Szentes Lázár gratulált

– Visszanézte már a mérkőzést?
– Még nem.
– Na, azért csak kerít rá sort, nem?
– Biztosan így lesz, de különösebben már nem foglalkozom a PAOK elleni meccsünkkel. Sikert és kudarcot egyaránt egy perc alatt kell feldolgozni, hiszen mindig van újabb feladat. Arra kell koncentrálni.
Az első válasz némiképp meglepőnek tűnt. Pénteket írtunk, igaz, még csak delet, ráadásul tíztől edzés is volt (amelyen egyébként a csapat román légiósa, Marius Sumudica nem vett részt, így hát igaznak bizonyult a hír: a légiós megsértődött amiatt, hogy nem került be a PAOK elleni keretbe, és haragjában meg sem állt Romániáig, emígyen az ügynek fegyelmi folytatása lehet), mégis… A második felelet már hamisítatlan, azaz a DVSC vezetőedzőjéhez, Szentes Lázárhoz illő. Számára a görög téma csütörtök este hét óra előtt tíz perccel lezárult.
– A PAOK elleni kupacsata előtt említette, tudna pár olyan mérkőzést mondani, amelyen kifejezetten jól érezte magát a kispadon. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez a meccs is ebbe a kategóriába tartozna.
– Ez egy közömbösebb összecsapás volt. A játékosaim minimális mértékben kockáztattak, elsősorban a hatalmas tét miatt. Ôk érzik át egyedül ott bent a pályán, hogy adott esetben mennyit vállalhatnak. Ezúttal a biztosat választották. A labdát megszerezték, de a támadásokhoz már nem fejlődtek úgy fel, inkább arra ügyeltek, hogy hátul rend legyen. Igaz, sokáig nem is volt terük a támadásokra, mivel az ellenfél erre nem adott alkalmat. A végén valami azért megvillant, de kapufa lett az akció vége.
– Az utolsó tizenöt percben futballozott úgy a PAOK, ahogy azt talán ön és a játékosai is várták: a görögöknek támadniuk kellett, gólt kellett volna lőniük, így nyíltabb játékra tértek át, és egy az egyben vállalták a harcot a futballistáival.
– Ezt pontosan így volt. Hetvenöt percig roppant masszívak voltak a középpályán és a védelemben, nekünk nem is igazán akadt lehetőségünk. Dombi Tiborra például sokkal jobban figyeltek, mint Szalonikiben, Böőr Zoltán előtt is mindig legalább ketten álltak, és Kiss Zoltán beindulásait sem vették félvállról.
– Lehet, furcsállja, amit most kérdezek: gratulált a játékosainak?
– Nem fura a kérdés. Ez olyan mérkőzés volt, ami után járt a gratuláció.
– Hm… Azaz ez nem minden győzelem esetén kézenfekvő?
– Nem feltétlenül.
– Eddig sem voltak az ellenfelet illetően kívánságai…
– …és most sincsenek. Az igaz, hogy megcsináltam az eddig továbbjutó országok szerinti csoportosítását, de nem tudom, lesz-e kiemelés. Megint csoportokba sorsolják-e a harminckét csapatot, azaz némileg irányított lesz a sorsolás, azt sem tudjuk még pontosan, hogy mely csapatok érkeznek a Bajnokok Ligájából… December közepéig úgyis választ kapunk erre a kérdésre. Felesleges elébe menni, találgatni.
– Akkor egy fix pont: vasárnap Zalaegerszegen játsszák idei utolsó bajnoki mérkőzésüket.
– Így van, és erre készülünk már csütörtök este óta…