Stark szerint a felsőházban folytathatja az ETO

Stark szombaton azt is bizonyította, hogy klubcsapata vezéregyéniségei közé tartozik: kiválóan szervezte meg együttese védelmét, és a második félidőben döntő érdemeket szerzett abban, hogy a győrieké lett a három pont. Hetes osztályzatával így kiérdemelte a mezőny legjobbja címet (ha az egész fordulót nézzük, egy társa akadt: a békéscsabai Vincze Zoltán).
"Idegesen kezdtünk az első félidőben – emlékezett vissza a Matáv Sopron elleni bajnokira Stark Péter. – A feszültségnek azonban egyszerű oka volt: a pálya használhatatlansága miatt sem mi nem játszhattunk Újpesten, és a kéthetes várakozás kissé idegessé tett bennünket. Már mindannyian nagyon vártuk a tavaszi rajtot, túlságosan is hosszú volt a felkészülési időszak. Szerettünk volna bizonyítani közönségünknek és a bennünket felkészítő szakembereknek is."
Egy megállapítás a győri stadion sajtóteraszáról: Starkon nem látszott a feszültség. Az első félidőben is gyakran tört előre, és ha társai ügyesebbek egy szabadrúgás elvégzése előtt, akkor könnyen gólt szerezhetett volna már a szünet előtt is.
"Ha jobb lábbal végezhető el a szabadrúgás, akkor általában én vagyok a végrehajtó – magyarázta a kétszeres válogatott védő. – Az első félidőben sajnos túlkombináltuk egy alkalommal a szabadrúgást, így aztán nem rám jött ki a lövés, hanem Darko Pericre. Bosszankodtam is emiatt, és alig vártam, hogy újból hasonló szituációba kerülhessek."
Ám amíg ez bekövetkezett, addig a soproniak gólt szereztek, és bizony a pesszimistább győriek már megjósolták a csapat vereségét. De aztán jött Priskin Tamás, aki amolyan "maradonás" góllal (kézzel…) egyenlített.
"A kapott gól rázott fel bennünket – folytatta Stark. – A tizenegyes után láttam a többieken is, hogy oldódott a bennük lévő görcs. Azzal most ne foglalkozzunk, hogy milyen körülmények között született az egyenlítés, úgy vélem, nem a mi feladatunk eldönteni, szabályos vagy szabálytalan volt-e a találat. Lényeg az, hogy megnyugodtunk, és aztán ez a nyugalom magabiztossággal, jó és eredményes játékkal párosult. A második gól előtti szabadrúgásnál, bár Nagy Tamás is ott állt a közelben, kértem, ne gurítsa elém a labdát, inkább egyből elrúgom. Nagy öröm számomra, hogy a labda a hálóban kötött ki. Igaz, a sok gyakorlásnak köszönhetem ezt a gólt. Ekkor már éreztük, miénk lehet a három pont."
Stark Péter nem feledkezett meg a közelmúltban tragikus körülmények között elhunyt barátjáról, Fehér Miklósról sem. A gólöröm pillanataiban a futballmez alatti pólóján barátja fotóját láthatta a stadionba kilátogató 2000 ember, Stark ugyanis, Fehérre emlékezve, a fejére rántotta a dresszét, és tudatta a világgal: Miki örökre a szívében él.
"Már a meccs előtt eldöntöttem, hogy a barátom arcképével ellátott trikót veszem magamra – mondta a bekk. – Külön öröm számomra, hogy góljaim után megmutathattam azt a közönségnek. Megjegyzem, így lett volna ez a meccs után akkor is, ha nem rúgok gólt. A lefújást követően aztán eldöntöttem, ezt a pólót most már minden mérkőzésen viselem majd."
Stark Péter állítja, az ETO sikere nem csupán az ő érdeme, tudniillik ahhoz, hogy a három pont Győrbe került, a társak tudása, akaratereje is kellett. Stark ugyanakkor vallja, ha összeérik az ETO állománya, akár még a felsőházba is bejuthat…