyakorlati megvalósítás mikéntjét pedig a sportminisztérium szakemberei által kidolgozott végrehajtási utasítás, pontosabban rendelet tartalmazza. A legfelső sporthatóság is tisztán látta érvelésünk logikáját, és ennek megfelelően kormányrendelet keretei között intézkedik, rendezi az edzőképzést, egyébiránt összhangban a korábban az MLSZ és a TF által aláírt együttműködési megállapodással. ---- A kormány 157/2004 (május 18.) rendelete a sport területén képesítéshez kötött tevékenységről többek között kimondja, hogy "…az edzői tevékenység végzésében három meghatározott képesítés elismert: sportoktató, sportedző, szakedző… .A sportszövetségek 2005. május 31-ig kötelesek meghatározni, hogy sportágukban milyen képesítéssel rendelkező személyek minősülnek sportszakembernek, valamint azt, hogy versenyrendszerükben mely edzői tevékenységi szint tölthető be kizárólag szakedzői képesítéssel." A csak licencekkel rendelkező szakemberek tevékenységét nem fenyegeti azonnali veszély, mert a rendelet hangsúlyozza: "2007. december 31-ig az adott sportágban – ebben az esetben labdarúgásban – az edzői tevékenység az illetékes nemzetközi szövetséggel kötött megállapodás alapján a sportszövetség által szervezett képzésben szerzett képzettséggel is folytatható." A lényegi kérdés tisztázott: 2007-ig átmeneti időszak következik, amely, remélhetően, bőségesen elegendő, hogy az érintett felek alaposan kidolgozzák együttműködésük valamennyi fontos részletét, illetve azok az edzők elkezdjék a felsőfokú tanulmányaikat a Testnevelési Egyetemen, akiknek "csak" licencük van, diplomájuk még nincs…