Hazatért az ETO-hoz

Néhány nappal később a futball-kft. vezetősége menesztette a vezetőedzőt, aki ezt követően Diósgyőrben volt menedzserigazgató, majd tavaly november elsején szakmai igazgatóként Győrött vállalt munkát. Aztán december elején úgy fordult az élet az ETO-nál, hogy Kiprich József vezetőedzőnek Tarsoly Csaba tulajdonos megköszönte a munkáját, és Reszelire bízta az első csapat szakmai munkájának irányítását is. A 42 éves szakembernek, aki 1997 és 1999 között egyszer már sikerrel dolgozott Győrben, a tavaszi első meccsen az Újpest ellen kell csatába vinnie csapatát.
– Tudja már, ki őrzi Roy Makaayt?
– Sejtelmem sincs, de ezen még ráérek gondolkodni – mondta Reszeli Soós István. – Már csak azért is, mert egyelőre nincs konkrét időpontja a Bayern München tervezett vendégjátékának. Csupán annyi bizonyos, hogy a németek egyik fő támogatója, az Audi szeretné Győrben felléptetni a bajor sztáralakulatot. Az apropót az jelentené, hogy a győri székhelyű Audi Hungária Motor Kft. tavaly volt tízéves, az ETO meg az idén ünnepli századik születésnapját. De visszatérve az eredeti kérdésre: ha létrejön a meccs, aligha kísérletezünk emberfogással, mert tavasztól területvédelemre rendezkedünk be.
– Már megvan a fejében az új stratégia?
– A hosszú téli esték arra is jók, hogy az ember szakmai kérdéseken rágódjon. Szeretném olyan rendszerben játszatni az ETO-t, amit itthon nemigen alkalmaznak az edzők. Tudatos, aprólékosan kidolgozott csapatmunkát kell produkálnunk.
– Gondolja, hogy ehhez megvannak Győrött az emberek?
– A napi munkában nyilvánvalóan csiszolódhatnak az elképzelések, ugyanakkor a fő csapásvonalhoz tartjuk magunkat. A játékoskeretet is úgy alakítottuk át, hogy a stratégia megvalósítására alkalmas futballisták alkossák a társulatot. Frissítésre persze szükség lesz, mert nemcsak fiatalabb, de magasabb és dinamikusabb gárdát képzelek. Nem titok, tárgyalunk Győri Jánossal, Horváth Róberttel és Ferenczi Istvánnal is, a nyíregyházi center, Balázs Gergő pedig már biztosan nálunk kezdi a munkát. Keresünk viszont még egy balhátvédet. Geri Tamás alkalmas e szerepkör megoldására, de ballábas játékosokból az átszervezések nyomán hiány van.
– Végül hány játékost küldtek el?
– Nyolcat.
– Számít utóvédharcokra?
– A többség megértette és elfogadta az érveinket, de Miriuta Vasile ügyvédjével még biztosan találkozunk majd.
– Valljuk be: nem volt elegáns gyakorlat éppen annyi pénzzel büntetni a labdarúgókat, amennyivel a futball-kft. tartozott a futballistáknak.
– Nem tisztem az előző időszak minősítése, fogalmam sincs, ki milyen büntetést érdemelt. Most új fejezetet nyitunk, bár ahhoz továbbra is tartjuk magunkat, hogy mindenki annyi pénzt vehessen fel, amennyiért megdolgozott. Ez korábban nem mindig volt így.
– Ez a tulajdonos kritikája is…
– Félreértett: szerintem a játékosok egy jelentős része nem fogta fel, hogy a mai gazdasági viszonyok közepette érték egy rendezett hátterű sportvállalkozással szerződésben állni. Győrött – minden ellenkező híresztelés ellenére – a kft. stabilan működik, ezért nem értem a Tarsoly Csabát ért támadásokat. Az olyan üzletembereket, akik a saját pénzüket kockáztatják a magyar futballban, sokkal jobban meg kellene becsülni. Lehet piszkálódni, ám ha egyszer ők elunják a támadásokat és veszik a kalapjukat, becsukhatjuk a boltot.
– A befektetők türelmét nemcsak a kritikák őrölhetik fel, a sikertelenségbe is belefáradhatnak.
– Ez nem vitás, de Győrött annyiban szerencsésebb a helyzet, hogy nincs azonnali eredménykényszer. Megkockáztatom, akkor sem kellene lehúznunk a rolót, ha netán kiesnénk – bár gyorsan hozzáteszem, erre nem is gondolok. Most elkezdünk felépíteni egy új, az európai mintákból építkező klubmodellt, s ennek csak egy része az első csapat szereplése. Legalább ilyen fontos például, hogy Győr legyen a magyar futball egyik legerősebb utánpótlása.
– A szurkolókat aligha vigasztalnák a serdülők sikerei, ha a felnőttek esetleg vergődnének…
– Még egyszer mondom, hétfő délelőttől mindenki azért dolgozik, hogy az ETO minél előkelőbb helyen végezzen az Arany Ászok Ligában. Ám látványos diadalokat akkor ígérhetnék, ha olyan csapatot vásárolnánk össze, mint Roman Abramovics a Chelsea-nél.
– Mégis: mi lehet a garancia arra, hogy ön nem jut az elődjei sorsára? Mert Győrben az utóbbi években viharos tempóban váltották egymást az edzők.
– Ha létezik garancia, akkor az az elvégzendő munka lehet, amiben megingathatatlanul hiszek. No és Tarsoly Csabával meg Klement Tibor ügyvezetővel kialakult emberi kapcsolat, akikkel azonos a futballról vallott hitünk. S hadd tegyem hozzá, mögöttem sikeres győri évek állnak, így reményeim szerint a drukkereknél is van szakmai hitelem.
– Ön szerint örömmel fogadták a viszszatérését?
– Az emberhez általában a pozitív reakciók jutnak el. Persze az internet jóvoltából manapság az ellenvéleményekkel is könnyű szembesülni, de nekem összességében kellemesek a tapasztalataim. Győrbe tulajdonképpen hazajöttem.
– De miért nem lehetett rögvest azzal kiállni, hogy ön lesz a vezetőedző is?
– Mert nem ez volt az eredeti forgatókönyv! Tudom, minél többször ismételgetem ezt, annál inkább magyarázkodás-íze van a történetnek, de őszintén mondom: kezdetben eszembe sem jutott, hogy napi edzői teendőim lesznek. Nem azért, mert kényelmesebb a díszpáholyban ücsörögni, egyszerűen a szakmai igazgatói tiszt eleve rengeteg munkát ígért. Ám úgy alakult, hogy a tulajdonos váltott, én pedig vállaltam e pluszfeladatot is. A korábbi teendőim – s ez fontos – tudniillik megmaradnak.
– Biciklizni – mondják – nem lehet elfelejteni. És edzősködni?
– Ahogy közeleg az első tréning, úgy kezdenek éledezni bennem a tucatnyi profiév alatt kifejlődött trénerreflexek. Ugyanakkor a kétéves kihagyás jót tett, hiszen menedzserként megismerhettem a futball másik oldalát. Immár képes vagyok klubvezetői fejjel is gondolkodni. Egyáltalán: sok minden letisztult bennem a szakmával kapcsolatban.
– Azért a rockzene erejében még hisz?
– Sopronban én voltam a CD-felelős, a meccsek előtt olyan zenéket hallgattattam a srácokkal az öltözőben, amelyek feltüzelték őket. A hétfői győri találkozóra még nem viszek magammal lemezt. Majd ha megismerjük egymást a játékosokkal, úgyis kiderül, milyen apró lélektani trükkökkel lehet a legtöbbet tenni a mérkőzések előtt a sikerért.