Kevesen voltak, de elegen a debreceniek ahhoz, hogy parádés hangulat köszönthesse a pályára vonuló csapatokat. Csupán a stadion befogadóképessége akadályozta meg, hogy nem lehettek négyszer vagy akár ötször ennyien személyesen is szemtanúi a DVSC és a PAOK összecsapásának, amelyen a tét nem kisebb, mint az UEFA-kupa tavaszi, harmadik köre volt, amelyre magyar csapat tizenkilenc esztendeje (amikor is a Videoton ugyanebben a sorozatban a döntőig jutott, és végül második lett) még csak hírmondónak sem maradt állva.
A görögök talán éppen ezért vélték úgy, hogy számukra nemcsak tragikus, hanem hatalmas szégyen is lenne a kiesés a náluk teljesen ismeretlen magyar együttestől, így aztán az ő részükről is hatalmas felhajtás előzte meg a találkozót. A debreceni közönség pedig fittyet hányt minden hivatalos ceremóniára, és amikor a két csapat felsorakozott az oldalvonal közelében, rázendített a Himnuszra – eközben a játékvezető tette a dolgát a csapatkapitánnyal, a görögök melegítettek, a magyar játékosok pedig vigyázzban állva hallgatták végig a szurkolókat. A két edző közül csak Angelosz Anasztasziadisz rukkolt elő kisebb meglepetéssel. Kihagyta az előzetesen meghirdetett összeállításból Giorgosz Kuciszt, és Vangelisz Kucopuloszt állította helyére, a többnyire jobbhátvédként játszó Dionüsziosz Hasziotiszt pedig előrevitte a középpályára, és elsősorban Sándor Tamás szemmel tartását bízta rá. Az első mérkőzés 1–1-es végeredménye szabta meg a PAOK taktikáját, a görög csapat szemlátomást szeretett volna gyorsan vezetést szerezni, hogy hamar kedvező helyzetbe kerülhessen és nyílt játékra kényszerítse a Debrecent. A vendégek ennek megfelelően többet birtokolták a labdát, kezdeményezőbben futballoztak az első fél órában, a házigazda pedig óvakodott a legkisebb kockázattól is. Úgy festett, mintha a Loki játszott volna idegenben, a PAOK pedig hazai pályán, holott csupán arról volt szó, hogy ezúttal a görögöknek volt fontosabb és sürgősebb a gólszerzés. Ezzel a taktikai csatával teltek a percek, nagyobb helyzetet ugyanis egyik fél sem tudott kialakítani. Bajzát Péter olykor reménytelenül magányosan – viszont roppant derekasan – harcolt elöl a védőkkel, a tervezett ellentámadások zöme megfeneklett a pontatlan átadásokon, hátul pedig jól állta a sarat a Debrecen, s mindez azt eredményezte, hogy egyik kapu sem került komolyabb veszélybe. Ettől azonban nem volt rossz a mérkőzés, mert látszott, mindkét csapat hajlandó mindent megtenni a sikerért, és így nagy küzdelem, és olykor szikrázóan kemény csata zajlott a pályán. Idővel a DVSC kerülhetett volna közelebb álmai megvalósításához, Böőr Zoltán buktatása után azonban a játékvezető megkönyörült a görögökön, és nem ítélte meg a büntetőt (mellékes, de ide tartozik: a magyar válogatott középpályás számára külön tétje is volt ennek a mérkőzésnek, mert az ő kedvéért utazott Debrecenbe a francia Lens megfigyelője, de állítólag más európai csapatok képviselői is kíváncsiak voltak rá ezen a találkozón). A félidő hajrájára csillapodtak az addig sem túl fergeteges görög rohamok, kiegyenlítetté vált a mérkőzés, és ekkor a debreceniek is többször kalandoztak el a vendégek tizenhatosának közelébe. A folytatásban nem sok minden változott: a PAOK támadgatott, a Debrecen szervezetten védekezett, lassította a játékot, és ha előre is lendült, azt mindig úgy tette, hogy hátul még csak véletlenül se lazuljon fel. Az iram azonban lanyhult, a PAOK nemigen tudott mit kezdeni a fölényével, még csak lövéshez sem jutott, és a csapkodó játékot csak elvétve tarkították említésre méltó események. A Loki minden energiáját a hárításnak szentelte, támadásban szinte nem is törekedett a létszámfölényes helyzetek kialakítására, és így csupán másodpercekre tudta megőrizni a labdát. A félidő derekán Szentes Lázár kény- szerűségből átszervezte csapatát, a sérült Böőr Zoltán helyére Vincze Gábort küldte pályára, a felőrlődött Bajzát Pétert pedig Halmosi Péter váltotta, de ő a középpálya bal oldalára állt, és Kiss Zoltán vállalta magára a magányos ék cseppet sem hálás szerepét.
Kattintson a képre, tekintse meg fotógalériánkat!
Kattintson a képre, tekintse meg fotógalériánkat!
A kérdés tehát az volt, hogy képes-e a Debrecen az egész mérkőzést hiba nélkül végigvédekezni, mert az tisztán látszott, hogy nyerni legfeljebb véletlenül tud ezen a mérkőzésen. Csúnya, nem látványos célfutball volt ez, és érződött, a közönség egy része megbocsátja, hogy kedvenceik nem törekedtek elsöprő rohamokra. A sors fintora: a találkozó legnagyobb ziccere mégiscsak a DVSC előtt adódott, Halmosi Péter lövése után a labda azonban a kapufáról a kapus ölébe perdült, ám a továbbjutáshoz ezúttal nem volt szükség erre a gólra. Amikor az izraeli játékvezető lefújta a mérkőzést, hétezer ember felállva ünnepelte a debreceni játékosokat, akik végrehajtották azt a bravúrt, hogy idegenben lőtt góljuknak köszönhetően – Szalonikiben 1–1 volt az eredmény – továbbjutottak az UEFA-kupa harmadik fordulójába, így 19 év után ismét áll magyar csapat a nemzetközi porondon tavasszal is.
Percről percre
14. perc: Udeze a bal oldalról, a büntetőterületen belülről jól gurította vissza lövésre a labdát Hasziotisznak, a görögök középpályása állítás nélkül, 15 méterről, bal lábbal, kapura bombázott, Tomic szögletre mentett a jobb alsó sarok elől. 15. perc: Szatmári bal oldali passza után Bajzát a tizenhatos vonaláról, középről kapura lőtt, a labda Vokolosz lábáról Böőr felé pattant, aki a balösszekötő helyéről, 15 méterről, jobb lábbal, fél fordulattal bombázott a léc fölé. 26. perc: Bajzát iramodott meg a bal oldalon, a mellette sprintelő Böőr felé továbbított, a hazaiak középpályása a büntetőterületen belül egy bokamozdulattal, bal lábbal elpörgette a labdát Udeze mellett, amikor a védő buktatta. A nyilvánvaló büntető helyett Yefet játékvezető továbbot intett… 40. perc: Habi mélységi passza után Böőr remekül ívelt a tizenhatos előterében álló Bajzáthoz, a támadó a térdével átvette a labdát, majd állítgatás nélkül, jobbal, kapura lőtt, Atmacidisz biztosan védett. 41. perc: Bajzát fordult le az őrzőjéről a balösszekötő helyén, 18 méterről, jobb lábbal, laposan kapura lőtt, Atmacidisz vetődve hárította a jobb alsó sarokba tartó labdát. 52. perc: Bajzát átadása után Böőr viharzott el a bal szélen, az alapvonal közeléből bal lábbal a második hullámban érkező Bajzát felé passzolt, Vokolosz becsúszva az utolsó pillanatban mentett. 80. perc: Halmosi a saját térfeléről iramodott meg a labdával középen, jól ugratta ki Kiss Zoltánt, a támadó azonban megijedt a kapujából messze kifutó Atmacidisztől, így odalett a lehetőség. 89. perc: Kiss Zoltán gyorsított fel középen a vendégtérfél közepén, remekül passzolt a tőle balra felbukkanó Halmosihoz, a cserejátékos egy átvételt követően tolt egyet a labdán, aztán 16 méterről, bal lábbal, kapura lőtt. Atmacidisz vetődve beleért a bal alsó sarokba tartó labdába, és így az a kapufáról visszapattant az ölébe…
Mestermérleg
Szentes Lázár, a Debrecen vezetőedzője: "A csapat tudat alatt végig az eredmény őrzésére törekedett, dicséretére szól, hogy ezt hiba nélkül tette. Szerettünk volna támadni, de nem tudtunk, a védekezés felemésztette játékosaink erejét. Nagyon jó csapaton jutottunk túl, és ez növeli sikerünk értékét."
Angelosz Anasztasziadisz, a PAOK Szaloniki vezetőedzője: "Csak az első harmincöt percben nyújtottuk azt, amit végig kellett volna, utána viszont nem bírtunk a magyar védelemmel, és a cseréink sem jöttek be. Az első meccsen szalasztottuk el a továbbjutás lehetőségét. Szerintem a miénk a jobb csapat, de nincs más dolgom, mint gratulálni ellenfelünknek."
Fény és árnyék
Bár a két szurkolótábort gondosan elkülönítették, erre alighanem csak a szigorú előírások miatt volt szükség. A görögök a városban és a stadion környékén többször is találkoztak a debreceniekkel, ám a legkisebb atrocitás sem történt, sőt a két csapat hívei barátkoztak egymással.
A kákán is csomót keresnénk, ha szervezési hiba után kutakodnánk. Az ugyanakkor a tények közé tartozik, hogy a vendégeknek sikerült becsempészniük egy petárdát, amellyel azonban csak annyit értek el, hogy saját zászlóik lobbantak tőle lángra.
