Jégcsarnok: elcsúsztak a lilák

Az nem volt meglepetés, hogy leginkább az újpesti fanatikusok jöttek, de rajtuk kívül megjelent néhány REAC-rajongó is, és kissé megkésve befutottak a győri drukkerek, akiket a mérsékeltebb megyeriek mellé állítottak – és lám, abban a szegletben milyen békésen megfért egymás mellett a lila és a zöld sál…
A hangulatra nem lehetett panasz, csupán az zavarta kissé a játékosokat, hogy nem lehetett bemelegíteni. A csarnok másik termében ugyanis megmaradt a jég, pöttöm gyerekek korcsolyáztak fel, s alá, a focipályán kívül viszont már nem volt elég hely a mozgásra. Persze, a szervezők előtt így is le a kalappal, hiszen bár előzetesen úgy számoltak, hogy egész napjuk marad a műfű lefektetésére, péntek reggel meglepve szembesültek azzal, hogy még mindig jég áll a pálya helyén. Így igencsak megfeszített munkával, a tervezett egy nap helyett néhány óra alatt sikerült talajt cserélni, így a munkásokat is nagy dicséret illeti azért, hogy le tudták játszani ezt a selejtezőcsoportot. Ezek után az az apró baki már igazán belefért, amikor azért csúszott néhány percet a program, mert nem volt áram a csarnokban. A pályán lévő hangosan beszélő hiába gesztikulált széles mozdulatokkal, a mikrofon süket maradt – nem úgy az újpesti tábor, amelynek tagjai teljes joggal énekelhették el a "Nincsen hangotok!" kezdetű örökbecsüt.

Mint már említettük, a szurkolóknak bezzeg volt hanguk, és ez elsősorban a lilák sikere mellett szólt. A riválisok közül a REAC hagyományos jó szereplésében, a Bodajk kisnövésű játékosai zsonglőrködésében, az ETO pedig a besztercei edzőtáborban elvégzett munkában bízhatott – főleg, hogy a rossz időjárás miatt amúgy is csak teremben készülhettek a nem éppen ilyen tervekkel útnak induló győriek… A kezdés előtt mindazonáltal sokan mondták: hiába, hogy két élvonalbeli csapat is szerepel ezen a szombaton, mégis éppen az első meccs, a REAC–Bodajk találkozó lesz a döntő.
Hát nem lett igazuk.
A látványos futballt ugyanis az újpestiek produkálták, és ha csak a helyzeteik felét belövik, akkor – nem túlzás – két meccs alatt tizenöt gólt rúghattak volna. Ám nem rúgtak csak hármat, mégsem volt okuk a kesergésre, hiszen ez a visszafogottabb teljesítmény is négy pontot jelentett. Két forduló után az a ritka helyzet állt elő, hogy még három csapatnak is volt esélye a továbbjutásra, ám a sikerhez az utolsó körben a győrieknek és a bodajkiaknak is győzniük kellett – az ETO nem is vacakolt sokat, megverte fiatal ellenfelét, márpedig így feladta a leckét az Újpest számára is, elvégre már a lila-fehéreknek is mindenképpen győzniük kellett.
Az utolsó összecsapás így az addigiaknál is fantasztikusabb hangulatban telt, az Újpest-szurkolók végig énekelték a mérkőzést, de a megyeri csapatnak nem sikerült legyőzni a REAC-ot, így az ETO jutott be a terembajnokság debreceni döntőjébe.
Vasárnap sem unatkoznak majd a nézők, hiszen a Honvéd, a Vasas, a Haladás és a Sopron küzd a negyedik debreceni helyért, a torna 15 órakor kezdődik.
Azaz, ma délután is érdemes lesz kinézni Káposztásmegyerre, ugyanis ez a terembajnokság tényleg izgalmasabb, mint mondjuk egy délutáni akciófilm a televízióban…

A Győr nyerte meg a budapesti selejtezőt, így ott lehet a január 31-én és február 1-jén Debrecenben rendezendő döntőben, Reszeli Soós István szakmai igazgatótól azt kérdeztük: elégedett-e a jócskán átalakított ETO teljesítményével?
– Szerencsénk is volt ezen a tornán. Gratulálok a REAC sportszerű játékához, hiszen ha nem veszik komolyan az Újpest elleni mérkőzésüket, akkor most nem mi örülhetnénk. A mostani siker miatt kénytelenek leszünk kissé felborítani a felkészülésünket, de mivel minden eredményt, minden sikert meg kell becsülni, így természetesen nem bánom a módosítást.

Az Újpest–Győr meccsen a labda a találkozó végét jelző dudaszó pillanatában került a győri kapuba. Egy-két percig vitatkoztak az újpestiek a bírókkal és a versenybizottság tagjaival, de a döntés visszavonhatatlan volt. Mikor lőtte a hálóba a labdát? – kérdeztük az újpestiek csatárát, Kovács Zoltánt:
– Abban a pillanatban hallottam meg a dudaszót, amikor kapura lőttem a labdát. Ez a gól tehát szerintem még érvényes volt. Megjegyzem, hogy az egyik szabadrúgásunknál nem állították meg az órát, és vagy húsz másodpercig futottak a számok, amikor az időmérők az "állj" gombhoz nyúltak.

A REAC az utolsó meccsen egy pontot szerzett az Újpest ellen, emiatt a csapat kiesett. Ennél is kellemetlenebb, hogy Pomper Tibor megsérült, és ezzel kapcsolatban Kutasi Róbert menedzser kissé dühösen a következőket nyilatkozta:
– Sokba került nekünk ez az egy pont, mert Pomper Tibort elvesztettük, pedig este indult volna a gépe Izraelbe, hogy kipróbálja magát az Ashdod csapatánál, de ez, sajnos, kútba esett. Tavaly, tavalyelőtt döntősök voltunk, így most csalódott vagyok, hogy nem sikerült továbbjutnunk, de sajnos már az első, elveszített meccsünkön eldőlt, hogy ez nem a mi tornánk lesz.

Az utolsó meccsen sokáig vezetett az Újpest, és úgy nézett ki, hogy a REAC elleni sikerrel résztvevője lehet a debreceni döntőnek, azonban Palásthy Norbert szabadrúgása döntetlenre alakította az eredményt, így a Győr jutott tovább. Mi a véleménye a drámai végjátékról? – kérdeztük Mezey Györgyöt, az Újpest szakmai igazgatóját.
– Ilyen a teremtorna. A selejtező hűen tükrözte az Újpest jelenlegi állapotát: egyéni hiba döntött el mindent. Meglátásom szerint a REAC akcióból nem tudott volna már gólt szerezni. Nekünk állt a mérkőzés és megérdemeltük volna a továbbjutást, de, sajnos, egy figyelmetlenség miatt nem tudtunk sikeresek lenni…