Rekonstrukció? Konspiráció?

A rendszerváltás hajnalán őrületes értékeket veszített a magyar sport: ügyeskedők és gengszterek számtalan futballpályát játszottak át magánkézbe, egyiken bevásárlóközpont, a másikon benzinkút épült (lásd: Taurus), a harmadikra (Ganz) most húznak fel egy lakóparkot. Ez persze csupán zárójel, a frekventált stadionok ma is állnak – illetve, már-már düledeznek.
A minisztériumok egyre kevesebbet költöttek, a bázisvállalatok tönkrementek, az állam hol lassabban (FTC: Torgyán és vidéke), hol gyorsabban (BM-UTE) elengedte az egyesületek kezét. Mígnem 2000 végén úgy döntött a kormány, hogy a Sportfolió Kht. égisze alatt üzemelteti tovább az összes állami tulajdonú sportingatlant. Azaz a minisztériumoktól átkerült valamennyi stadion és kapcsolt létesítmény a Sportfolióhoz, csupán néhány kivétel maradt: az egykor szebb napokat látott óriáscég, a MÁV egészen mostanáig állta a cechet – két hete jelentették be, hogy leszállnak erről a vonatról.

Hadüzenet és patkányok

Az a nagy baj, hogy amikor egy ekkora ingatlanhalmot egy cégbe tesznek, a helyzet ugyanaz lesz, mint bármelyik, tetszőlegesen kiválasztott arénában: félhomály, rések, repedések, tökéletes terep az állami pénzek elszivárgásához. Állami tulajdonú, romos létesítményen nem művészet keresni, pláne, ha kitaláljuk, hogy a fenntartását kiadjuk külsős cégnek. A Future Clean lett a kiválasztott – a Sportfolió ezzel a vállalkozással "súlyosbítva" egyre jobban kezdte szúrni a sportban élők szemét. És egyre jobban megterhelte az állam költségvetését.
Így amikor Gyurcsány Ferenc sportminiszter februárban üzent, hogy első lépésben a nagy fővárosi klubok által használt létesítmények költségeit hárítják át az egyesületekre (s adják át az arénákat használatukba), a túlsó térfélen is nagy nyüzsgés támadt.
A miniszter közölte: "Nonszensz, hogy az öt klub közül négynek nincs érvényes szerződése, s úgy használja az ingatlanjait. Egyedül az újpestieknek van, akikkel effektíve a kormányváltás előtti napokban kötöttek egy megállapodást, melynek értelmében évi ötmillió forintért használhatják a Megyeri úti stadiont. Ennyiért ma már egy jobb budai villát sem lehet kibérelni. De az MTK, a Honvéd, a Vasas és a Ferencváros nem is reagált a minisztérium felszólítására. Holott a jelenlegi aránytalan és fenntarthatatlan rendszer. A Sportfolió likviditási gondokkal küzd, nyakló nélkül nem vállalhatóak tovább a kifizetések, így ugyanis a csőd felé sodródik a káháté."
Gyurcsány szerint tarthatatlan, hogy van, aki fizet a stadion használatáért, s van, aki nem. A pesti gárdák több tízmilliós versenyelőnyt élveznek a vidékiekkel szemben, elvégre Debrecenben például az önkormányzat tartja fent az Oláh Gábor utcai pályát, holott ha azt is a Sportfolió gondozná, az így megtakarított összeget a DVSC-re fordíthatná a város. "A szocializmus egy utolsó, kicsike itt maradt darabkájával van dolgunk – csattogott Gyurcsány a budapesti helyzetre utalva. – Akkor volt divat, hogy naturáliákban nyújtottak szolgáltatást támogatásként. Ennek kell véget vetni, az állam nem fizetheti a proficsapatok által használt létesítmények költségeit, azaz nem támogathatja a profiklubokat ezáltal. Eltökéltek vagyunk, ha a csapatok továbbra sem válaszolnak, előbb-utóbb leállunk a számlák kifizetésével, s akkor lassan elzárják a villanyt, vizet, gázt."
Hadüzenet? Talán az. Ugyanakkor a profiklubok érdekképviseletét gyakorló Magyar Labdarúgóliga vezetője kicsit más megvilágításba helyezte a látszólag egyértelmű helyzetet. "Először is, a kluboknak van érvényes szerződésük a stadionokra – szögezte le Szieben László. – Az, hogy nem találnak az újonnan bejegyzett káeftékkel kötött megállapodást, nem jelenti azt, hogy a régebbi, a klubokkal kötött szerződések érvényüket veszítették volna. De legyen, tárgyaljunk arról, hogy a klubok átveszik a létesítményeket. Ehhez viszont szükség volna arra, hogy az állam mint jó gazda ne romhalmazokat adjon át csapatainknak, hanem felújított, megfelelő minőségű stadionokat. Hogyan remélhetnénk felemelkedést, miképpen várhatnánk el egy szülőtől, hogy hozza le a gyerekét egy salakos pályára, omladozó öltözőkbe, amelyek előtt óriási patkányok rohangásznak. Mert Kispesten például ez a helyzet."
Ez azért bökkenő. Egykori fenomenális kézilabdázónk, a Sportfoliót jelenleg vezető Vass Károly például amondó volt: a kht.-hez tartozó létesítmények műszaki színvonala nem igazán ideális: "Átlagosan jó, ha harmincszázalékos állapotban vannak."

A plebejus kultúráról

Nagyjából másfél évtizeddel a piacgazdaságra történő áttérést követően jutottunk tehát el odáig, hogy az állam kimondja: nem hajlandó tovább finanszírozni azon sportlétesítmények költségeit, amelyeket profigárdák használnak. Dicséretes elhatározás – szerény számítások szerint több százmillió spórolható meg az adófizetők pénzéből. Igaz, futballkörökben csendben megjegyzik: érvényes kormányhatározat mondja ki, hogy a stadionokat rendbe kell tenni, mégpedig az állam pénzén. Ha ez megtörténik, szíves-örömest átveszik az arénákat. A romokkal viszont nem igazán tudnak mit kezdeni.
"Ez a stadionrekonstrukciós program tipikus állatorvosi ló – jelentette ki Gyurcsány. – Rengeteg pénz ment el, de egyetlen UEFA-licences pálya sincs még. Ez a program bukás, mert az eredeti célt – tudniillik hogy nemzetközi mérkőzésekre használható stadionjaink legyenek – nem éri el. Újpesten, Zalaegerszegen és Székesfehérvárott állnak a legközelebb ahhoz, hogy megüssék a kívánt mércét, de ott is hiányzik néhány beruházás. Ezért döntöttünk úgy, hogy addig nem kezdünk új vállalkozásba, amíg a régieket be nem fejeztük. Ettől függetlenül állítom, hogy ezt az egész világot a felelőtlenség hatja át. Ötmilliárdot költött az előző kormányzat a beléptetőrendszerre. Annyi haszna volt, hogy két darabot beállítottunk ide, a minisztérium elé, a többi a raktárban porosodik, elvégre romokba nem érdemes beépíteni őket. Annak idején minden egyes döntés azért született, hogy népszerűek legyenek."
Szieben nem is ezen a ponton vitatkozik a miniszterrel, amikor az állam kivonulására terelődik a szó. "Azzal csak egyet lehet érteni, hogy az állam vonuljon ki a profisportból. A futballal kapcsolatban viszont megkérdezném: hol volt benne? Számokkal tudom alátámasztani, hogy a profiliga nettó befizetője az államnak, ha mindent egybevetünk. Kétségtelen, az államnak tilos azt támogatnia, hogy magánszemélyek gyarapodjanak, gondos gazdaként arra kell törekednie, hogy társadalmilag fontos célokra költse az adófizetők pénzét. Például oktatásra. Viszont akkor az utánpótlás-nevelésre is adjon. Elvégre az állami oktatási intézményekben is a magánszektor számára képzik a szakemberek többségét, így ezen az alapon nem diszkriminálható a sport, a futball. Nem akarnék demagóg lenni, de a kultúra reorganizációjára negyvenmilliárdot áldoztak, ehhez képest labdarúgásra – ami a plebejus kultúra zászlóshajója – tizenkétmilliárd jutott, és azt is hogyan költötték el. Ötmilliárd ment el beléptetőrendszerekre, a többit pedig olyan vállalatok vitték el, amelyek közbeszerzési pályázatokon nyertek, igaz, húsz-harminc százalékkal drágábban dolgoznak, mint egy ugyanolyan profilú cég, amelyet tetszőlegesen választok ki a Szaknévsorból."

Plusz négyszázmillió

Na igen, legendák keringenek például arról, Pécsett miként hánytak fittyet a stadionrekonstrukciós program egyik győztesére: a vállalkozás 128 millióért csinálta volna meg a pálya világítását, ám a helyiek inkább egy vetélytársra bízták a feladatot, az kihozta 84 millióból. Negyvennégymillió spórolás csak itt, csak egy üzleten – el lehet képzelni, mi folyt, folyik (el) a többi stadionban.
Tényleg, el lehet képzelni? Stadionépítés egy másik dunántúli városban. A tervezetthez képest egyre csak nőnek a költségek, míg végül a tervezetthez képest már plusz 400 millióra rúgnak. Ekkor a tulajdonosi kör egyik tagja közli: nem hajlandó aláírni a kifizetési számlákat, így az állam pénze a kasszában reked. Az ok amúgy prózai: a tető rövidebbre és keskenyebbre sikerült a kelleténél, a főlelátó szigetelését elcsellózták, így az eső vidáman utat talál a három emelettel lejjebb fekvő öltözőkig. Ám igazából mégsem a kivitelező háborodik fel a forintmilliók visszatartásán, hanem a város, amely jó előre elosztotta a cégen keresztül érkező pluszpénzt. Ha már úgyis megkurtították az önkormányzat költségvetését kormányzati szinten, legalább ezeken a mellékutakon – mint stadionépítés – szereznek egy kis kiegészítőt az államtól. Igaz, plusz 400 millióért legalább a tömítések stimmelhettek volna...
Konklúzió? Az első kanyarban a létesítményhelyzet javítására kihasított 12 milliárd 40 százalékát momentán használhatatlan dolgokra költötték (beléptetőrendszer), 60 százalékát pedig 20-30 százalékkal drágábban munkálkodóknak fizették ki, azaz jelenleg saccra 30 százalék hasznosult ténylegesen a nagy egészből.
Szieben konklúziója: "Ez tragédia."