Harag nélkül is pereskedik

– A Dunfermline-nél edzőként dolgozni, ez maga lenne a csoda – tavaly nyilatkozta ezt lapunknak. Emlékszik rá?– Természetesen, és a mai napig így gondolom. Egyelőre viszont örömmel tölt el, hogy egy hazai kiscsapatnál dolgozhatok. A skót vezetők valóban figyelik pályafutásom alakulását, és bár jelenleg van edzője a csapatnak, ahogy mondani szokták, bármi előfordulhat a közeljövőben…– Miként sikerült az oldalvonal túlsó felére kerülnie? – Az elmúlt szezonban, amikor Budafokon lejárt a szerződésem, megkeresett Vancsa Miklós, hogy legyek a Rojik edzője. A lehetőségre egyből rábólintottam, így az angyalföldi ügyvezető közreműködésével kerültem a Vasas fiókcsapatához. Örülök, hogy fiatal, tehetséges srácok között lehetek játékosedző.– Játékosként mindig maximalista volt, gondolom, edzőként is erre törekszik…– Ami az edzői képesítést illeti, próbálok mindent elérni. Persze egy trénert nem az minősít, hogy mennyi papírja van, hanem az eredménysora! Az NB III-hoz szükséges dokumentumokon kívül a legmagasabb osztályban kötelező A-licencet már másfél éve megszereztem, és mielőtt megkérdezné, a pro-diploma még csak terv. Amint lesz időm, ezt a kurzust is szeretném elvégezni, mert edzőként nagy ambícióim vannak.– Játékosként sem volt kishitű, hiszen eleddig az egyetlen magyar labdarúgó, aki a Liverpoolban szerepelt…– Többnyire kiegészítő ember voltam a tizennyolc hónapos légióskodásom alatt, de egyáltalán nem bántam meg az angol kalandot. Sőt! Az első idényben a csapat tizenöt tagú keretébe mindig bekerültem. Büszke vagyok arra, hogy néhány kivételtől eltekintve neveztek az aktuális mérkőzésre, és leülhettem a kispadra – annak fényében, hogy akkor csak két cserét engedélyezett a szabályzat, nem is annyira rossz. Az 1992-es FA-kupa-győzelemből ugyanakkor kivettem a részemet, mert több mérkőzésen pályára léptem. Ezen időszak csodálatos élményt nyújtott számomra. Kiváló játékosokkal focizhattam, akiktől sokat tanultam. Kívánom, hogy minél több magyar játékos ismerje meg belülről egy sztárcsapat életét. Ugyan a beilleszkedés nem ment egyszerűen, de a közösség nagyszerű volt. Mind emberileg, mind játékosként megbecsültek.– Apropó, megbecsülés: Magyarországon mintha nem ismernék ezt a kifejezést…– Nekem is van hiányérzetem ezzel kapcsolatban. A két ország futballkultúrája egészen más. Magyarországon nem jönnek az eredmények, teljes a káosz. Ellenben Angliában sokkal nagyobb türelem veszi körül a labdarúgást. Ha a saját esetemet veszem alapul, akkor valóban nem számít a kötődés. Emlékszem, 2000-ben nagy reményekkel tértem vissza Újpestre, és erre… Sajnos a mai napig perben állok az újpestiekkel, mert a korábbi vezetők olyat ígértek, amit nem tartottak be. Nos, ha megbecsülnek, akkor a szerződésem lejártakor, 2001 nyarán nem kellett volna eljönnöm a Megyeri útról. Mindössze azt a pénzt követelem, ami jár nekem. Úgy érzem, végig korrektül viselkedtem. Még bízom a megegyezésben, mert az Újpesten lejátszott kettőszázkilencvenkilenc élvonalbeli meccsem után ezt talán megérdemelném.