Pintér Attila számára különleges volt a vasárnapi mérkőzés: régóta arra vágyott, hogy a Ferencváros edzőjeként dolgozzon, ez ugyebár a télen teljesült, és tegnap ráadásul éppen az a Sopron volt az ellenfél, amelyik csapatnál legutóbb dolgozott.
Nem végzett rossz munkát a fiatal szakember, hiszen 16 első osztályú meccsen dirigálta a Matávot, és 6 győzelem, 4 döntetlen, 6 vereség volt a mérlege. Talán ezért is haragudtak rá sokan, hogy a Fradi kedvéért elhagyta a várost. Amikor megjelent a játékoskijáróban, és átsétált a kispadhoz, már dörgött is egy kalapos öregember hangja: "Pintér, te áruló!" Az edző nem pillantott fel, csak a mosoly bujkált a szája sarkában, és talán az utolsó meccsére gondolt, amikor még a soproniakat dirigálta ugyanezen a pályán – és ő is a lelátón állt, tán nem messze az őt most harsogva pocskondiázó drukkertől. Emlékezetes meccs volt az is: december 6-án a Matáv a Békéscsabát fogadta, 2–2 lett a vége, Pintér Attilát pedig már a 15. percben a lelátóra száműzte Szabó Zsolt játékvezető.Ezen a vasárnapon higgadtnak kellett maradnia.A Ferencváros edzőjeként "viselkednie" kell, visszafogottan öklöt rázni, még visszafogottabban gesztikulálni, bírót, ellenfelet szidni (egy alkalommal nem sikerült a tegnapi mecscsen, amikor is tizenegyest reklamált a második félidőben…). Aztán elkezdődött a meccs, és Pintér Attila hoszszú, fekete bőrkabátban, alatta elegáns öltönyben előbb kiintett lazán a Fradi-tábornak, majd karba tette a kezét és szinte szuggerálta játékosait. A végeredményből már kiderül: a támadások felépítése ezen a napon sehogyan sem sikerült, ám a szakember türtőztette magát. Amikor kiabáltak neki, nem reagált semmit, talán csak egyszer, egyetlenegyszer jött ki a sodrából, amikor Adem Kapicot sárga lappal büntette a játékvezető. Az edző akkor legyintett, elfordult, a földet bámulta, hogy aztán megrázza magát és újra meg újra biztassa fiait.Merthogy Pintér Attila ilyen. Együtt él a játékkal és megállás nélkül kommentál, mutat és irányít. A félidőben nyugodtnak tűnt, arra gondolhatott, előbb-utóbb majd bepréselnek egy gólt a Sopronnak, hogy majd Gera Zoltán megcsinál egy cselt, és a labdával sem áll a hálóig.Azonban a szünet után sem változott a helyzet, Pintér Attila állt a kispad mellett, olykor napóleoni pózban, és olykor talán eszébe jutott kedvenc edzője, Verebes József, ha másért nem, hát azért is, mert a "Mágus" itt volt Sopronban, szakkommentátorként nézte a meccset. Pintér Attila sohasem tagadta, hogy Verebes Józseftől tanulta a legtöbbet, így hát mi kellett volna még nagyobb biztatásként a Fradi kispadján debütáló edzőnek, mint a "Mágus" jelenléte. Ám ezen a hideg téli napon nem segített a mágia sem a Fradin. A zöld-fehérek keményen játszottak, de eredménytelenül. A találkozó végén sem látszott indulat Pintér Attila arcán, sportszerűen kezet fogott Dajka Lászlóval, intett a Fradi-szurkolók felé, majd a fagyott, széttaposott, csúszós pályán lassan, méltóságteljesen besétált az öltözőbe. Olyan elődök nyomdokaiba lépett ezen a vasárnapon, mint Lakat Károly, Dalnoki Jenő, Novák Dezső és Nyilasi Tibor. És bár Pintér Attilát árulóként fogadták Sopronban, ám az biztos, hogy szeretettel várják őt az Üllői úton – különösen akkor, ha nem csupán küzdeni, de nyerni is megtanítja a csapatát.